21. RÉSZ.
Születik Izsák: körülmetéli ötet Ábrahám: kiüzi Hágárt Ismáellel
egybe: lakozik Ismáel a pusztában: Abimélek frigyet szerez Ábrahámmal.
Ezek után meglátogatá az Úr Sárát, a mint mondotta vala, * és az Úr
a képen cselekedék Sárával a miképen szólott vala.
2. Mert fogada az ő méhében, és szüle Sára * Ábrahámnak fiat az ő
vénségében, azon # időben, mellyet mondott vala néki az Isten.
3. És nevezé Ábrahám az ő fiját, a ki néki született vala, a kit
néki szült vala Sára, Izsáknak:
4. És körúlmetélé Ábrahám az ő fiját Izsákot, mikor nyolczadnapi
volna, a mint parancsolta * vala néki az Isten.
5. Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor néki születék Izsák az
ő fija.
6. És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem: valaki azt
hallándja, én velem együtt nevetvén örül.
7. Ismét monda: Kimondotta volna Ábrahámnak hogy Sára fiakat
szoptatna? mivelhogy az ő vénségében szültem fiat.
8. Mikor pedig felnevekedett volna a gyermek, a téjtűl
elválasztaték; és Ábrahám szerze nagy lakodalmat, a melly nap a téjtől
elválasztaték Izsák.
9. Mikor látta volna pedig Sára az égyiptombeli Hágárnak fiját, kit
szült vala Ábrahámnak, hogy csufolná Izsákot,
10. Monda Ábrahámnak: * Küld el e szolgálóleányt mind az ő fijával
egybe, mert nem lészen örökös e szolgálóleánynak fija az én fiammal Izsákkal
együtt.
11. Ábrahámnak pedig e dolog felette igen nehéznek tetszik vala, az
ő fijáért.
12. De monda az Insten Ábrahának: Ne tessék néked nehéznek a
gyermeknek és a szolgálóleányának dolga; valamint mondott néked Sára, engedj az
ő * szavának, mert Izsákról neveztetik néked a te magod.
13. Mindazáltal a szolglóleány fiját is nagy néppé teszem *
mivelhogy ő a te magod.
14. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vett kenyeret és egy tömlő
vizet, és adá Hágárnak, felvetvén azt az ő vállára, a gyermeket is vevé, és
kibocsátá a szolgálóleányt, ki elméne, és bujdosék a Beerseba pusztájában.
15. És mikor a viz elfogyott volna a tömlőből, letevé a gyermeket
egy fa alatt.
16. És elmenvén leüle ellenébe a gyermeknek távol, úgymint egy
kézívből való lövésnyire: mert azt mondja vala: nem akarom látni mikor a
gyermek meghal, és ellenébe ülvén, nagy felszóval síra.
17. Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, azért az Istennek
angyala szólítván mennyből Hágárt, monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj,
mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát a helyből a hol vagyon.
18. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és fogd kézen őtet, mert én
nagy * néppé teszem őtet.
19. És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy kútfejet, oda méne
azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyeermeknek.
20. És vala Isten a gyermekkel, lakik vala pedig a pusztában, és
vala kézíves.
21. Lakozék mondom a Párán pusztájában, és vett néki feleséget az ő
annya Égyiptom földéből.
22. És lett az időben, * hogy szólna Abimélek és Pikhól az ő
seregének hadnagya Ábrahámnak illyen szókkal: Az Isten vagyon te veled
mindenekben, valamellyeket cselekszel.
23. Mostan azért esküldj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én
ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekeszel, hanem a minémű
irgalmassággal cselekedtem én te veled, ollyan irgalmassággal cselekeszel én
velem és e tartománnyal, mellyben jövevény voltál.
24. És onda Ábrahám: Én megesküszöm.
25. Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, mellyet erővel
elvettek vala az Abimélek szolgái.
26. És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te is
nem mondottad meg énnékem, nem is hallottam ez előtt e dolgot, hanem e mai
napon.
27. Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat, és adá Abiméleknek; és ők
ketten szövetséget szerzének.
28. És állata Ábrahám az ő nyájából hét juhokat félfelé.
29. És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire valóke hét juhok mellyeket
félfelé állatál?
30. És felele Ábrahám: Hogy elvegyed e hét juhokat én tőlem, hogy
legyenek énnékem bizonyságul, hogy én ástam ezt a kútat.
31. Azért nevezék egyenlő akarattal azt a helyet * Beersebának,
mivelhogy mindketten ott esküdtek vala meg.
32. És minekutánna szövetséget tettek volna Beersebában, felkele
Abimélek és Pikhól az ő népének hadnagya, és megtérének a Filiszteusok
tartományába.
33. És ültete Ábrahám fákat Beersebában, és segítségűl hívá ott az
örökkévaló erős Úrnak nevét.
34. És a Filiszteusok tartományában sok ideig lakék Ábrahám mint
jövevény.