28. RÉSZ.

Jákób Mésopotámiába indul, útában látja a mennyei lajtorját, mellyel megerősödék az Isten igéretei felöl, és fogadást tészen az Úrnak.

Előhívatván azért Izsák Jákóbot hogy őtet megáldaná, parancsolá néki ezt mondván: Ne végy feleséget a Kananeusoknak leányai közzűl.

2. Hanem kelj fel, és * menj el Mésopotámiába, Béthuelnek a te anyád attyának házához, és onnét végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád báttyának leányai közzűl.

3. Az erős mindenható Isten pedig áldjon meg tégedet, hogy nagy sok néppé légy.

4. És * adja néked az Ábrahámnak áldását, tenéked mondom, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint birjad a földet, mellyen jövevény voltál, mellyet az Isten adott Ábrahámnak.

5. Elbocsátá annakokáért Izsák Jákóbot, hogy menne Mésopotámiába Lábánhoz, a Siriabeli Béthuelnek fijához, Rebekának, Jákób és Ézsaú annyoknak báttyához.

6. Látván annakokáért Ézsaú hogy Izsák megáldotta volna Jákóbot, és elbocsátotta volna őtet Mésopotámiába, hogy onnét venne magának feleséget; és hogy mikor őtet áldaná, megtiltotta volna őtet, mondván: Ne végy feleséget a Kananeusoknak leányai közzűl.

7. És hogy Jákób az ő attya és annya beszédének engedvén elment volna Mésopotámiába.

8. És látván Ézsaú hogy a Kananeusoknak leányai gonoszoknak láttatnának Izsáknak az ő attyának előtte.

9. Elmenvén Ézsaú az Ismáel nemzetsége közzé, Ismáelnek az Ábrahám fijának leányát Mahaláthot Nebajóthnak hugát az elébbi feleségein kivül, magának feleségül elvevé.

10. Kiméne azért Jákób Beersébából, hogy menne Háránba.

11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és annak a helynek kövei közzűl egyet vévén, feje alá tevé; és ugyanazon a helyen hála.

12. És álmot láta: Ímé egy lajtorja áll vala a földön, mellynek magassága az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai * felmennek és alájőnek vala azon.

13. És * ímé az Úr a lajtorjára könyöklött, és ezt mondja vala: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a mellyen nyugszol, tenéked adom és a te magodnak.

14. És * a te magod ollyan lészen mint a földnek pora, annyira hogy kiterjedsz napnyugotra, napkeletre, északra és délre; és te # benned és a te magodban áldatnak meg a földnek minden nemzetségei.

15. Annakokáért ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek tégedet valahova menéndesz, és meghozzalak téged ezen földre: mert el nem hagylak tégedet, mígnem bételjesítem a mit tenéked szóltam.

16. És mikor felébredt volna Jákób az ő álmából, monda: Bizony itt vagyon e helyben az Úr, de én nem tudtam.

17. Megrémüle annakokáért és monda: Melly rettenetes e hely; e hely nem egyéb, hanem Istennek háza, és ez a mennyeknek kapuja.

18. És felkelvén Jákób reggel, * vevé azt a követ mellyet feje alá tett vala, és felemelé azt oszloptnak, és # olajt tölte felűl reá.

19. És nevezé azt a helyet Béthelnek, mert az előtt annak a városnak Lúz vala neve.

20. Annak felette Jákób fogadást tett, ezt mondván: Ha az Isten velem lejénd, és ha megőriz engemet ez úton a mellyen én most megyek, és ha ételemre való kenyeret adánd, és öltözetemre való ruhát.

21. És ha megtéréndek békességgel az én atyámnak házához, és ha az Úr én Istenem lejénd;

22. Tehát e kő mellyeet oszlop gyanánt felemeltem, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.