35. RÉSZ.
Jákób Isten parancsolatjából Béthelbe indul: Meghal Débora:
megjelenik Isten Jákóbnak, és megáldja ötet: meghatl Rákhel is: Rúben
megszeplősíti Bilhát: meghal Izsák.
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe, és
telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz erős Istennek, * ki megjelenék
néked, mikor Ézsaú # előtt a te bátyád előtt futnál.
2. Akkor monda Jákób az ő háznépének, és mind azoknak kik vele
valának: Hányjátok el * az idegen isteneket kik köztetek vagynak, és tisztítsátok
meg magatokat, és változatssátok el öltözetiteket.
3. Azután keljünk fel, és úgy menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak
ott oltárt annak az erős Istennek, ki meghallgatott engemet az én
nyomorúságomnak napján, és velem volt az úton a mellyen jártam.
4. Adák annakokáért Jákóbnak mind az idegen isteneket kik nálok
valának; és az ő földökön való függőket is, és elrejté azokat Jákób a cserfa
alatt, melly vala Sékhemnél.
5. És elindulának: És az Istennek félelme vala a városokon, mellyek
valának ő körültök, és nem űzék a Jákób fijait.
6. Juta azért Jákób Lúz nevű városba (melly vagyon Kanaán
tartományában, melly immár Béthelnek neveztetik), és mind a sokaság melly ő
vele vala.
7. És épite ott oltárt, és nevezé a helyet El-Béthelnek, mivelhogy
ott * jelen vala meg néki az Isten, mikor az ő báttya előtt futna.
8. És meghala Débora a Rebeka dajkája, és eltemetteték Béthel
mellett egy cserfa alatt, és nevezé Jákób azt a helyet Allon-Bákhutnak.
9. Megjelenék pedig ismét az Isten Jákóbnak mikor Mesopotámiából
haza térne, és megáldá őtet.
10. És monda néki az Isten: A te neved Jákób: Nem neveztetik többé
* a te neved csak Jákóbnak, hanem Izráel is lészen a te neved: Nevezé azért
őtet Izráelnek.
11. Annakfelette monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható erős
Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népeknek gyülekezete származik te
tőled; és Királyok származnak a te ágyékodból.
12. És e földet a mellyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom,
azaz, a te magodnak adom te utánnad e földet.
13. És felméne ő tőle az Isten a helyből, a hol vele szólott vala.
14. Emele * pedig ott a helyen Jákób, a hol Isten szólott vala
vele, kőoszlopot jegyül: és áldozék azon híg áldozattal, és önte arra olajt.
15. És nevezé Jákób azt a helyet, a melly helyen szólott vala Isten
ő vele, Béthelnek.
16. És elmenének Béthelből, és valának Efratától még úgymint egy
mértföldre, és szüle Rákhel, és a szülésben nagy fájdalmat szenvede.
17. És mikor a szülésben fájdalmat szenvedne, monda néki a bábe: Ne
félj, mert most * is fijad lészen.
18. Mikor pedig az ő lelke kimenne (mert meghala) nevezé azt
Benóninak, de az attya nevezé Benjáminnak.
19. Meghala * annakokáért Rákhel, és eltemetteték az úton mellyen
mennek Efratába, melly most Bethlehemnek neveztetik.
20. És állata Jákób oszlopot az ő temetése felett: az mondatik mind
e mai napig Rákhel temetése oszlopának.
21. Azután elméne Izráel, és sátorát felvoná a Héder tornyán túl.
22. Lett pedig ez, hogy mikor Izráel lakoznék abban a tartományban,
Rúben elmenvén * hálna Bilhával az ő attyának ágyas feleségével, mellyet
meeghalla az Izráel. Valának pedig a Jákób fijai tizenketten.
23. Leának fijai * Jákóbnak elsőszülötte Rúben, azután Simeon,
Lévi, Júda, Issakhár, Zebulon.
24. Rákhel fijai: József és Benjámin.
25. A Rákhel szolgálóleányának Bilhának fijai: Dánés Nafthali.
26. A Lea szolgálóleányának Zilpának fijai: Gád, Áser. Ezek a Jákób
fijai, kik születtek néki Mésopotámiában.
27. Végezetre juta Jákób Izsákhoz az ő attyához Mamréba,
Kirját-Arba nevű városba, melly most Hebronnak neveztetik, hol Ábrahám és Izsák
jövevények voltak.
28. Valának pedig az Izsák életének napjai száz nyolczvan
esztendők.
29. És meghala * Izsák lelkét kibocsátván és takaríttaték az ő
eleihez, mikor vén volna, és hosszú élettel megelégedett volna; és eltemeték
őtet az ő fijai, Ézsaú és Jákób.