HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/246: Ó emberi gyarló
nemzetség[1]
|
Ünnepkör: |
|
Gyász-miseének,
Bűnbánat |
|
Forrás: |
Dallam: |
Bozóki: Halottas énekek
(1806.) 16. o |
|
|
Szöveg: |
A 2. versszak
2--3. szava (,,ennyi esztendeje'') helyébe a megfelelô idôt kell tenni: pl.:
már nyolc esztendeje, vagy már húsz gyászos napja. |
|
Használat: |
|
|
|
Előjegyzés: |
|
1b |
|
Ritmus: |
|
4/4 |
1. Ó emberi
gyarló nemzetség,
Minden
dolgod csak hívság, kétség,
Miben
bízol? Arany és ezüst
Elenyészik majdan, mint a füst.
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
2. Nem
látod-e annyi példában,
Hogy a
halál siet dolgában,
A sok
tisztség s nagy birodalom
Elolvad
majd, mint a hóhalom.
Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál!
3. Kik a
magas székeket ülik,
Még a
halált el nem kerülik.
Meg nem
ment a nagy királyi szék,
Semmi
nagyság, semmi tisztesség.
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
4. Légy erôs bár, nagy és hatalmas,
Vagy mint
Sámson, oly diadalmas,
Vagy
szép, mint a piros rózsaszál,
Mit sem
használ: mégis lekaszál.
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
5. Mit használ szép, aranyszín hajad,
Kláris
forma gyenge ajakad,
Mit
kristályos, fényes két szemed,
Ha a
sírba dugják holt fejed?
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
6. Hány
mosolygó színes violák,
Rubintoknál pirosabb orcák
Bimbójukban vesztek tavaszon,
Akik
nyarat reméltek nagyon.
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
7. Gyenge szűzek, pávák, szép ifjak,
Ne
játsszatok, nemes úrfiak!
Váratlan jô reátok a sor,
Testetekbôl még ma válhat por.
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
8. Nincs e
földön hosszú maradás,
Fogadó
ez, nem örök lakás.
Láss
dolgodhoz, míg az úton vagy,
Ne
játsszál, mert számadásod nagy!
Ó halál,
ó halál, ó szörnyű halál!
[1] 10. üt.-ét a 7. mintájára módosítottuk. -- Elôfordul
a Gimes 1844. 352. o.-án.
Variáns: Kovács 1842. II. 140. o.