9. RÉSZ.
Az Isten Noét áldással vigasztalja: ö vele és minden állatokkal
kötött frigyének jeléül állitja a szivárványt. Khám gonoszúl cselekeszik és
megátkoztatik.
Annakfelette megáldá Isten Noét és az ő fijait, és azt mondá
nékiek: * Gyümölcsözzetek és sokasodjatok, és töltsétek bé a földet.
2. És tőletek való félelem és rettegés legyen minden földi vadakon,
minden égi madarakon: mind a földön járó minden állatok, mind a tengernek
minden halai a ti kezeitekbe adattattak:
3. Minden mozgó és élő állat legyen néktek eledeltekre; mind e
földnek fűvét azoknak, azonképen * adtam mind azokat néktek.
4. De a húst az őtet elevenítő * vérrel meg ne egyétek.
5. Bizonyára pedig a ti véretekért, melyben vagyon a ti élő
lelketek, bosszút állok, minden vadállaton bosszút állok azért: * és az
emberen, s inden ő attyafián bosszút állok az embernek lelkéért.
6. A ki * az embernek vérét kiontja, ember által ontassék ki
viszontag annak vére; mert az ő ábrázatjára teremté Isten az embert.
7. Ti pedig * gyümölcsözzetek és sokasodjatok, szaporítsatok és
szaporodjatok a földön.
8. És szóla az Isten Noénak és az ő fijainak ő vele, ezt mondván:
9. Én pedig ímé * szövetséget szerzek ti veletek és a ti utánnatok
való magvatokkal.
10. És minden élő állatokkal, mellyek veletek vagynak, a madarak
közzűl, barmok közzűl, és a földnek minden vadai közzűl, mellyek veletek
vagynak: a bárkából kijött állatoktól fogva, a földnek minden vadáig.
11. Szövetséget tészek, mondom, ti veletek, hogy soha ezután minden
test el nem vész özönvíz miatt; és nem lészen soha többé özönvíz a földnek
elvesztésére.
12. És monda az Isten: E lészen a szövetségnek jele, mellyet én
vetek én közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, melly ti veletek
vagyon mind örökké való időkre.
13. Az én ívemet helyeztettem a felhőkben, melly az én közöttem és
e föld között való szövetségnek jele lészen.
14. És lészen, hogy mikor felhőkkel az eget béfedezem a föld
felett, akkor megtetszik az én ívem a felhőben.
15. És megemlékezem az én szövetségemről, melly vagyon én közöttem
és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között: és nem lészen
ennekutánna özönvíz a földnek elvesztésére.
16. Mert mikor lejénd az én ívem a fellegekben, megtekintem azt,
hogy megemlékezzem az örökkévaló kötésről Isten között és minden élő állat
között, minden testtel egybe, melly a földön vagyon.
17. És monda az Isten Noénak: Ez a szövetségnek jele, mellyet
vettetem én közöttem és minden test között, melly vagyon a földön.
18. Valának pedig a Noé fijai, kik a bárkából kijöttek vala: Sem,
Khám és Jáfet. Khám pedig a Kanaánnak attya.
19. Ezek a Noé három fijai, kik által ismét elszaporodék az egész
föld.
20. És kezde Né shzőlőt plántálni, mivelhogy a földnek mivelésére
adta vala magát:
21. És minekutánna ivott vona annak borában, megrészegedék, és az ő
sátorának közepette megmezíteleníté magát.
22. És mikor látta volna Khám, a Kamaánnak attya, az ő attyának
mezítelenségét, megmondá az ő két attyafiának az útczán.
23. Akkor Sem és Jáfet az ő felsőruháját vévén, magoknak ketten
vállokra vették, és hátramenvén ő hozzá járulának, és béfedezék az ő attyoknak
mezítelenségét: az ő orczájok pedig mivelhogy elfordítva valának, nem láták az
ő attyoknak mezítelenségét.
24. Felserkenvén pedig Noé a borból, megtudá a mit cselekedett
volna ő vele az ő kissebbik fija.
25. És monda: Átkozott lészen a Kanaán, szolgáknak szolgája lészen
az ő attyafiai között.
26. Annakutánna monda: Áldott az Úr, Semnek Istene, és a Kanaán
szolgájok legyen nékiek.
27. Szaporítsa az Isten a Jáfetet, és lakozzék a Semnek sátoraiban,
és legyen a Kanaán nékiek szolgájok.
28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendőket.
29. És így voltak Noénak teljes napjai kilencszáz ötven esztendők:
és meghala.