25. RÉSZ.
Ábrahámnak Ketúráhtól született fijai; halála és eltemettetése,
Ismáel nemzetsége; Jákób és Ézsaú születése: és ez mint adta el előszületési
méltóságát.
Ábrahám pedig vett magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.
2. Ki * szülé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és
Suakhot.
3. Joksán pedig nemzué Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fijai
valának: Assurim, Létusim és Leummim.
4. Midiánnak pedig fijai: Efah, Efer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind
ezek Ketúráhnak fijai.
5. Valamije pedig Ábrahámnak vala, mind azokat * Izsáknak adta
vala.
6. Az ő ágyasainak pedig fijainak, a melly ágyasai néki valának,
ada Ábrahám ajándékokat, és elválasztá azokat az ő fijától Izsáktól még
életében napkelet felé, napkeleti tartományba.
7. E pedig Ábrahám életének
esztendeinek ideje, a melly esztendőkig élt, száz hetvenöt esztendők.
8. És elfogyatkozván meghala Ábrahám, jó vénséggel megelégedvén, és
az ő népéhez * takaríttaték.
9. Eltemeték azért őtet Izsák és Ismáel az ő fijai a Makpela
temetőhelyben, Efronnak Khitteus Soár fijának mezejében, melly Mamré ellenébe
vagyon.
10. A mezőben mellyet vett vala Ábrahám a Khéth fijaitól: ott
temettetett el Ábrahám és az ő felesége Sára.
11. Minekutánna pedig meghala Ábrahám, megáldá Isten az ő fiját
Izsákot; lakozék peeig Izsák a Lakhai Roi (az az, engem látó élőnek) *
forrásánál.
12. Ezek pedig az Ábrahám fijának Ismáelnek nemzetségei, melly
Ismáelt szült vala az égyiptombeli Hágár a Sára szolgálóleánya Ábrahámnak.
13. Ezek azért az Ismáel fijainak nevek, az ő nevek szerint, az ő
nemzetségek szerint: Ismáelnek * elsőszülette Nébajót, azután Kédar, Adbeél, és
Mibszám.
14. És Misma, Dúmah, Massza.
15. Hadar, Téma, Jetúr, Náfis és Kedmah.
16. Ezek az Ismáel fijai, és ezek azoknak neveik az ő falujokban,
udvarokban, tizenkét * fejedelmek az ő nemzetségek szerint.
17. Ezek pedig az Ismáel életének esztendei, száz harminczhét
esztendők: és elfogyatkozék, s meghala, és az ő népéhez takaríttaték.
18. Lakoztak pedig Haviláhtól fogva mind Súrig, melly Égyiptom ellenében
vagyon, mind az útig a mellyen Assiriába mennek, és az ő attyafiai * előtt holt
meg.
19. Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fijának nemzései: Ábrahám *
nemzé Izsákot.
20. Izsák pedig negyven esztendős vala mikor Rebekát a Siriából
való Béthuelnek leányát, (melly Siria a vizek közt vala) a Siriából való
Lábánnak hugát, feleségül vette magának.
21. És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy meddő
vala, és az Úr megkegyelmeze néki: fogada azért Rebeka, az ő felesége méhében.
*
22. Tusakodnak vala pedig magok közt a fiak az ő méhében;
annakokáért azt mondá: Ha így lészen, miért fogadtam az én méhemben? Elméne
azért hogy megkérdené az Urat.
23. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség vagyon a te méhedben: és
két külömböző népek származnak a te méhedből, egyik nép a másiknál erősebb
lészen, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24. És mikor bétöltek volna a szülésnek napjai, imé kettős
gyermekek találtatának az ő méhében.
25. A melly először születék, vala posgás és mindenestől szőrös
mint egy lasnak; és nevezék azt Ézsaúnak.
26. Azután születék annak attyafia, és az, az ő kezével tartja *
vala Ézsaúnak sarkát; azért nevezék azt Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős
vala mikor ezeket szülé Rebeka.
27. Felnevekedének azért e gyermekek, és Ézsaú tudós vadász és
mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember és sátorban lakozó vala.
28. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert annak vadászása kedves
vala az ő szájának; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
29. Főze pedig Jákób valami pépet, és megjöve Ézsaú nagy fáradva a
mezőről.
30. És monda Ézsaú Jákókban: Engedd hogy egyem e veres étekben,
mert igen megfáradtam, annakokáért nevezék őtet Edomnak.
31. Felele Jákób: Add el én nékem tehát ma a te elsőszületésednek
igazságát.
32. És monda Ézsaú: * Ímé én halni mégyek (mindennap vadászni
menvén a halálhoz közel vagyok), mit használ azért nékem az én elsőszületésem?
33. És monda Jákób: Esküdj meg tehát nékem ma, és megesküvék néki *
és eladá az ő elsőszületését Jákóbnak.
34. Jákób ezért ada Ézsaúnak kenyeret, és lencséből főzött pépet,
ki evék és ivék, és felkelvén elméne: és illyen módon megutálá Ézsaú az ő
elsőszületését.