19. RÉSZ.

Az Isten elveszti Sodomát és Gomorát minden tartományaikkal egybe. Megtartja Lótot, de a felesége sóbálvánnyá változik. Vétkezik az ő leányaival, kiktől születnek Moáb és Ámmon.

És mikor ama két * Angyal Sodomába jutott volna, estve, Lót ül vala Sodomának kapujában, kiket mikor látott volna, felkelvén elejekbe méne, és az ő orczájával a föld felé hajla.

2. És monda: Mostan immár én Uraim kérlek, térjetek a ti szolgátoknak házához, és háljatok ott, * mossátok meg lábaitokat; és reggel felkelvén úgy menjetek el a ti útatokra. Kik mondanák: Nem megyünk, hanem az útczán hálunk.

3. De mikor * igen kényszeritené őket, bétérvén ő hozzája, bémenének az ő házába, és szerze nékiek lakodalmat, és pogácsákat is süte, és evének.

4. Minekelőtte pedig lefeküdni mennének, a városnak férjfiai, tudniillik Sodomának férjfiai körűlvevék a házat, kicsinytől nagyig mind az egész község a városnak egy szélétől fogva a más széléig.

5. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vagynak ama féjfiak, kik te hozzád jövének ez éjjel? hozd ki azokat mi hozzánk, hogy esmérjük őket.

6. Akkor kiméne ő hozzájok Lót az ajtó eleibe, és maga után bézárá az ajtót.

7. És monda nékiek: Kérlek Atyámfiai; ne cselekedjetek illyen gonoszságot.

8. Ímé vagynak énnékem két leányaim, kik még férjfiat nem esmértek, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek azokkal a mint néktek tetszik, csakhogy ez emberek ellen ne vétkezzetek, mivelhogy ezek jöttek az én házamnak árnyéka alá.

9. Kik felelének: Eredj el innét. Ismét mondanának: Ez egyedűl itt a mi városunkban jövevény lévén, ő szabna-é minékünk törvényt? Majd gonoszbúl cselekedünk te veled hogy nem azokkal. És reá rohanának arra a férjfiúra, Lótra felette igen, és az ajtót akarják vala bérontani.

10. És kinyújtván azok a férjfiak az ő kezeket, béragadák Lótot magokhoz a házba, és az ajtót bezárák.

11. A férjfiakat pedig, kik a ház ajtaja előtt állanak vala, megverék vaksággal kicsinytől nagyig, annyira hogy az ajtónak keresésében megfáradának.

12. És mondanák a férjfiak Lótnak: Vagyon-é itt e városban valaki hozzád tartozó, akár vőd, akár fijaid és leányadik? mindeneket, kik te hozzád tartozók, vígy ki e helyből.

13. Mert mi majd elvesztjük e helyet, mivelhogy ezeknek kiáltások nagy az Úr előtt; mert az Úr küldött minket, hogy elveszítsük e várost.

14. Kimenvén azért Lót, szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert majd elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek láttaték csak tréfálódni.

15. És mikor hajnal feljött volna, az Angyalok erőltetik vala Lótot, mondván: Kelj fel, vegyed feleségedet és a te jelenvaló két leányaidat, hogy el ne vessz e városnak büntetésében.

16. És mikor késedelmeznék, fogák a férjfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leányainak kezeket, mivelhogy az Úr kedvezne őnéki; és kivivék őtet: és hagyák őtet a városon kivűl.

17. És mikor kivitték volna őket, monda az egyik: szaladj el, tartsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és sehol az egész mezőn meg ne állj, ama hegyre szaladj, hogy el ne vessz.

18. És monda Lót nékiek: Ne édes Uram.

19. Ímé mostan a te szolgád kedvet talált te előtted, és naggyá tetted a te irgalmasságodat, mellyet cselekedtél én velem az én életemnek megtartásában. - Én pedig nem szaladhatok ama hegyre, netalán elér engemet a veszedelem, és meghalok.

20. Imhol közel vagyon egy város, hadd fussak oda, kicsiny város az, hadd szaladjak kérlek oda, lám kicsiny város az; hogy éljen az én lelkem.

21. Monda azért nékie: Ím megtekintelek e dologban is, hogy el ne veszítsem azt a várost a mellyről szólottál.

22. Siess, szaladj oda, mert nem cselekedhetek addig semmit, míg oda nem jutsz: azért nevezék azt a várost Soárnak.

23. A nap immár feltámadott vala, mikor Lót Soárba juta.

24. És * bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves tüzet az Úrtól az égből.

25. És elsüllyeszté a városokat, és mind azt az egész lapáczot, és mind a városoknak lakosait, a földnek fűvét is.

26. És * mikor az ő felesége hátratekintett volna, sóbálvánnyá változék.

27. És felkele Ábrahám reggel és oda a helyre méne, * holott az Úr előtt állott vala.

28. És mikor tekintett volna Sodoma és Gomora felé, és mind az egész lapácznak tartoánya felé; látá hogy felméne annak a tartaománynak füstje, mint a kemenczének füstje.

29. És lett mikor elvesztené az Isten annak a lapácznak városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsüllyesztené a városokat, a mellyekben lakott vala Lót.

30. Lót pedig felméne Soárból, hogy lakoznék a hegyen, és ő vele együtt az ő két leányai, mert fél vala lakni Soárban, és lakozék egy barlangban ő és az ő két leányai.

31. És monda az ő nagyobbik leánya a kissebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen e földön férjfiú ki mi hozzánk béjöhetne az egész földnek szokása szerint.

32. Nosza adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támasszunk magot a mi atyánktól.

33. Adának azért inni bort az ő attyoknak éjszaka, és bémenvén, a nagyobbik hála az ő attyával, ő pedig nem érzé meg, sem azt mikor az mellé feküdne, sem azt mikor felkelne.

34. Másodnapon pedig monda a nagyobbik a kisebbiknek; Ímé én ez elmult éjjel háltam az én atyámmal, adjunk bort inni néki ez éjjel is, és menj bé, hálj ő vele, és támasszunk magot a mi atyánktól.

35. Adának azért az éjszaka is az ő attyoknak inni bort, és felkelvén a kissebbik is hála az ő attyával; ő pedig nem érzé meg sem mikor az oda feküdne, sem mikor felkelne.

36. És teherbe esének a Lót két leányai az ő attyoktól.

37. És szüle a nagyobbik fiat, és nevezé azt Moábnak, ez a Moábiták attyok mind e napig.

38. A kissebbik is szüle fiat és nevez azt Bemhamminak, ez a Hammonitáknak attyok mind e mai napig.