33. RÉSZ.
Jákób szembe lészen Ézsaúval, kitől jó szemmel láttatik: azt
megajándékozza: azután mégyen Sukhótba és onnét Sékhembe.
Jákób pedig felemelvén szemeit, látá, és ímé Ézsaú jő vala, és
négyszáz férjfiak ő vele, és megosztá az ő gyermekeit Lea mellé, Rákhel mellé,
és az ő két szolgálóleányai mellé.
2. És az ő szolgálóleányait azoknak fiaival egybe első helyen
helyhezteté, azután Leát és az ő gyermekeit, utolsó helyen Rákhelt és Józsefet.
3. Maga pedig Jákób előttök megyen vala, és hétszer hajla meg a
földig, mig a báttyához jutna.
4. Ézsaú pedig eleibe futamodék néki, és megölelé őtet, és a *
képen sírának.
5. Azután Ézsaú felemelvén az ő szemeit, látá az asszonyokat és a
gyeermekeket, és monda: Kicsodák ezek? Tiéid-é? Ki felele: Ezek én gyermekeim,
kiket Isten adott a te szolgádnak.
6. Elközelgetének annakokáért a szolgálóleányok és azoknak
gyermekei, és meghajták magokat Ézsau előtt.
7. Elérkezék Lea is az ő fijaival, és meghajták magokat; annakutána
eljöve József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
8. És mondá Ézsau: Tiéd-é mind az egész sereg, mellyet elől
találék? És felele: Hogy az én uram előtt kedvet találjak azért küldöttem
azokat.
9. És mondá Ézsau: Nékem elég marhám vagyon jó öcsém, legyen tiéd a
te marhád.
10. Monda pedig Jákob: Ne vesd meg kérlek, ha találtam kedvet most
előtted;hanem vedd el ajándékomat az én kezemből: mert a te orczádat nem
különben látom, mintha az Isten orczáját látnám, mivel hogy kegyelmesen
fogadtál engemet.
11. Vedd el kérlek az én ahjándékomat, mellyet hoztam néked,
mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenféle jószággal
bővölködöm: Kénszeríté azért őtet, és elvevé az ajándékot.
12. Azután mondá Ézsau: Induljunk el, menjünk el, és én te előtted
megyek.
13. Felele néki Jákob: Az én uram jól tudja hogy e gyermekek
gyengék, és hogy nékem szoptatós juhaim és ünőim vagynak, mellyeket ha csak egy
nap felettébb hajtanak, mind meghalnak a barmok.
14. Menj el kérlek, az én uram az ő szolgája előtt, és is lassan
elmegyek a mint az én előttem való sereg mehet, és mint az én gyermekeim
mehetnek, mígnem az én uramhoz jutok Seirbe.
15. Akkor monda Ézsau: Kérlek engedd meg, hogy hagyjak te veled
egynéhányat e nép közzül melly velem vagyon. Ki monda: Miért hagynál? Elég
nékem hogy kedvet találtam az én uram előtt.
16. Megtére azért ugyanazon napon Ézsau az ő útján Seir felé.
17. Jákob pedig méne Sukhótba, holott építe magának házat, és az ő
barmainak hajlékokat, annakokáért nevezé azt a helyet Sukhótnak.
18. Annakutána méne Jákob minden bántás nélkül * Sékhembe, melly
vala a Kanaán földében, mikor jőne Mésopotámiából, és tábort jára a város
ellenébe.
19. És megvevé azt a mezőnek részét, ahol sátorát felvonta
valaKhámornak fijaitól, melly Khámor Sékhem attya vala, száz garason.
20. És építe ott oltárt, és nevezé azt illy névvel: Izráelnek erős
Istene.