37. RÉSZ.

József vádolja báttyait az attyának: Lát álmokat: Irigykednek reá az ő báttyai: a kútba vetik: azután eladják: siratja őtet Jákób.

Lakozék pedig Jákób * az ő attya bujdosásának földén Kanaán földén.

2. És ezek a dolgok lettek Jákób háznépe között. József mikor tizenhét esztendős vala, az ő báttyaival egybe őriz vala juhokat, és vala a gyermek Bilhának és Zilpának az ő attya feleségeinek fijaival, és azoknak az ő gonosz életek felől való híreket az ő attyának megmondja vala József.

3. Az Izráel pedig minden fijainál inkább szereti vala Józsefet; mivelhogy vénségének fija volna; és szép tarka ruhát csináltatott vala néki.

4. Mikor pedig eszekbe vették volna az ő báttyai, hogy az ő attya őtet inden báttyainak felette szeretné, gyűlölik * vala őtet, annyire hogy szép szóval néki nem szólhatnának.

5. Láta pedig József álmot, mellyet mikor mebeszélett volna az ő báttyainak; annál inkább gyűlölik vala őtet.

6. Mert azt mondja vala nékik: Halljátok meg kérlek az én álmomat mellyet én láttam.

7. Ímé kötünk vala egy mezőben kévéket, és ímé az én kévém felkele és felálla: ímé pedig a ti kévéitek körülállanak vala, és az én kévém előtt * meghajolnak vala.

8. És mondanának néki az ő báttyai: Avagy Királyunk lészes-é minékünk: Vagy mi rajtunk uralkodni fogsz-é? Annakokáért annál is inkább gyűlölik vala őtet az ő álmáért és beszédiért.

9. Azután más álmot is láta, és megbeszélé azt az ő báttyainak, ezt mondván: Ímé más álmot is láttam; ímé a Nap és a Hold, és tizenegy csillagok én előttem meghajolnak vala.

10. Megbeszélé az ő attyának is és az ő báttyainak, és megdorgálá őtet az ő attya, és monda néki: Micsoda álom ez a mellyet láttál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfijai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?

11. Irígykednek * vala reá az ő báttyai; az ő attya pedig e dolgot elméjében tartja vala .

12. Mikor pedig elmentek volna az ő báttyai az ő attyok juhainak őrzésére Sékhembe.

13. Mondá Izráel Józsefnek: A te báttyáid avagy nem Sékhemben őrizik-é a juhokat? Jöszte azért hogy küldjelek el tégedő hozájok. Ki monda: Imé jelen vagyok.

14. És monda néki: Menj el, lásd meg ha békességben vagynak a te bátyáid és a juhok, mond meg nékem. Elküldé azért őtetKhebronnak völgyéből, és méne Sékhembe.

15. Találá pedig őtet, mikor a mezőben bujdosnék, és megkérdé egy ember, ezt mondván: Mit keresel?

16. Ki monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek mond meg nékem hol őrzik a barmot?

17. És monda az ember: Elmentek innét, mert hallám hogy azt mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József báttyai után, és megtalálá őket Dóthánban.

18. Kik mikor látták volna őtet távol, minekelőtte közelebb ment volna hozzájok, elvégezék hogy őtet megölnék.

19. Mert ezt mondták vala egyméásnak: Ímhol jő amaz álomlátó.

20. Jer öljük meg annakokáért őtet, és vessük egyik ókútba; és azt mondjuk hogy a gonosz fenevad ette meg őtet, és meglátjuk mit használt az ő álma.

21. Melyet mikor Rúben hallott volna, igyekezzék azon hogy őtet megmentené azoknak kezekből. És monda: * Ne öljük meg őtet.

22. És ezt mondja vala Rúben: Ne oncsátok ki az ő vérét, hanem vessétek őtet az ó kütba, melly itt a pusztában vagyon, de meg ne öljétek. Ezt pedig azért mondja vala, hogy őtet azoknak kezekből megszabadítaná, és őtet megadná azt attyának.

23. És mikor jutott volna József az ő báttyáihoz, megfoszták őtet ruhájától, a szép tarka ruhától melly rajta vala.

24. És megragadván őtet veték egy ó kútba: az a kút pedig üres vala, és nem vala víz benne.

25. Leülének pedig hogy ennének; és mikor felemelték volna szemeiket. láták, és íme egy sereg Ismáeliták jönnek vala Gileádból, azolnak tevéi visznek vala fűszerszámokat, balzsamot. és mirhát, kik mennek vala hogy azokat vinnék Egyptomba.

26. És monda Júda az ő attyafiainak: Mi hasznunk lészen benne ha megölendjük a mi atyánkfiát, és eltitkolándjuk az ő vérét.

27. Jer adjuk el őtet ez Ismáelitáknak, és ne öljük meg, mert mi atyánkfia, mi testünk: kinek engedének az ő attyafiai.

28. És mikor a kereskedő Midiániták azon elmennének. kivonák Józsefet az ó kútból, és eladák őtet azon Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen, kik * elvivék Józsefet Egyiptomba.

29. Mikor pedig Rúben az ó kúthoz ment volna, és nem volna József a kútban, megszaggatá a maga ruháit.

30. És megtérvén az ő attyafiaihoz, monda: Nincsen a gyaermek, és én hová legyek?

31. Vevék annakokáért a József ruháját, és megölének egy kecskefiat, és annak vérével megfeseték a ruhát.

32. És elküldék azt a tarka ruhát, és vivék az ő attyokhoz és mondanák. Ezt a ruhát mi találtuk, esmérd meg ha a te fijadnak ruhája-é vagy nem.

33. Ki megesméré azt, és monda: Az én fiamnak ruhája, * a gonosz fenevad ette meg őtet, elszaggattatván elszaggattatott József.

34. És megszaggatá Jákób a maga ruháit, és gyászruhába öltözvén siratá az ő fiját sok ideig.

35. Felkelének pedig az ő fijai mindnyájan, és mind az ő leányai hogy vigasztalnák őtet, és nem akara megvigasztaltatni, mert ez mondja vala: Sírván megyek * az én fiamhoz a koporsóba: és siratá őtet az attya.

36. A Midiániták * pedig eladák őtet Égyiptomban a Faraó főszolgáljának Pótifárnak, a vitézlő népek fejedelmének.