MÓZES ELSŐ KÖNYVE,
MELLY A TEREMTÉSRŐL VALÓ KÖNYV
1. RÉSZ.
E világnak hat napokon lett teremtetése.
Kezdetben * teremté Isten a mennyet és a földet.
2. A föld pedig ékesség nélkül való és puszta és setétség vala a mélységnek
színén, és az Úrnak Lelke táplálja vala a vizeket.
3. Akkor * monda az Isten: Legyen
világosság: és lett világosság.
4. És látá Isten, hogy jó volna a világosság, és * elválasztá a világosságot
a setétségtől.
5. És nevezé a világosságot napnak, és a setétséget éjszakának: és
lett az estve és a reggel, első nap.
6. Azután monda az Isten: *
Legyen kiterjesztett erősség a víz között, melly elválasztá a vizeket a
vizektől.
7. És szerze az Isten kiterjesztett erösséget , melly elválasztaná
a kiterjesztett erősség * alatt való vizeket, a kiterjesztett erősség felett
való vizektől: és úgy lett.
8. És kiterjesztett erősséget az
Isten nevezé égnek: és lett az estve és a reggel, másod nap.
9. Azután monda az Isten: * Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék
meg a száraz, és úgy lett.
10. A szárazt pedig nevezé az Isten földnek: a vizeknek sokaságát
tengernek: és látá Isten, hogy ez jó volna.
11. Monda annakfelette az Isten: Hozzon a föld gyönge füveket, maghozó
füveket,gyümölcsfákat, mellyek az ő nemek szerint való gyümölcsöket hozzanak,
mellyekben legyen az ő magvok e földön: és úgy lett.
12. Hoza annakokáért a föld gyenge füveket az ő nemek szerint, és
gyümölcstermő fákat, melyekben vala az ő nemek szerint való magvok: és látá
Isten, hogy az jó volna.
13. És lett az estve és a reggel, harmadik nap.
14. Azután monda az Isten: Legyenek világosító * állatok az égnek
kiterjesztésén, hogy külömbséget tegyenek
a nap közt: és legyenek jelei bizonyos időknek, napoknak és esztendőknek.
15. Legyenek, mondok, * világosító állatok az égnek kiterjesztésén,
hogy világosítsák a földet, és úgy lett.
16. Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat: * a nagyobbik
világosító állatot, hogy világosítana nappal: a kisebbik világosító állatot,
hogy éjszaka világosítana: és csillagokat is.
17. És helyezteté az Isten azokat az égnek kiterjesztésén, hogy a
földet megvilágosítanák.
18. És hogy vezérei lennének a napnak és az éjszakának, és külömbséget
tennének a világosság és setétség között: és látá Isten, hogy az jó volna.
19. És lett az estve és a reggel negyedik nap.
20. Azután monda az Isten: hozzanak a vizek úszó élő állatokat: és
a madarak repdessenek a föld felett, az égnek kiterjesztésének színén.
21. Teremte azért az Isten nagy Cethalakat, és minden úszó élő állatokat,
mellyeket a vizek hoztak az ő nemek szerint, és minden repdeső szárnyas állatokat
az ő nemek szerint: és látá Isten, hogy az jó volna.
22. És megáldá az Isten azokat, mondván: *Gyümölcsözzetek, és sokasodjatok,
és töltsétek bé a tengernek vizeit: a repdeső állatok is pedig szaporodjanak
a földön.
23. És lett az estve és a reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: hozzon a föld az ő nemek szerint való élő
állatokat, barmokat, csúszómászó állatokat és földi vadakat az ő nemek szerint:
és úgy lett.
25. Teremte azért az Isten az ő nemek szerint való földi vadakat,
és barmokat az ő nemek szerint, és a földön csúszómászó minden állatokat az
ő nemek szerint: és látá Isten, hogy az jó volna.
26. Azután monda az Isten: teremtsünk embert a mi ábrázatunkra, és
a mi * hasonlatosságunkra: és uralkodjék a tengernek halain, az égen repdeső
madarakon, a barmokon, és mind az egész földön, és a földön csúszómászó minden
állatokon.
27. Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremté
azt: férj fiúá * és asszonnyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és mondanékiek az Isten: Gyümölcsözzetek,
és sokasodjatok, és töltsétek bé a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá:
és uralkodjatok a tengernek halain, az égnek repdeső madarain, és a földön
csúszómászó minden állatokon.
29. És monda az Isten:* Ímé adtam néktek minden maghozó csillag füvet,
melly vagyon az egész földnek színén, és minden gyümölcstermő és maghozó fát:
hogy azok legyenek néktek eledeltekre.
30. A földnek pedig minden * vadainak, és az égnek minden madarainak,
és a földön csúszómászó minden állatoknak, a mellyekben élő lélek vagyon,
a földnek minden füvét adtam eledelekre: és úgy lett.
31. És minekutána megtekintette volna Isten valamit teremtett vala,
ímé igen * jó vala. És lett az estve és a reggel, hatodik nap.