2. RÉSZ.

A hatodik napnak megszenteltetése; a szent házasságnak szereztetése.

Azért * elvégezteté a menny és a föld és azoknak minden seregeit.

2. Mikor pedig elvégezte volna az Isten  hetednapon az ő alkotmányát, a mellyet csinált vala, * a hetedik napon megszünék minden csinálmányától, mellyet csinált vala.

3. És megáldá az Isten a hetedik napot, azaz megszentelé azt;  mivelhogy azon szünt volna meg minden ő csinálmányának  csinálásától, mellyet teremtett vala az Isten, hogy azt  elvégezné.

4. Ezek a mennynek és földnek kezdetei, amikor teremtettek, ( a melly időben , mondom, az Úr Isten teremté a földet és a menynyet.)

5. És a mezőnek minden fájának, melly az előtt nem volt a földön, és minden mezei fünek, melly az előtt nem volt. Mert még az Úr Isten nem bocsátott vala esőt alá a földre, és az ember nem vala, ki a  földet mívelte volna.

6. A földből is semmi nedvesség  nem jött vala még fel, hogy a földnek egész színét megnedvesítette volna.

7. Formálta vala pedig az Úr Isten  az embert a * földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét, és úgy lett az ember élő lélekké.

8. És szépen palántákkal felékesített vala az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, holott helyezteté az embert, akit formált vala.

9. És nevelt vala az Úr Isten  a földből mindenféle fát, mellyben az embernek a szeme gyönyörködhetnék, és melly eledelre jó volna, az * életnek fáját is, a kertnek  közepette, és a jónak és gonosznak tudásának fáját.

10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből e kertnek megnedvesítésére; és onnét oszol vala el, úgyhogy négy folyóvíznek lenne fejévé.

11. Az elsőnek neve Pishon: ez a melly megkerüli a Haviláhnak egész földét , holott terem  arany.

12. És annak a tartománynak aranya igen jó: ott vagyon Bdelliom nevű fa, és  Ónix nevű drágakő.

13. A második folyóvíznek pedig neve, Gikhon: ez a melly megkerüli az egész Khús földét.

14. A harmadik folyóvíznek neve Hiddékel: ez a melly foly Assiriának napkelet felől való részére. A negyedik folyóvíz pedig Eufrates.

15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyhezteté azt az Éden kertébe, hogy azt mívelné és őrizné.

16. És az Úr Isten megtiltá az embert, ezt mondván: E kertnek minden fájának gyümölcsében szabadon egyél.

17. De a jónak és gonosznak tudásának fájának gyümölcsében ne egyél, tudniillik, ím e fának gyümölcsében: mert valamely napon abban ejéndesz, *halálnak halálával halsz meg.

18. Az Úr Isten pedig ezt is mondotta vala: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek nékie segítőt, melly mindenkor ő előtte legyen.

19. Mert mikor az Úr Isten formálta volna a földből a mezei minden vadakat, és az égen repdeső minden állatokat, és Ádámhoz vitte volna, hogy látná minémű névvel nevezne minden állatokat: mert valaminémű nevet adott Ádám minden állatnak, az annak neve.

20. És mikor Ádám minden barmoknak, égi madaraknak, és minden mezei vadaknak neveket adott volna: Ádámhoz nem talált vala hasonló segítőt.

21. Annakokáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és elaluvék, és egy oldaltetemét kivévén, hússal tölté bé annak helyét.

22. És * azt a csontot, mellyet az Úr Isten kivett vala Ádámból, építé aszszonynyá: és vivé azt Ádámhoz.

23. És monda Ádám: Immár találtam hozzám hasonló társat, ki az én csontomból való csont, és az én testemből való test: ezt neveztetik asszonyembernek, mert e férjfiemberből vétetett.

24. Annakokáért * elhagyja a férjfiú az ő attyát és az ő annyát, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

25. Valának pedig ők mindketten * mezítelenek, Ádám és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.