HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/239: Én esendô, árva lélek
Ünnepkör: |
|
Gyász-miseének |
Forrás: |
Dallam: |
Kovács:
Énekeskönyv (1842.) II. 134. o |
|
Szöveg: |
Sík Sándortól |
Használat: |
|
|
Előjegyzés: |
|
1# |
Ritmus: |
|
4/4 |
1. Én esendô, árva lélek,
Jaj
nekem, jaj hol vagyok?
Elborult
az ég felettem,
Föld
alólam elfogyott.
Minden,
amit úgy szerettem,
Minden
olyan messze van!
Itt
vagyok az Úr kezében,
Árván, pôrén, egymagam.
2. Hogy
kihűlt a földi érzés,
Hála,
jóság, tisztelet!
Kik
szerettek s kit szerettem,
Minden,
minden elfeled.
Nincs
hűség az emberekben,
Ha
koporsónk zárva van!
S én itt
állok a sötétben
Bűneimmel, egy magam.
3. Még a
testem ki se vitték,
Még
koporsóm szegezik,
S már a
Bíró kéri számon
Sáfárságom éveit.
Merre
fussak, hova bújjak,
Hol találok
rejteket?
Hogy
takarjam el az Úrtól
szörnyű pôreségemet?
4. Ó, de
mégis, sugár gyúlad,
Fut a
gyilkos éjszaka:
Védô karját felém nyujtja
Ô, a
Bíró, ô maga.
Homlokomon
megtalálja
Híveinek
szent jelét:
Bűneimnek
durva foltján
Átragyog
a szent pecsét.
5. Igen,
igen, bűnbe estem,
Halmoztam
a bűnöket,
De soha
meg nem tagadtam
A keresztény
szent hitet.
Soha tôled el nem álltam,
Én
kegyelmes Krisztusom,
Homlokomon a keresztség
Örök
fényét hordozom.
6. Most e
drága, tiszta hitnek
Fátyolába
öltözöm,
Ez legyen
a lakomára
Menyegzôi köntösöm.
Minden bűntôl bánatomnak
Omló
könnye mosta meg.
Tied
vagyok, édes Jézus,
Hívd
magadhoz lelkemet!