17. RÉSZ.
Isten Ábrámnak és Sárainak neveket elváltoztatván, a körül
metélkedést szerzi, és az Izsák születése felől igéretet tészen.
Mikor pedig Ábrám kilenczvenkilencz esztendős volna, megjelenék
Ábrámnak az Úr, és monda nékie: Én vagyok az erős mindenható Isten, járj * én
előttem szüntelen, és légy állhatatos.
2. És * az én szövetségemet helyheztetem én közöttem és te
közötted: és tégedet felette igen meszaporítlak.
3. És leborúla Ábrám az ő orczájára, és szóla ő vele az Isten,
mondván:
4. Én felőlem, imhol az én szövetségem te veled, hogy * lészesz te
sok nemzetségeknek attya.
5. És nem hivattatik a te neved ezután Ábrámnak, hanem a te neved
lészen Ábrahám, mert sok népeknek attyává tettelek tégedet.
6. És megsoksítalak tégedeet felette igen; azt mivelem hogy sok
népek származzanak te tőled; Királyok is származnak te tőled.
7. És helyheztetem az én szövetségemet én közöttem és te közötted,
és a te magod között te utánnad az ő nemzetségekben örökkévaló szövetségül,
hogy legyen tenéked Istened, és a te magodnak te utánnad.
8. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad azt a földet,
mellyen jövevény volták, tudniillik a Kanaánnak egész földét, örökkévaló
birodalmúl; és lészek nékiek Istenek.
9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én
szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánnad az ő nemzetségekben.
10. E pedig az én szövetségem, én közöttem és ti közöttetek, és a
te utánnad való magod között, mellyet meg kell tartanotok, hogy ti közöttetek
minden férjfiú körűlmetéltessék.
11. Körűlmetéljétek pedig a ti férjfiúi testeteknek bőrének elejét,
* és az lészen az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12. Minden * féjfiú annakokáért nyolczadnapon az ő születése után
körűlmetéltessék ti közöttetetk a ti nemzetségtekben, akár házatokban
nevelkedett szolga, akár pénzen vett, akár mi idegenek közül való, a ki nem a
te magodból való.
13. Körűlmetéltessék, mondom, mind házadnál nevelkedett szolgád:
mind pénzen vett szolgád; és lészen az én szövetségem a ti testeteken örökkévaló
szövetségűl.
14. A körűlmetéletlen férjfiú pedig, a ki az ő féjfiúi testének
bőrét körűl nem metéli, bizonnyal eltöröltetik az ő népe közül ez okért, mert
felbontotta az én szövetségemet.
15. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: A te feleségednek Sárainak
ne hivjad nevét Sárainak, mert Sára az ő neve.
16. És megáldom őtet, és adok ő tőle néked fiat, megáldom, mondom,
őtet, és lészen népekké, nemzetségeknek Királyai származnak ő tőle.
17. Akkor burúla Ábrahám az ő orczájára, és mosolygván monda az ő szivében:
avagy száz esztendős embernek lészen é gyermeke? avagy Sára kilenczven
esztendős lévén, szűlhet-é?
18. És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
19. Kinek monda az Isten: Kétség nélkül a te feleséged * Sára szűl
tenéked fiat, és nevezed azt Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő
vele örökkévaló szövetségűl az ő utánna való magvának.
20. Ismáel felől is meghallgattalak tégedet, * ímé megáldom őtet,
és gyümölcsözővé tészem őtet, igen megsokasítom őtet; tizenkét Fejedelmeket
nemz és nagy néppé tészem őtet.
21. Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit * néked
szűl Sára ez időkorban a más esztendőben.
22. És mikor elvégezte volna vele való beszélését, felméne az Isten
Ábrahámtól.
23. Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiját, és minden házában
született szolgákat, és a kiket pénzen vett vala, minden féjfiat ki az ő
házából való vala, és ugyanazon napon az ő féjfiúi testeknek bőrének elejét
elmetszé, a mint ő vele szólott vala az Isten.
24. Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor ő maga az
ő férjfiúi testének elejét elmeetszé.
25. Ismáel pedig az ő fija tizenhárom esztendős vala, mikor az ő
féjfiúi testének bőrének elejét elmetszék.
26. Mind egy napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fija.
27. És minden ő házanépa, házánál született szolga, és minden
idegentől vett szolga, ő vele együtt körülmetéltetének.