18. RÉSZ.

Ábrahám szállásán Angyaloknak gazdálkodik: kik közzül egy (a Jehova), megdorgálja Sárát hitetlenségéért, és megjeleniti Ábrahámnak Sodoma veszedelmét, mellynek megmaradásáért könyörög Ábrahám.

Megjelenék pedig őnéki az Úr a Mamrénak mezején, és ő ül vala az ő sátorának ajtajában; mikor a nap immár felmelegedett volna.

2. És mikor felemelte volna az ő szemeit, tekinte, és íme * három féjfiak állanak vala ő előtte, kiket mikor látott volna, futamodék azoknak elejekbe a sátornak ajtajától, és meghajtá magát a föld felé.

3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek ne kerüld el a te szolgádat.

4. Hozzanak, kérlek egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és nyugodjatok a fa alatt.

5. Azonközben hozok egy darab kenyeret is, és erősítsétek meg étellel a ti szíveteket, azután úgy menjetek el, mivelhogy én hozzám ti szolgátokhoz bétértetetk. És mondanák: Cselekedjél úgy a mint szólál.

6. Azért sietve bémenvén Ábrahám a sátorba Sárához, monda: Siess, végy három mérték zsemlyelisztet, gyurd meg, és süss pogácsákat a hamu alatt.

7. Ábrahám pedig futa az ő barmainak nyájához, és hoza gyermekded kövér borjút, és adá a szolgának, ki siete azt elkészíteni.

8. És illyen módon vévén vajat és tejet, és a borjút, mellyet készített vala, azokat elejekbe tevé: ő pedig áll vala a fal alatt ő mellettek, és evének.

9. És mondanának nékie: Hol vagyon Sára a te feleséged? Ki felele: Im e sátorban vagyon.

10. Monda * pedig azok közzűl egy: Kétség nélkűl, megtérek t ehozzád ez időkorban esztendő mulva, és ímé a te feleségednek Sárának fija lészen. Sára pedig hallgat vala a sátornak ajtajában, melly vala az Angyalnak háta megett.

11. Ábrahám * pedig és Sára vén emberek valának és idősök; és Sárában megszünt vala az asszonyoknak természetek.

12. Mosolyodék azért Sára ő magában, mondván: Minekutánna megvénhedtem, mimódon adnám magamat testi gyönyörűségre? annakfelette az én uram is megvénhedett.

13. Akkor monda az Úr Ábrahámnak: Miért mosolyodék Sára ezt mondván: Valyon lehetséges-é hogy én szüljek, holott én megvénhedtem?

14. A vagy eltitkoltathatik-é valami az Úr előtt? A megmondott időre megtérek te hozzád ez időkorbank, és lészen Sárának fija.

15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem mosolyodtam, mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem mondasz igazat, mert mosolyodtál.

16. Azután felkelvén onnét azok a férjfiak, Sodoma felé néznek vala. Ábrahám pedig mégyen vala velek hogy őket elkisérné.

17. És monda az Úr: * A vagy eltitkoljam é én Ábrahámtól a mit akarok cselekedni?

18. Ábrahámtól mondom, kitől nagy és hatalmas nép származik; és * kiben megáldatnak a földnek minden nemzetségei.

19. Mert tudom hogy ő megparancsolja az ő fijainak és az ő háznépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, és cselekedjenek igazságot és ítéletet, hogy megadja az Úr Ábrahámnak a mit néki * igért.

20. Monda azért az Úr: Sodomának és Gomorának kiáltása mivelhogy megsokasodott, és az ő bűnök igen megnehezedett.

21. Alámegyek most és meglátom, ha az én hozzám jutott kiáltás szerint valóban cselekedtek, hogyha nem, hogy megtudjam.

22. Mikor pedig a férjfiak onnét elmentek volna, menének Sodomába: Ábrahám pedig * még az Úr előtt áll vala.

23. És hozzá járulván Ábrahám monda: A vagy elveszted é az igazat is a gonosszal egybe?

24. Talán vagynak ötven igazak abban a városban avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazakért a kik vagynak a városban?

25. Távol legyen tőled hogy illyen dolgot cselekednél, hogy elveszítsd az igazat az istentelennel, és úgy járjon az igaz mint az istentelen; távol legyen ez tőled; avagy az egész földnek * bírája nem cselekednék é itéletet?

26. És monda az Úr: * Ha találandok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

27. És felelvén Ábrahám, monda: Ím most kivánnék szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

28. Talán az ötven igazaknak lészen öt hijjok; avagy elveszted é az egész várost ez ötért? És monda: Nem vesztem el ha találandok ott negyvenötöt.

29. Ismét szóla Ábrahám, és monda: Talán találtatnak ott negyvenen; és monda: Nem vesztem el e negyvenért.

30. És monda Ábrahám: Kérlek ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: talán találtatnak ott harminczan. Felele az Úr: Nem vesztem el ha találok ott harminczat.

31. Monda ismét: Ímé még kivánnék szólani az én Uramnak: taán találtatnak ott húszan. Felele az Úr. Nem vesztem el ez húszért.

32. Monda végezetre: * Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok csak egyszer: talán találtatnak ott izen. Felele: Nem vesztem el e tízért.

33. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte volna Ábrahámmal való beszélését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.