HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv

 

SZVU/76:     Zengd, ó nyelv, a gyôzedelmet[1]

 

Ünnepkör:

 

Nagyböjt

Forrás:

Dallam:

Szegedi: Cantus Catholici (1674.) 294. o. és Náray: Lyra Coelestis (1695.) 58. o. dallamainak egybevetésébôl

 

Szöveg:

(Pange lingua gloriosi Lauream certaminis) Németh István fordítása

Használat:

 

 

Előjegyzés:

 

2b

Ritmus:

 

3/4

 

1.           Zengd, ó nyelv, a gyôzedelmet,

             Mely dicsô harc bére lett,

             S a keresztnek szent jelérôl

             Mondj dicsérô éneket:

             Ilyen hôsi áldozattal

             Csak a Krisztus gyôzhetett.

2.           Szánta Isten, hogy a fáról

             Ôsszülôink ettenek,

             Hogy az átkos alma révén

             Csak halálra leltenek,

             S fát jelölt ki, mely a másik

             Fának átkát törje meg.

3.           Üdvösségünk drága művét

             Rend kívánta, szent, örök,

             Hogy okosság nyerjen harcot

             Százfortélyú bűn fölött.

             Onnan jöjjön gyógyulás is,

             Hol sebet a bűn ütött.

4.           Mikor hát a szent idônek

             Teljessége ránk köszönt,

             Küldetett az égi várból

             Ama drága Egyszülött,

             És a szűzi tiszta méhben

             Testruhába öltözött.

5.           Sír a Kisded és a jászol

             Szűk ölében rejtezik,

             Szűzanyjának drága karja

             Rongyba rejti tagjait:

             És az Isten kezét-lábát

             Pólyarongyok kötözik.

6.           Már a harminc év lepergett

             És a kör teljesre vált.

             A keresztet Üdvözítônk

             Szabad szívvel fogta át,

             És a Bárányt a keresztre

             Áldozatnak felvonák.

7.           Epeital elepeszti,

             Vérzi testét szeg, tövis,

             Lándzsa forrást nyit Szívében,

             S ömlik drága vér és víz:

             Ez a szent hab mos fehérre

             Eget, tengert, földet is.

8.           Hű keresztfa, minden fánál

             Százezerszer nemesebb:

             Virág, lomb, fa, drága termés

             Erdôn nem nô becsesebb.

             Édes Ág te, édes szeg te:

             De a terhed édesebb.

9.           Hajtsd meg lombod, ó magas fa,

             Nyisd puhára ágaid,

             Bár merevnek és keménynek

             Születtél, most légy szelíd,

             És öleld át puha-lágyan

             Nagy királyod tagjait.

10.          E világnak áldozatját

             Méltón csak te tarthatád,

             Hullámhányta életpályánk

             Révbe rajtad át talált.

             S mert a Bárány vére mosta,

             Le is gyôzte a halált.

11.          A Háromság dicsôségét

             Énekeljék mindenek,

             Atyát, Fiút és a Lelket

             Egy dicséret zengje meg,

             És nevét a Három-Egynek

             Föld dicsérje és egek.

 

 
© Andre Lowoa     2003-2004     Lágler András ©

 


[1] Ôse a ,,Crux fidelis'' kezdetű nagypénteki gregorián versiculus. Variánsa (Bogisich 1888. 178. o.) ma is él. L. Bäumker I. 435. o.