18. RÉSZ.
Ábrahám szállásán Angyaloknak gazdálkodik: kik közzül egy (a
Jehova), megdorgálja Sárát hitetlenségéért, és megjeleniti Ábrahámnak Sodoma
veszedelmét, mellynek megmaradásáért könyörög Ábrahám.
Megjelenék pedig őnéki az Úr a Mamrénak mezején, és ő ül vala az ő
sátorának ajtajában; mikor a nap immár felmelegedett volna.
2. És mikor felemelte volna az ő szemeit, tekinte, és íme * három
féjfiak állanak vala ő előtte, kiket mikor látott volna, futamodék azoknak
elejekbe a sátornak ajtajától, és meghajtá magát a föld felé.
3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek ne kerüld
el a te szolgádat.
4. Hozzanak, kérlek egy kevés vizet, és mossátok meg a ti
lábaitokat, és nyugodjatok a fa alatt.
5. Azonközben hozok egy darab kenyeret is, és erősítsétek meg
étellel a ti szíveteket, azután úgy menjetek el, mivelhogy én hozzám ti
szolgátokhoz bétértetetk. És mondanák: Cselekedjél úgy a mint szólál.
6. Azért sietve bémenvén Ábrahám a sátorba Sárához, monda: Siess,
végy három mérték zsemlyelisztet, gyurd meg, és süss pogácsákat a hamu alatt.
7. Ábrahám pedig futa az ő barmainak nyájához, és hoza gyermekded
kövér borjút, és adá a szolgának, ki siete azt elkészíteni.
8. És illyen módon vévén vajat és tejet, és a borjút, mellyet
készített vala, azokat elejekbe tevé: ő pedig áll vala a fal alatt ő mellettek,
és evének.
9. És mondanának nékie: Hol vagyon Sára a te feleséged? Ki felele:
Im e sátorban vagyon.
10. Monda * pedig azok közzűl egy: Kétség nélkűl, megtérek t
ehozzád ez időkorban esztendő mulva, és ímé a te feleségednek Sárának fija
lészen. Sára pedig hallgat vala a sátornak ajtajában, melly vala az Angyalnak
háta megett.
11. Ábrahám * pedig és Sára vén emberek valának és idősök; és
Sárában megszünt vala az asszonyoknak természetek.
12. Mosolyodék azért Sára ő magában, mondván: Minekutánna
megvénhedtem, mimódon adnám magamat testi gyönyörűségre? annakfelette az én
uram is megvénhedett.
13. Akkor monda az Úr Ábrahámnak: Miért mosolyodék Sára ezt
mondván: Valyon lehetséges-é hogy én szüljek, holott én megvénhedtem?
14. A vagy eltitkoltathatik-é valami az Úr előtt? A megmondott
időre megtérek te hozzád ez időkorbank, és lészen Sárának fija.
15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem mosolyodtam, mivelhogy fél
vala. De monda az Úr: Nem mondasz igazat, mert mosolyodtál.
16. Azután felkelvén onnét azok a férjfiak, Sodoma felé néznek
vala. Ábrahám pedig mégyen vala velek hogy őket elkisérné.
17. És monda az Úr: * A vagy eltitkoljam é én Ábrahámtól a mit
akarok cselekedni?
18. Ábrahámtól mondom, kitől nagy és hatalmas nép származik; és *
kiben megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom hogy ő megparancsolja az ő fijainak és az ő
háznépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, és cselekedjenek igazságot
és ítéletet, hogy megadja az Úr Ábrahámnak a mit néki * igért.
20. Monda azért az Úr: Sodomának és Gomorának kiáltása mivelhogy
megsokasodott, és az ő bűnök igen megnehezedett.
21. Alámegyek most és meglátom, ha az én hozzám jutott kiáltás
szerint valóban cselekedtek, hogyha nem, hogy megtudjam.
22. Mikor pedig a férjfiak onnét elmentek volna, menének Sodomába:
Ábrahám pedig * még az Úr előtt áll vala.
23. És hozzá járulván Ábrahám monda: A vagy elveszted é az igazat
is a gonosszal egybe?
24. Talán vagynak ötven igazak abban a városban avagy elveszted-é,
és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazakért a kik vagynak a városban?
25. Távol legyen tőled hogy illyen dolgot cselekednél, hogy
elveszítsd az igazat az istentelennel, és úgy járjon az igaz mint az
istentelen; távol legyen ez tőled; avagy az egész földnek * bírája nem
cselekednék é itéletet?
26. És monda az Úr: * Ha találandok Sodomában a városon belől ötven
igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27. És felelvén Ábrahám, monda: Ím most kivánnék szólani az én
Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28. Talán az ötven igazaknak lészen öt hijjok; avagy elveszted é az
egész várost ez ötért? És monda: Nem vesztem el ha találandok ott negyvenötöt.
29. Ismét szóla Ábrahám, és monda: Talán találtatnak ott negyvenen;
és monda: Nem vesztem el e negyvenért.
30. És monda Ábrahám: Kérlek ne haragudjék meg az én Uram ha
szólok: talán találtatnak ott harminczan. Felele az Úr: Nem vesztem el ha
találok ott harminczat.
31. Monda ismét: Ímé még kivánnék szólani az én Uramnak: taán
találtatnak ott húszan. Felele az Úr. Nem vesztem el ez húszért.
32. Monda végezetre: * Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok
csak egyszer: talán találtatnak ott izen. Felele: Nem vesztem el e tízért.
33. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte volna Ábrahámmal való
beszélését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.