33. RÉSZ.

Jákób szembe lészen Ézsaúval, kitől jó szemmel láttatik: azt megajándékozza: azután mégyen Sukhótba és onnét Sékhembe.

Jákób pedig felemelvén szemeit, látá, és ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férjfiak ő vele, és megosztá az ő gyermekeit Lea mellé, Rákhel mellé, és az ő két szolgálóleányai mellé.

2. És az ő szolgálóleányait azoknak fiaival egybe első helyen helyhezteté, azután Leát és az ő gyermekeit, utolsó helyen Rákhelt és Józsefet.

3. Maga pedig Jákób előttök megyen vala, és hétszer hajla meg a földig, mig a báttyához jutna.

4. Ézsaú pedig eleibe futamodék néki, és megölelé őtet, és a * képen sírának.

5. Azután Ézsaú felemelvén az ő szemeit, látá az asszonyokat és a gyeermekeket, és monda: Kicsodák ezek? Tiéid-é? Ki felele: Ezek én gyermekeim, kiket Isten adott a te szolgádnak.

6. Elközelgetének annakokáért a szolgálóleányok és azoknak gyermekei, és meghajták magokat Ézsau előtt.

7. Elérkezék Lea is az ő fijaival, és meghajták magokat; annakutána eljöve József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.

8. És mondá Ézsau: Tiéd-é mind az egész sereg, mellyet elől találék? És felele: Hogy az én uram előtt kedvet találjak azért küldöttem azokat.

9. És mondá Ézsau: Nékem elég marhám vagyon jó öcsém, legyen tiéd a te marhád.

10. Monda pedig Jákob: Ne vesd meg kérlek, ha találtam kedvet most előtted;hanem vedd el ajándékomat az én kezemből: mert a te orczádat nem különben látom, mintha az Isten orczáját látnám, mivel hogy kegyelmesen fogadtál engemet.

11. Vedd el kérlek az én ahjándékomat, mellyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenféle jószággal bővölködöm: Kénszeríté azért őtet, és elvevé az ajándékot.

12. Azután mondá Ézsau: Induljunk el, menjünk el, és én te előtted megyek.

13. Felele néki Jákob: Az én uram jól tudja hogy e gyermekek gyengék, és hogy nékem szoptatós juhaim és ünőim vagynak, mellyeket ha csak egy nap felettébb hajtanak, mind meghalnak a barmok.

14. Menj el kérlek, az én uram az ő szolgája előtt, és is lassan elmegyek a mint az én előttem való sereg mehet, és mint az én gyermekeim mehetnek, mígnem az én uramhoz jutok Seirbe.

15. Akkor monda Ézsau: Kérlek engedd meg, hogy hagyjak te veled egynéhányat e nép közzül melly velem vagyon. Ki monda: Miért hagynál? Elég nékem hogy kedvet találtam az én uram előtt.

16. Megtére azért ugyanazon napon Ézsau az ő útján Seir felé.

17. Jákob pedig méne Sukhótba, holott építe magának házat, és az ő barmainak hajlékokat, annakokáért nevezé azt a helyet Sukhótnak.

18. Annakutána méne Jákob minden bántás nélkül * Sékhembe, melly vala a Kanaán földében, mikor jőne Mésopotámiából, és tábort jára a város ellenébe.

19. És megvevé azt a mezőnek részét, ahol sátorát felvonta valaKhámornak fijaitól, melly Khámor Sékhem attya vala, száz garason.

20. És építe ott oltárt, és nevezé azt illy névvel: Izráelnek erős Istene.