35. RÉSZ.

Jákób Isten parancsolatjából Béthelbe indul: Meghal Débora: megjelenik Isten Jákóbnak, és megáldja ötet: meghatl Rákhel is: Rúben megszeplősíti Bilhát: meghal Izsák.

Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe, és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz erős Istennek, * ki megjelenék néked, mikor Ézsaú # előtt a te bátyád előtt futnál.

2. Akkor monda Jákób az ő háznépének, és mind azoknak kik vele valának: Hányjátok el * az idegen isteneket kik köztetek vagynak, és tisztítsátok meg magatokat, és változatssátok el öltözetiteket.

3. Azután keljünk fel, és úgy menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az erős Istennek, ki meghallgatott engemet az én nyomorúságomnak napján, és velem volt az úton a mellyen jártam.

4. Adák annakokáért Jákóbnak mind az idegen isteneket kik nálok valának; és az ő földökön való függőket is, és elrejté azokat Jákób a cserfa alatt, melly vala Sékhemnél.

5. És elindulának: És az Istennek félelme vala a városokon, mellyek valának ő körültök, és nem űzék a Jákób fijait.

6. Juta azért Jákób Lúz nevű városba (melly vagyon Kanaán tartományában, melly immár Béthelnek neveztetik), és mind a sokaság melly ő vele vala.

7. És épite ott oltárt, és nevezé a helyet El-Béthelnek, mivelhogy ott * jelen vala meg néki az Isten, mikor az ő báttya előtt futna.

8. És meghala Débora a Rebeka dajkája, és eltemetteték Béthel mellett egy cserfa alatt, és nevezé Jákób azt a helyet Allon-Bákhutnak.

9. Megjelenék pedig ismét az Isten Jákóbnak mikor Mesopotámiából haza térne, és megáldá őtet.

10. És monda néki az Isten: A te neved Jákób: Nem neveztetik többé * a te neved csak Jákóbnak, hanem Izráel is lészen a te neved: Nevezé azért őtet Izráelnek.

11. Annakfelette monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható erős Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népeknek gyülekezete származik te tőled; és Királyok származnak a te ágyékodból.

12. És e földet a mellyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom, azaz, a te magodnak adom te utánnad e földet.

13. És felméne ő tőle az Isten a helyből, a hol vele szólott vala.

14. Emele * pedig ott a helyen Jákób, a hol Isten szólott vala vele, kőoszlopot jegyül: és áldozék azon híg áldozattal, és önte arra olajt.

15. És nevezé Jákób azt a helyet, a melly helyen szólott vala Isten ő vele, Béthelnek.

16. És elmenének Béthelből, és valának Efratától még úgymint egy mértföldre, és szüle Rákhel, és a szülésben nagy fájdalmat szenvede.

17. És mikor a szülésben fájdalmat szenvedne, monda néki a bábe: Ne félj, mert most * is fijad lészen.

18. Mikor pedig az ő lelke kimenne (mert meghala) nevezé azt Benóninak, de az attya nevezé Benjáminnak.

19. Meghala * annakokáért Rákhel, és eltemetteték az úton mellyen mennek Efratába, melly most Bethlehemnek neveztetik.

20. És állata Jákób oszlopot az ő temetése felett: az mondatik mind e mai napig Rákhel temetése oszlopának.

21. Azután elméne Izráel, és sátorát felvoná a Héder tornyán túl.

22. Lett pedig ez, hogy mikor Izráel lakoznék abban a tartományban, Rúben elmenvén * hálna Bilhával az ő attyának ágyas feleségével, mellyet meeghalla az Izráel. Valának pedig a Jákób fijai tizenketten.

23. Leának fijai * Jákóbnak elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakhár, Zebulon.

24. Rákhel fijai: József és Benjámin.

25. A Rákhel szolgálóleányának Bilhának fijai: Dánés Nafthali.

26. A Lea szolgálóleányának Zilpának fijai: Gád, Áser. Ezek a Jákób fijai, kik születtek néki Mésopotámiában.

27. Végezetre juta Jákób Izsákhoz az ő attyához Mamréba, Kirját-Arba nevű városba, melly most Hebronnak neveztetik, hol Ábrahám és Izsák jövevények voltak.

28. Valának pedig az Izsák életének napjai száz nyolczvan esztendők.

29. És meghala * Izsák lelkét kibocsátván és takaríttaték az ő eleihez, mikor vén volna, és hosszú élettel megelégedett volna; és eltemeték őtet az ő fijai, Ézsaú és Jákób.