29. RÉSZ.
Jákób érkezik Háránba, holott Lábánnak szolgál 14 esztendeig annak
két leányáért: Lea fiakat szül, Rákhel magtalan.
Annakutánna felkelvén Jákób, elméne a napkelet felé való
tartományba.
2. És széllyel tekinte, és ímé egy kút egy mezőben, és ímé ugyanott
a kút mellett három sereg juhok feküsznek vala. Mert abból szokták vala a
juhokat megitatni, és a kútnak száján nagy kő vala:
3. Szokások vala pedig ez, hogy mind a juhokat együvé hajtván,
felvennék a követ a pásztorok a kútnak szájáról, és a juhokat megitatván, ismét
a kútnak szájára, helyére tennék a követ.
4. És monda Jákób őnékiek: Honnét valók vagytok atyámfiai? És
mondanának: Háránból valók vagyunk.
5. És monda nékiek: Esméritek-é Lábánt Nákhornak fiját? kik
felelének: Esmérjük.
6. Azután monda nékiek: Egésségben vagyon-é? kik mondanák:
Egésségben vagyon, és Rákhel az ő leánya ímhol jő a juhokkal.
7. És monda Jákób: Ímé még nagy idő vagyon, nincsen ideje hogy mind
a juhok egybegyüljenek: ezeket a juhokat itassátok meg, és elmenvén legeltessétek.
8. Kik felelének: Nem lehet addig mígnem mind ide gyüjtetnek a
juhok, és mígnem elvészik a pásztorok e követ a kútnak szájáról, azután úgy
itatjuk a juhokat.
9. És mikor még velek beszélene Jákób, elérkezék Rákhel az ő
attyának juhaival, mellyeket ő legeltet vala.
10. Mikor pedig Jákób látta volna Rákhelt, Lábánnak az ő annya
báttyának leányát, és Lábánnak az ő annya báttyának juhait, a kúthoz járulván
Jákób, elfordítá a kútnak szájáról a követ, és megitatá Lábánnak az ő annya
báttyának juhait.
11. És megcsókolván Jákób Rákhelt, nagy felszóval * síra.
12. És megjelenté Jákób Rákhelnek, hogy ő attyafia volna az ő
attyának, és hogy Rebekának fija volna. Annakokáért elfuta Rákhel, és megmondá
ezeket az ő attyának.
13. Mikor azért a hirt hallotta volna Lábán Jákób felől, az ő
hugának fija felől; nagy sietséggel eleibe menvén, megölelé és megcsókolá őtet,
és bévivé őtet az ő házába és megbeszéle Lábánnak mindeneket.
14. Kinek monda Lábán: Bizony * én csontom és testem vagy; és vala
ő nála egy hónapig.
15. Azután monda Lábán Jákóbnak: A vagy illik-é hogy nékem ingyen
szolgálj, noha én atyámfia vagy? Mond meg nékem, mit kivánsz a te
szolgálatodnak jutalmába.
16. Valának pedig Lábánnak két leányai: a nagyobbiknak neve Lea, a
kissebbiknek neve Rákhel.
17. Leának pedig gyenge szemei valának: de Rákhel szép formájú és
szép ábrázatú vala.
18. Annakokáért Jákób szereti vala Rákhelt, és monda Lábánnak: *
Szolgállak tégedet hét esztendeig Rákhelért a te kissebbik leányodért.
19. Kinek monda Lábán: Jobb hogy néked adjam őtet, hogy nem mint
más férjfiúnak; maradj én nálam.
20. Szuolgála azért Jákób Rákhelért hét esztendőket, mellyek őnéki
keveseknek láttatnak vala, mivelhogy őtet felette igen szereti vala.
21. És monda Jákób Lábánnyak: Add meg énnékem az én feleségemet:
mert eljött az idő, hogy bémenjek ő hozzá.
22. És bégyüjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze
lakodalmat.
23. Estve pedig vevé Lábán az ő leányát Leát, és bévivé őtet
Jákóbhoz, ki béméne ő hozzá.
24. És adá Lábán őnéki az ő szolgálóleányát Zilpát, hogy az ő
leányának Leának szolgálóleánya lenne.
25. És reggelre kelve megesmérteték Lea. Monda zért Jákób Lábánnak:
Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak é én tégedet? Miért
csaltál meg azért engem?
26. Kinek felele Lábán: Nem szokott őgy lenni itt mi nálunk, hogy a
kissebbiket adják el a nagyobbik előtt.
27. Töltsd bé ennek menyegzői lakodalmának * hetét, azután néked
adjuk azt is a te szolgálatodért, mellyel szolgálsz én nálam még más hét
esztendeig.
28. A képen cselekedék azért Jákób, bétölté a Lea menyegzői
lakodalmának hetét: azután néki ada Lábán Rákhelt az ő leányát feleségül.
29. És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóleányát
Bilhát, hogy néki szolgálóleánya lenne.
30. És bémenvén Jákób Rákhelhez is, inkább szereté Rákhelt, hogy
sem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig.
31. És minekutánnal látta volna az Úr, hogy Lea utálatos volna,
megnyitá annak méhét, de Rákhel magtalan vala.
32. Fogada azért Lea az ő méhében és szüle fiat, kit neveze
Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta Isten az én nyomorúságomat; azért
immár szeretni fog az én férjem engemet.
33. Azután ismét teherbe esék és szüle fiat, annakokáért monda:
Mivelhogy az Isten meghallotta hogy én utálatos vagyok, azért adta nékem ezt
is: azért nevezé azt Simeonnak.
34. Annakutánna ismét az ő méhében fogadván, szüle fiat, és monda:
Immár az én férjem ragaszkodik én hozzám, mert szültem néki három fiakat; azért
nevezé azt Lévinek.
35. Ismét azután teherbe esék, és fiat szülvén, monda: Immár az
Úrnak hálákat adok, azért nevezé azt * Júdának, és megszünék a szüléstől.