26. RÉSZ.

Izsák az Abimélek tartoányában Isten igéretét és áldását vészi: kisértetet szenved a felesége miatt: Elküldi őtet Abimélek az ő tartományából: háborog a víz miatt a Filiszteusokkal. Az után Abimélek szövetséget szerez ő vele.

Lett pedig nagy éhség abban a tartományban, az elébbi éhség után, melly * volna Ábrahám idejében. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok Királyához Gérárba.

2. Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba, hanem lakjál azona földön mellyet mondándok tenéked.

3. Lakjál mint jövevény e tartományban, és lészek te veled és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a tartományokat, hogy megerősítsem amaz én esküvésemet, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

4. Megsokasítom a te magodat is mint az égnek csillagait, és a te magodnak adom mind ezekeet a tartományokat: * és megáldatnak a te magodban e földnek minden nemzetségei.

5. Mivelhogy engede Ábrahám az én szómnak: és megőrizte a mit parancsoltam megőrizni, tudniillik az én parancsolatimat, rendelésimet és az én törvényimet.

6. Lakozék azért Izsák Gérárban.

7. És mikor annak a helynek lakosai tudakoznának az ő felesége felől, azt mondja vala: ő én hugom. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; hogy meg ne öljenek úgymond engemet e helynek lakosai Rebekáért, mert igen szép ábrázatú vala.

8. És történék mikor sok ideig lakott volna ott Izsák, hogy Abimélek a Filiszteusoknak Királyok kitekintvén az ablakon látná Izsákot játszodni Rebekával az ő feleségével.

9. Hivatá azért Abimélek Izsákot, és monda: Ímég bizony te feleséged ő, miért mondottad tehát: én hugom! és felele néki Izsák: Mert ezt gondolám: Netalán megölnek érette.

10. És monda Abimélek: Miért mivelted ezt mi velünk: Eshetett volna ez, hogy a község közzűl hált volna valaki a te feleségeddel, és hoztál volna mi reánk bűnt.

11. Prancsola azért Abimélek mind az egész községnek, ezt mondván: Valaki az embert vagy ennek feleségét illeténdi, kétség nélkül meg kell halnia.

12. És vete Izsák azon a földön, és lett rajta abban az esztendőben száz * annyi, annyira megáldá őtet az Úr.

13. És megnevekedék az a férjfiú, és elébb-elébb mégyen vala, szüntelen gyarapodván, mígnem igen megnevekednék.

14. És vala őnéki sok apró és öreg barma és sok szolgája, annyira hogy irigykednének ő reá a Filiszteusok.

15. És mind a kútakat mellyeket az ő attyának szolgái ástak vala Ábrahámnak az ő attyának idejében, megrekeszték a Filiszteusok, és földdel bétölték azokat.

16. És monda Abimélek Izsáknak: Menj el mi közuzűlünk, mert sokkal hatalmasbá lettél mi nálunknál.

17. Elméne azért onnét Izsák, és az ő sátorait felvoná Gérárnak völgyében, és ott lakék.

18. És ismét megásá a kútakat Izsák, mellyeket ástak vala az ő attyának Ábrahámnak idejében, mellyeket az Ábrahám holta után bétöltöttek vala a Filiszteusok, és azon nevekkel nevezé azokat, a melly neveket azoknak adott vala az ő attya.

19. És mikor az Izsák szolgái abban a völgyben ásnának, találkozának ott élő viznek forrására.

20. Háborgának pedig a Gérárnak pásztorai Izsáknak pásztoraival, ezt mondván: Miénk ez a víz. Annakokáért nevezé a kútat Észeknek, mivelhogy ő vele azért háborgottak vala.

21. Azután mikor más kútat ástak volna, azért is háborgának, nevezé azért a kútat Szitnának.

22. És elmenvén onnét, mikor más kútat ásott volna, nem háborgának azért, annakokáért nevezé azt Rehobóthnak, mert azt mondja vala: Immár tágas határokat adott az Úr minékünk, hogy gyarapodhassunk e tartományban.

23. Elméne pedig onnét Beersébába.

24. És megjelnék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahjámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak tégedet, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért az én szolgámért.

25. Épite azért ott oltárt, és segitségül hivá az Úrnak nevét, és felvoná ott az ő sátorát; azután ásának ott az Izsák szolgái kútat.

26. Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból, és Akhuzzáth ki néki barátja vala, és Pikhol az ő seregének hadnagya.

27. És monda nékiek Izsák: Miért jöttetek én hozzám, ha engemet gyűlöltök ti és kiküldöttetek engemet ti közzűletek?

28. Kik felelének: Bizonnyal láttuk hogy az Úr vagyon te veled, és ezt mondánk, legyen esküvés mostan mi köztünk, mi köztünk mondom, és te közted: Azért készek vagyunk te veled frigyet szerzeni.

29. Hogy minket semmi gonosszal nem illetsz, miképen hogy mi ingyen sem illettünk tégedet, és miképen csak jót cselekedtünk veled, és elbocsátunk téged békességgel: Te azért mostan Istennek áldott embere engedj ennek.

30. Minekutánna * azért lakodalmat szerzett volna nékiek, és ettek s ittak volna:

31. Felkelvén jó reggel egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, kik elmenének ő tőle békességgel.

32. Ugyanazon napon ejövének az Izsák szolgái, és hirt mondanának néki a kút felől, mellyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

33. És nevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beersebah mind e mai napig.

34. És mikor Ézsaú negyven esztendős volna, vevé magának feleségül a Jehudithot, a Beéri Khitteus leányát, és Bosmátát az Elon Khitteus leányát.

35. Kik * kesergetik vala Izsáknak és Rebekának szíveket.