2. RÉSZ.
A hatodik napnak megszenteltetése; a szent házasságnak
szereztetése.
Azért * elvégezteté a menny és a föld és azoknak minden seregeit.
2. Mikor pedig elvégezte volna az Isten hetednapon az ő alkotmányát, a mellyet csinált vala, * a hetedik
napon megszünék minden csinálmányától, mellyet csinált vala.
3. És megáldá az Isten a hetedik napot, azaz megszentelé azt; mivelhogy azon szünt volna meg minden ő
csinálmányának csinálásától, mellyet
teremtett vala az Isten, hogy azt
elvégezné.
4. Ezek a mennynek és földnek kezdetei, amikor teremtettek, ( a
melly időben , mondom, az Úr Isten teremté a földet és a menynyet.)
5. És a mezőnek minden fájának, melly az előtt nem volt a földön,
és minden mezei fünek, melly az előtt nem volt. Mert még az Úr Isten nem
bocsátott vala esőt alá a földre, és az ember nem vala, ki a földet mívelte volna.
6. A földből is semmi nedvesség
nem jött vala még fel, hogy a földnek egész színét megnedvesítette
volna.
7. Formálta vala pedig az Úr Isten
az embert a * földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek
lehelletét, és úgy lett az ember élő lélekké.
8. És szépen palántákkal felékesített vala az Úr Isten egy kertet
Édenben, napkelet felől, holott helyezteté az embert, akit formált vala.
9. És nevelt vala az Úr Isten
a földből mindenféle fát, mellyben az embernek a szeme gyönyörködhetnék,
és melly eledelre jó volna, az * életnek fáját is, a kertnek közepette, és a jónak és gonosznak tudásának
fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből e kertnek megnedvesítésére;
és onnét oszol vala el, úgyhogy négy folyóvíznek lenne fejévé.
11. Az elsőnek neve Pishon: ez a melly megkerüli a Haviláhnak egész
földét , holott terem arany.
12. És annak a tartománynak aranya igen jó: ott vagyon Bdelliom
nevű fa, és Ónix nevű drágakő.
13. A második folyóvíznek pedig neve, Gikhon: ez a melly megkerüli
az egész Khús földét.
14. A harmadik folyóvíznek neve Hiddékel: ez a melly foly
Assiriának napkelet felől való részére. A negyedik folyóvíz pedig Eufrates.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyhezteté azt az Éden
kertébe, hogy azt mívelné és őrizné.
16. És az Úr Isten megtiltá az embert, ezt mondván: E kertnek
minden fájának gyümölcsében szabadon egyél.
17. De a jónak és gonosznak tudásának fájának gyümölcsében ne
egyél, tudniillik, ím e fának gyümölcsében: mert valamely napon abban ejéndesz,
*halálnak halálával halsz meg.
18. Az Úr Isten pedig ezt is mondotta vala: Nem jó az embernek
egyedül lenni; szerzek nékie segítőt, melly mindenkor ő előtte legyen.
19. Mert mikor az Úr Isten formálta volna a földből a mezei minden
vadakat, és az égen repdeső minden állatokat, és Ádámhoz vitte volna, hogy
látná minémű névvel nevezne minden állatokat: mert valaminémű nevet adott Ádám
minden állatnak, az annak neve.
20. És mikor Ádám minden barmoknak, égi madaraknak, és minden mezei
vadaknak neveket adott volna: Ádámhoz nem talált vala hasonló segítőt.
21. Annakokáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és
elaluvék, és egy oldaltetemét kivévén, hússal tölté bé annak helyét.
22. És * azt a csontot, mellyet az Úr Isten kivett vala Ádámból,
építé aszszonynyá: és vivé azt Ádámhoz.
23. És monda Ádám: Immár találtam hozzám hasonló társat, ki az én
csontomból való csont, és az én testemből való test: ezt neveztetik
asszonyembernek, mert e férjfiemberből vétetett.
24. Annakokáért * elhagyja a férjfiú az ő attyát és az ő annyát, és
ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig ők mindketten * mezítelenek, Ádám és az ő
felesége, és nem szégyenlik vala.