HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/73: Krisztus Anyja,
Szűz Mária[1]
Ünnepkör: |
|
Nagyböjt,
Mária-ünnepek |
Forrás: |
Dallam: |
Náray: Lyra Coelestis (1695.) 65. ill.
168. o.; |
|
Szöveg: |
Náray: Lyra Coelestis (1695.) 65. ill.
168. o. , javítva |
Használat: |
|
A Hétfájdalmú
Szűz ünepeire is (Feketevasárnap utáni péntek és
szept. 15.). |
Előjegyzés: |
|
3# |
Ritmus: |
|
4/4 |
1. Krisztus
Anyja, Szűz Mária,
Keresztfánál sírván síra.
S midôn látá, hogy szent Fia
Gyötrelmében
hervadozna,
Keseregvén így szóla,
Keseregvén így szóla.
2. Ó
Istenem, hová legyek!
Halál,
hol vagy? Éltem vegyed!
Szívem
szakad gyötrelmemben,
Pallost
érzek én szívemben.
Ó szerelmes Jézusom,
Én
megváltó Krisztusom!
3. Ki az, ki
igy meggyalázott,
Tövisekkel koronázott?
Ki adott
ily rút halálra,
Ki
szenteknek vagy példája,
Angyaloknak királya,
Mind a
világ bírája.
4. Édes
kedves szememfénye,
Én életem
egy reménye,
Kit
véremmel tápláltalak,
E
világért átadtalak,
Krisztus,
ember és Isten,
Krisztus,
ember és Isten.
5. Jaj
keresztfa, be magas vagy!
Szánj meg
immár, sírni ne hagyj:
Hajolj
alá szent terheddel,
Szép
Jézusom ne vegyed el,
Szívem
drága örömit,
Szívem
drága örömit.
6. Drága fejed, lábak, kezek,
Minden
tagok mind sebesek,
Megszaggatták te szent tested,
A
keresztfát vérrel fested,
Ó mennyei
nagy Szépség,
Immár
benned nincs épség!
7. Gyászba,
fényes nap, öltözzél,
Hold,
homályba rejtekezzél,
Fényességtek mert már nem él,
Itt
meghalt, ki mennyekben él.
Világ,
gyászba öltözzél,
Világ,
gyászba öltözzél.
8.
Ordítsatok és sírjatok
Velem
minden földi vadak.
Fájdalomtól hasadjatok,
Hegyek,
sziklák és kôfalak
Szép
Jézusom nagy kínján,
Isten Fia
halálán.
[1] Az utolsó 4 ütem helyett Náray ,,Errata...'' kezdetű
jegyzetében (utolsó oldal) másmilyen (dór) dallamlezárást kíván. Mi azonban a
melódia szerkezetének figyelembevételével az eredeti, frig
záradékot tartjuk helyesebbnek. A dallam 7. -- eredetileg ,,fis''
-- hangját sajtóhibának vettük és a 6. üt. mintájára
,,e''-re javítottuk.