30. RÉSZ.
Rákhelnek és Leának egymás ellen való irigységek és tusakodások:
Jákóbnak csudálatos szerződése Lábánnal.
És mikor látná Rákhel hogy ő nem szülne magzatokat Jákóbnak,
irigykedni kezde Rákhel az ő nénnyére, és monda Jákóbnak: Adj nékem magzatokat,
mert ha nem adándasz, meghalok.
2. Felgerjede azért a Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy
Isten vagyok-é én, ki megtartóztatta a te méhednek gyümölcsét.
3. És monda Rákhel: Ímhol az én szolgálóleányom Bilha, mej bé
hozzá, hogy szüljön kit én feltartsak az én térdeimen, és én is ő általa
megépüljek.
4. Adá azért néki az ő szolgálóleányát Bilhát feleségül; és béméne
ahoz Jákób.
5. És fogada az ő az ő méhében Bilha, és szüle Jákóbnak fiat.
6. És monda Rákhel: Megitélte az én ügyemet az Isten, és
meghallgatta az én könyörgésemnek beszédét, és adott énnékem fiat: azért nevezé
azt Dánnak.
7. Ismét fogada az ő méhében, és szüle Bilha a Rákhel
szolgálóleánya második fiat Jákóbnak.
8. És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, de
meggyőztem őtet: azért nevezé azt Nafthalinak.
9. Látván pedig Lea hogy ő megszünt volna a szüléstől, hasonlóképen
véveaz ő szolgálóleányát Zilpát, és adá azt Jákobnak feleségül.
10. És szüle Zilpa, Leának szolgálóleánya fiat Jákobnak.
11. És monda Lea, sereg (had) jő: és nevezé azt Gádnak.
12. Szüle Zilpa, Leának szolgálóleánya más fiat is Jákobnak.
13. És monda Lea: Jól vagyon dolgom: mert az asszonyok engemet
boldognak mondanak: és nevezé azt Ásernak.
14. Elméne pedig Rúben gabonaaratáskor, és talála a mezőn
Dudaimokat, és vivé azokat az ő annyának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj
énnékem a te fiadtól hozott Dudaimban.
15. Kinek felele LeaÉ Avagy kicsiny dolognak tetszik-é tenéked ,
hogy elvetted én tőlem az én férjemet, hanem annakfelette az én fiamtól hozott
Dudaimokat is el akarod venni? És monda Rákhel: Háljon veled tehát az éjjel a
te fiadtól hozott Dudaimokért.
16. Mikor ezért Jákob estve a mezőről jőne haza, eleibe méne Lea,
és monda: Velem hálsz: mert megbérlettelek tégedet sz én fiamtól hozott
Dudaimokon: és vele hála Jákob az éjszaka.
17. És meghallgatá Isten Leát, ki fogadta az ő méhében. és szüle Jákobnask ötödik fiat.
18. És monda Lea: Megadta az Isten az én jutalmamat, minekutánna
adftam az én szolgálóleányomat az én férjemnek: azért nevezé azt Issakhárnak.
19. És ismét teherbe esék Lea, és szüle hatodik fiat Jákobnak.
20. És monda Lea:Megajándékozott az Isten engemet jó ajándékkal ez
uttal. Immár velem lakik az én férjem, mert szültem neki hat fiakat, azért
nevezé azt Zebulonnak.
21. Annakutánna szüle leányzót, és nevezé azt Dinának.
22. Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őtet az
Isten, és szülővé tevé őtet.
23. Teherbe esék azért, és szüle fiat, s monda: Elvette az Isten az
én gyalázatomat.
24. És nevezé azt Józsefnek, mondván: Adjon z Úr nekem más fiat is.
25. És lett, hogy minekutánna szülte volna Józsefet. mondéá Jákob
Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, és az én földembe.
26. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, kikért
szolgáltam nálad, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat a mellyel
szolgáltalak tégedet.
27. És monda néki Lábán: Ha engemet kedvelsz, hadj békét annak, én
megtapasztaltam, hogy megáldott engem az Úr te éretted.
28. És ismét monda: Mond megt a te szolgálatodnak jutalmát énnékem,
és megadom néked.
29. Monda pedig Jákob őnéki: Te tudod mi módon szolgáltalak
tégedet, és mennyi volt a te barmod az én pásztorságom alatt mikor először
hozzád jöttem.
30. Mert a mi kevés volt néked én előttem, sokaságra terjedett, és
megáldott a Jehova tégedet az én lábam mellett: és immár mikor viselek gondot
én is az én házamról?
31. És monda Lábán: Mit adjak tenéked? Felele Jákób: Ne adj nékem
semmit; ha ezt miveled én velem, ismét legeltetem és őrizem a te juhaidat:
32. Minden jahaidat megjárom ma, és elszakasztom a szeplős és tarka
juhokat, és mind a feketéket a juhok között, azonképen a szeplős és tarka
kecskéket, és az ollyan legyen ezután az én jutalmam.
33. És bizonyságot tészen én rólam az én igazságom ezután te
előtted, mikor eljövéndesz hogy meglássad az én jutalmamat. Valamelly szeplős
vagy tarka, vagy fekete nem lejénd az én juhaim és kecskéim között, bátor
lopónak mondj engemet.
34. És monda Lábán: Bátor úgy legyen: Vajha a te beszéded szerint
lenne.
35. Elválasztá azért azon napon a szeplős és tarka kosokat, és mind
a szeplős és tarka kecskéket, tudniillik a mellyekben valami fejérség vala, és
minden feketét a juhok közzűl, és adá azokat az ő fijainak kezekhez.
36. És Lábán három nap járó földnyi közt vete ő maga között és
Jákób között: és Jákób legelteti vala Lábánnak több juhait.
37. És Jákób vett zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és
megtarkálá azokat fejéresen, hogy a vesszőknek megtetszenék a fejére.
38. És helyhezteté a megtarkált vesszőket a juhok eleibe az itató
válúkba, mellyekből a juhok szoktak vala inni, hogy a juhok azokra nézve
fogadnának.
39. És a juhok fogadnak vala a vesszők felett, és ellének vala a
juhok csepegetett lábúakat, szeplősöket és tarkákat.
40. Annakutánna külön seregbe szakasztá ezeket a bárányokat Jákób,
és a Lábán juhainak seregét arczczal fordítja vala a tartka és fekete
bárányokra; és az ő maga juhainak seregét külön szakasztva tartja vala, és
azokat nem fordítja vala arczczal a Lábán juhaira.
41. És mikor Jákób a juhoknak javait idejekorán egybebocsátja vala
a kosokkal, akkor a tarka vesszőket azoknak a juhoknak eleikbe helyhezteté az
itató helyen való válúkba, hogy a vesszők felett fogadnának.
42. De mikor későn bocsátja vala egybe azokat, nem helyhezteti vala
a válúkba a vesszőket, és illyen módon az idején való ellések Jákóbé valának, a
késő ellések pedig Lábáné.
43. Annakokáért megnevekedék az a férjfiú igen igen; és valának
néki sok juhai, szolgálóleányai, szolgái, tevéji és szamarai.