20. RÉSZ.
Sára Ábrahámtól elvétetik, de tisztán visszaadatik. Abimélek
háznépe az Ábrahám könyörgése által meggyógyittatik.
És elmenvén Ábrahám * innét dél felől való tartományba, lakozék
Kádes és Súr között, és lakék mint jövevény Gérárban.
2. És monda Ábrahám Sára felől az ő felesége felől: Én hugom ő. *
Elkülde azért Abimélek Gérának Királya, és elviteté Sárát.
3. Méne pedig Abimélekhez Isten álomban éjszaka, és monda néki: Ímé
ezennel meghalsz ez asszonyért a melyet elhozattál, mivelhogy őnéki férje
vagyon.
4. Abimélek pedig nem illete vala Sárát, és monda: Uram az igaz és
ártatlan népet is megölöd-é?
5. A vagy nem ő mondotta-é énnékem: én hugom ő; Sára is pedig azt
mondotta énnékem: én bátyám ő; az én szívemnek ártatlanságában, és az én
kezeimnek tisztaságában, míveltem ezt.
6. És monda az Isten nékie álomban: Én is tudom hogy a teszívednek
ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkeznél én
ellenem, azért nem engedtem hogy illetnéd azt.
7. Mostan azért add meg az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő:
* és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig meg nem adándod, tudd meg hogy
bizonnyal meghalsz, mind te, ind pedig valami hozzád tartozó.
8. Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáit, és
megbeszélé mind e beszéedeket az ő hallásokra, és azok igen megrémülének.
9. Azután hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél
mi velünk? És mit vétkeztem te ellened? hogy én reám és az én országomra illyen
nagy bűnt hoztál; ollyat cselekedtél ellenem, mellyet nem kellett volna
cselekdned.
10. Annakfelette monda Abimélek Ábrahámnak: Mire nézve mívelted e
dolgot?
11. Felele Ábrahám: Mert így gondolom vala: bizony nincsen * az
isteni félelem ez helyen, megölnek azért engemet az én feleségemért.
12. Bizonnyal pedig énnékem hugom is, mert az én atyámnak leánya,
de nem az én atyám leánya; és nékem adatott feleségűl.
13. És mikor az Isten kibujdostatat engemet az én atyámnak házából,
akkor mondám őnéki: Illyen irgalmasságot cselekedjél én velem, mindenütt
valahová megyünk, azt * mondjad én felőlem: én bátyám ez.
14. Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és
szolgálóleányokat, és adá azokat Ábrahámnak, és megadá néki Sárát az ő
feleségét.
15. És monda Abimélek: Ímé az én tartományom te előtted vagyon, a
hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.
16. Sárának pedig monda: Ímé adtam a te bátyádnak ezer ezüst
siklust: És ímé ő mind azoknak szemeiknek béfedezője, kik veled vagynak, mind
pedig egyebeknek; és azután okos légy.
17. Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten
Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóleányait hogy szülnének.
18. Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háznépének méhét,
Sáráért az Ábrahám feleségéért.