HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv

 

SZVU/42:     Égi lakomára készüljünk   (Miseének)[1]

 

Ünnepkör:

 

Vízkereszt, Miseének

Forrás:

Dallam:

Kájoni-kódex (1634--71.) 47. b. lev

 

Szöveg:

Mentes Mihálytól

Használat:

 

A 3. (Kánai menyegzôn...) versszak elhagyásával általános miseéneknek is használható; Farsang végéig énekelhetôk.

Előjegyzés:

 

1b

Ritmus:

 

4/4

 

1.           Kezdetre

             Égi lakomára

             Készüljünk, hívek,

             Az öröm Királya

             Már elénk siet.

             Meggyógyulnak gondok, sebek,

             És az Úrnak békélt szívvel

             Mondunk víg éneket.

2.           Dicsôítésre

             Fölséges Úristen,

             Eléd térdelünk.

             Ember, angyal: minden

             Dícsér, áld velünk.

             Mert hatalmas a Te karod:

             A víz borrá, a bor vérré

             Válik, ha akarod.

3.           Evangéliumra

             Kánai menyegzôn

             A Szűz Anya szól

             Szent Fiához esdôn:

             ,,Elfogyott a bor.''

             Hat kôvedret megtöltenek.

             Jézus szól. A víz borrá lesz.

             És ujjong a sereg.

4.           Hiszekegyre

             Hiszünk az Atyában:

             Ô a hatalom.

             Hiszünk egy Fiában:

             Ô az irgalom.

             Vigasztaló Szentlélekben,

             Gondviselô, csodatevô

             Áldott egy Istenben.

5.           Felajánlásra

             Fehér ostya és bor

             Az áldozatunk,

             Atyánk, magunkéból

             Csak ezt adhatunk.

             Harmatozd rá malasztodat

             S Krisztus teste, Krisztus vére

             Lesz a szent áldozat.

6.           Szent, szent-re

             Szent, szent, szent vagy: csengje

             Vígan énekünk.

             Szent, szent, szent vagy: zengje

             Egész életünk.

             Jézus hív, hogy éljünk Vele:

             Ô a szívünk örömbora,

             Lelkünk szent kenyere

 

 
© Andre Lowoa     2003-2004     Lágler András ©

 



[1] Seprôdi János megfejtését vettük alapul (Irod. tört. Közlemények XIX. évf. 292. o.).