21. RÉSZ.

Születik Izsák: körülmetéli ötet Ábrahám: kiüzi Hágárt Ismáellel egybe: lakozik Ismáel a pusztában: Abimélek frigyet szerez Ábrahámmal.

Ezek után meglátogatá az Úr Sárát, a mint mondotta vala, * és az Úr a képen cselekedék Sárával a miképen szólott vala.

2. Mert fogada az ő méhében, és szüle Sára * Ábrahámnak fiat az ő vénségében, azon # időben, mellyet mondott vala néki az Isten.

3. És nevezé Ábrahám az ő fiját, a ki néki született vala, a kit néki szült vala Sára, Izsáknak:

4. És körúlmetélé Ábrahám az ő fiját Izsákot, mikor nyolczadnapi volna, a mint parancsolta * vala néki az Isten.

5. Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor néki születék Izsák az ő fija.

6. És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem: valaki azt hallándja, én velem együtt nevetvén örül.

7. Ismét monda: Kimondotta volna Ábrahámnak hogy Sára fiakat szoptatna? mivelhogy az ő vénségében szültem fiat.

8. Mikor pedig felnevekedett volna a gyermek, a téjtűl elválasztaték; és Ábrahám szerze nagy lakodalmat, a melly nap a téjtől elválasztaték Izsák.

9. Mikor látta volna pedig Sára az égyiptombeli Hágárnak fiját, kit szült vala Ábrahámnak, hogy csufolná Izsákot,

10. Monda Ábrahámnak: * Küld el e szolgálóleányt mind az ő fijával egybe, mert nem lészen örökös e szolgálóleánynak fija az én fiammal Izsákkal együtt.

11. Ábrahámnak pedig e dolog felette igen nehéznek tetszik vala, az ő fijáért.

12. De monda az Insten Ábrahának: Ne tessék néked nehéznek a gyermeknek és a szolgálóleányának dolga; valamint mondott néked Sára, engedj az ő * szavának, mert Izsákról neveztetik néked a te magod.

13. Mindazáltal a szolglóleány fiját is nagy néppé teszem * mivelhogy ő a te magod.

14. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, felvetvén azt az ő vállára, a gyermeket is vevé, és kibocsátá a szolgálóleányt, ki elméne, és bujdosék a Beerseba pusztájában.

15. És mikor a viz elfogyott volna a tömlőből, letevé a gyermeket egy fa alatt.

16. És elmenvén leüle ellenébe a gyermeknek távol, úgymint egy kézívből való lövésnyire: mert azt mondja vala: nem akarom látni mikor a gyermek meghal, és ellenébe ülvén, nagy felszóval síra.

17. Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, azért az Istennek angyala szólítván mennyből Hágárt, monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát a helyből a hol vagyon.

18. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és fogd kézen őtet, mert én nagy * néppé teszem őtet.

19. És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy kútfejet, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyeermeknek.

20. És vala Isten a gyermekkel, lakik vala pedig a pusztában, és vala kézíves.

21. Lakozék mondom a Párán pusztájában, és vett néki feleséget az ő annya Égyiptom földéből.

22. És lett az időben, * hogy szólna Abimélek és Pikhól az ő seregének hadnagya Ábrahámnak illyen szókkal: Az Isten vagyon te veled mindenekben, valamellyeket cselekszel.

23. Mostan azért esküldj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekeszel, hanem a minémű irgalmassággal cselekedtem én te veled, ollyan irgalmassággal cselekeszel én velem és e tartománnyal, mellyben jövevény voltál.

24. És onda Ábrahám: Én megesküszöm.

25. Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, mellyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.

26. És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te is nem mondottad meg énnékem, nem is hallottam ez előtt e dolgot, hanem e mai napon.

27. Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat, és adá Abiméleknek; és ők ketten szövetséget szerzének.

28. És állata Ábrahám az ő nyájából hét juhokat félfelé.

29. És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire valóke hét juhok mellyeket félfelé állatál?

30. És felele Ábrahám: Hogy elvegyed e hét juhokat én tőlem, hogy legyenek énnékem bizonyságul, hogy én ástam ezt a kútat.

31. Azért nevezék egyenlő akarattal azt a helyet * Beersebának, mivelhogy mindketten ott esküdtek vala meg.

32. És minekutánna szövetséget tettek volna Beersebában, felkele Abimélek és Pikhól az ő népének hadnagya, és megtérének a Filiszteusok tartományába.

33. És ültete Ábrahám fákat Beersebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló erős Úrnak nevét.

34. És a Filiszteusok tartományában sok ideig lakék Ábrahám mint jövevény.