9. RÉSZ.

Az Isten Noét áldással vigasztalja: ö vele és minden állatokkal kötött frigyének jeléül állitja a szivárványt. Khám gonoszúl cselekeszik és megátkoztatik.

Annakfelette megáldá Isten Noét és az ő fijait, és azt mondá nékiek: * Gyümölcsözzetek és sokasodjatok, és töltsétek bé a földet.

2. És tőletek való félelem és rettegés legyen minden földi vadakon, minden égi madarakon: mind a földön járó minden állatok, mind a tengernek minden halai a ti kezeitekbe adattattak:

3. Minden mozgó és élő állat legyen néktek eledeltekre; mind e földnek fűvét azoknak, azonképen * adtam mind azokat néktek.

4. De a húst az őtet elevenítő * vérrel meg ne egyétek.

5. Bizonyára pedig a ti véretekért, melyben vagyon a ti élő lelketek, bosszút állok, minden vadállaton bosszút állok azért: * és az emberen, s inden ő attyafián bosszút állok az embernek lelkéért.

6. A ki * az embernek vérét kiontja, ember által ontassék ki viszontag annak vére; mert az ő ábrázatjára teremté Isten az embert.

7. Ti pedig * gyümölcsözzetek és sokasodjatok, szaporítsatok és szaporodjatok a földön.

8. És szóla az Isten Noénak és az ő fijainak ő vele, ezt mondván:

9. Én pedig ímé * szövetséget szerzek ti veletek és a ti utánnatok való magvatokkal.

10. És minden élő állatokkal, mellyek veletek vagynak, a madarak közzűl, barmok közzűl, és a földnek minden vadai közzűl, mellyek veletek vagynak: a bárkából kijött állatoktól fogva, a földnek minden vadáig.

11. Szövetséget tészek, mondom, ti veletek, hogy soha ezután minden test el nem vész özönvíz miatt; és nem lészen soha többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12. És monda az Isten: E lészen a szövetségnek jele, mellyet én vetek én közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, melly ti veletek vagyon mind örökké való időkre.

13. Az én ívemet helyeztettem a felhőkben, melly az én közöttem és e föld között való szövetségnek jele lészen.

14. És lészen, hogy mikor felhőkkel az eget béfedezem a föld felett, akkor megtetszik az én ívem a felhőben.

15. És megemlékezem az én szövetségemről, melly vagyon én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között: és nem lészen ennekutánna özönvíz a földnek elvesztésére.

16. Mert mikor lejénd az én ívem a fellegekben, megtekintem azt, hogy megemlékezzem az örökkévaló kötésről Isten között és minden élő állat között, minden testtel egybe, melly a földön vagyon.

17. És monda az Isten Noénak: Ez a szövetségnek jele, mellyet vettetem én közöttem és minden test között, melly vagyon a földön.

18. Valának pedig a Noé fijai, kik a bárkából kijöttek vala: Sem, Khám és Jáfet. Khám pedig a Kanaánnak attya.

19. Ezek a Noé három fijai, kik által ismét elszaporodék az egész föld.

20. És kezde Né shzőlőt plántálni, mivelhogy a földnek mivelésére adta vala magát:

21. És minekutánna ivott vona annak borában, megrészegedék, és az ő sátorának közepette megmezíteleníté magát.

22. És mikor látta volna Khám, a Kamaánnak attya, az ő attyának mezítelenségét, megmondá az ő két attyafiának az útczán.

23. Akkor Sem és Jáfet az ő felsőruháját vévén, magoknak ketten vállokra vették, és hátramenvén ő hozzá járulának, és béfedezék az ő attyoknak mezítelenségét: az ő orczájok pedig mivelhogy elfordítva valának, nem láták az ő attyoknak mezítelenségét.

24. Felserkenvén pedig Noé a borból, megtudá a mit cselekedett volna ő vele az ő kissebbik fija.

25. És monda: Átkozott lészen a Kanaán, szolgáknak szolgája lészen az ő attyafiai között.

26. Annakutánna monda: Áldott az Úr, Semnek Istene, és a Kanaán szolgájok legyen nékiek.

27. Szaporítsa az Isten a Jáfetet, és lakozzék a Semnek sátoraiban, és legyen a Kanaán nékiek szolgájok.

28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendőket.

29. És így voltak Noénak teljes napjai kilencszáz ötven esztendők: és meghala.