HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/131: Templom csendes
mélyén (Szentségimádásra)[1]
|
Ünnepkör: |
|
Oltáriszentség |
|
Forrás: |
Dallam: |
Dallam: Szemenyei-Kapossy: Róm Kath. Egyh. Énekek (1887.) I.
177. és 207. o |
|
|
Szöveg: |
Harangi Lászlótól |
|
Használat: |
|
|
|
Előjegyzés: |
|
2b |
|
Ritmus: |
|
4/4 |
1. Templom
csendes mélyén, oltárrejteken
Hófehéren
Jézus titkon ott pihen.
Körülötte
éj van, egyedül virraszt,
Mint az
égi harmat, hull a szent malaszt.
2. Fénye által
járja a hideg falat,
Szürke
utca mentén titkosan halad.
Pillantása áthat minden zárakon,
Fennvirrasztva jár az alvó falvakon.
3. Látja
dúsak házát, kunyhóban szegényt,
Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.
Tekintete
balzsam, ha a szív sebes,
A magános
éjben szíveket keres.
4. Látja,
aki árva, aki elhagyott,
Börtönében látja a szegény rabot,
S ha a
fáradt ember kínban elmerül,
Azt
susogja néki: ,,Nem vagy egyedül!''