32. RÉSZ.

Angyalok jőnek Jákob eleibe: ki félvén, követeket és ajándékot küld Ézsaúnak: Az Istennel tusakodik, kit meggyőz.

Jákób pedig elindula az ő útján, és az Isten Angyalai eleibe menének őnéki.

2. És monda Jákób mikor azokat látta volna: Isten serege ez; annakokáért nevezé azt a helyet * Makhanainnak.

3. Azután külde Jákób követeket ő maga előtt Ézsaúhoz az ő báttyához, az Edomiták tartományokba, Seirnek földébe.

4. És parancsola a követeknek ezt mondván: így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál voltam mint jövevény, és ott laktam mind ez ideig.

5. Vagynak peeig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóleányaim, melly dolognak hirré adására küldöttem te hozzád én uramhoz, hogy előtted kedvet találnék.

6. És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, ki is néked elődbe jő, és vele vagynak négyszáz férjfiak.

7. Megfélemlék pedig Jákób, és felette igen megháborodék; annakokáért a népet, melly ő vele vala, a juhokat, barmokat és a tevéket két seregbe szakasztá.

8. Mert ezt mondja vala: Ha Ézsaú eljövénd az egyik seregre, és azt levángándja, a másik sereg megszabadúl.

9. Annakfelette monda Jákób: Oh én attyámnak Ábrahámnak Istene, és az én attyámnak Izsáknak Istene, Uram! ki nékem ezt mondád: Eredj haza * a te földedbe, a te rokonságid közzé, és jól tészek veled.

10. Kissebb vagyok minden te jótéteményeidnél és igazságodnál, mellyeet cselekedtél a te szolgáddal: mert egy pálczával mentem vala által a Jordán vizén, most pedig két seregem van.

11. Szabadíts meg, kérlek, engemet az én bátyámnak kezéből, Ézsaúnak kezéből; mert félek ő tőle, hogy el ne jöjjön, és elveszessen engemet, és az anyát az ő fijaival egybe.

12. Te pedig azt mondottad: Jól tészek te veled, és a te magodat ollyanná tészem mint a tenger fövénye, melly meg nem számláltathatik sokasága miatt.

13. És ott hála az éjszaka: és választa abból a mi kezénél vala ajándékot Ézsaúnak az ő báttyának.

14. Kétszáz kecskéket, és húsz bakokat; kétszáz juhokat, és húsz kosokat.

15. Harmincz szoptatós tevéket fijaival egybe; negyven teheneket, tíz tulkokat: húsz nőstény szamarakat, tíz vemhékkel egyetembe.

16. És adá az ő szolgáinak kezekbe minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és minden sereg között közt hagyjatok.

17. És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalálánd téged, és megkérdend téged, ezt mondván: Ki szolgája vagy? Hová mégy? És kié ez előtted való marha?

18. Akkor azt mondjad: Jákóbnak a te szolgádnak szolgája vagyok: ez az ajándék, mellyet elől küldött az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is mi utánnunk vagyon.

19. Ugyanazont parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindeneknek kik a sereg nyájak után mennek vala, ezt mondván: Illyen módon szóljatok Ézsaúnak mikor reá találándotok.

20. Annakfelette ezt is mondjátok: Ímé Jákób is a te szolgád mi utánnunk vagyon. Mert illyen módon gondolkodik vala Jákób: Megengesztelem őtet ez ajándékkal, melly előttem megyen, és azután lészek szembe vele, talán kedves lészen személyem előtte.

21. Eképen elbocsátá az ajándékot elől; ő pedig hála az éjjel a seregnél.

22. Felkelvén pedig azon éjszaka, vevé az ő két feleségeit, két szolgálóleányait, tizenegy magzatival egybe, és általméne a Jabbók révén.

23. És minekutánna azokat vévén általköltöztette volna a vizen, azután általköltöztetté mindenét valamije vala.

24. Marada annakokáért Jákób csak egyedül, és tusadkodik vala ő vele * egy férjfiú, mind addig mig nem meghajnallanék.

25. Ki mikor látná, hogy Jákóbon semmi erőt nem vehet, illeté az ő csipőjének forgócsontját, és a Jákób csipőjének forgócsontja helyéből kiiszamodék, mikor a férjfiú tusakodnék vele.

26. És monda: Bocsáss el engem, mert a hajnal feljött. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged míg meg nem áldasz engemet.

27. Annakokáért monda néki: Kicsoda a te neved? Felele: Jákób.

28. És monda az Angyal: Nem csak Jákób lészen ezután a te neved hanem Izráel. Mert ha Isten ellen diadalmas voltál, az emberek ellen is diadalmas lészesz.

29. És megkérdé Jákób, és monda: Mond meg, kérlek, a te * nevedet. Felele az: Miért kérded az én nevemet? És megáldá őtet ugyan ott.

30. Annakokáért nevezéa zt a helyet Jákób Peniélnek: mert látám, úgymopnd, az Istent * színről-színre, és nem halék meg.

31. És azonközben a nap feljöve, míg általméne a Peniélen, és az ő csipőjére sántál vala.

32. Annakokáért nem eszik az Izráel fijai mind e mai napig a csipőnek forgócsontja mellett való inat, mivelhogy illette vala az Angyal Jákóbnak csipőcsontját, és a forgócsontnak inát.