39. RÉSZ.

Az Isten megáldja Pótifárt Józsefért, ki annak feleségétől bűnre kényszerittetvén nem enged: vádoltatik: tömlöczbe vettetik; de ott is Isten vele vagyon.

Továbbá József vitetett vala Égyiptomba, és megvette vala őtet * az Ismáelitáktól, kik őtet oda vitték vala, egy égyiptombeli ember Pótifár, Faraónak főszolgája, a vitézlő népeknek Fejedelme.

2. És * vala az Úr Józseffel, és jó szerencsés vala, és lakik vala az ő égyiptombeli urának házában.

3. Látá pedig az ő ura hogy az Úr volna ő vele, és hogy valamit cselekednék, az Úr szerencséssé tenné ő általa.

4. Talála azért József kedvet az ő ura előtt, és szolgál vala néki: és az ő házán fővé tevé, és mindeneket valamije vala, az ő birodalmába ada.

5. És miolta főgondviselővé tevé őtet az ő házán, és minden marháján, az Úr megáldá az égyiptombeli embernek házát Józsefért; és az Úrnak áldása vala minden jószágán, mind házában s mind a mezőn.

6. Mindeneket azért valamije vala Józsefre bíza: és nem vala semmire gondja, miképen Józsefnek, hanem csak az ételre. József pedig szép formájú és tekitetű vala.

7. Ezekután pedig, az ő urának felesége veté szemeit Józsefre, és monda: Hálj velem.

8. Ki nem akarván engedni, mond az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak semmi gondja nincsen azokra mellyek az ő házában vagynak, hanem mindeneket a mellyek övéi voltak, az én kezembe bízott.

9. Nincsen senki nálamnál nagyobb az ő házában: és emmit tőlem meg nem tiltott, hanem csak tégedet, mivelhogy te ő felesége vagy; mimódon m1velném azért e nagy gonoszságot, vétkezvén az Isten ellen?

10. Mikor pedig mindennapon szólana az asszony Józsefnek, és nem engedne néki hogy vele hálna és vele egyesülne.

11. Történék egy napon hogy a házba menne József valami dolgát tenni, és senki nem volna a házban a háznép közzűl.

12. Megragadá azért az asszony a József ruháját, ezt mondván: Hálj velem, és ő ott hagyván ruháját az asszony kezében, elfuta és kiméne.

13. És mikor látta volna az asszony hogy az ő ruháját kezében hagyta volna, és kifutott volna.

14. Szólitá a háznépet és monda azoknak illyen módon: Lássátok, Zsidó férjfiat hozott a mi házunkba az én uram hogy megszégyenítene minket: mert én reám jöve hogy velem hálna, és kiálték nagy szóval.

15. És mikor az hallotta volna hogy kiáltottam volna felszóval, az ő ruháját elhagyá az én kezembe, és elfutván kiméne.

16. Megtartá azért az ő ruháját magánál míg az ő ura haza jőne.

17. Kinek ilyen szókkal szóla, mondván: Eljöve hozzám a Zsidó szolga, a kit nékünk hoztál, hogy engemet megszégyenítene.

18. És mikor kiáltottam volna felszóval, az ő ruháját itt hagyá, és kifuta.

19. Mikor pedig hallotta volna az ő ura feleségének beszédit a mellyeket mondott vala, ezt mondván: Illyen dolgokat cselekedék én rajtam a te szolgád; felgerjede az ő haragja.

20. Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őtet a * tömlöczbe, mellyben a Király foglyai valának, és ott vala a tömlöczben.

21. Az * Úr vala pedig Józseffel, és kegyelmesen cselekedék ő vele, és a tömlöcztartó előtt is kedvessé tevé őtet.

22. És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, bizá Józsefre, és valamit ott cselekesznek vala, mind ő cselekeszi vala.

23. És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a mellyek birodalmában valának, mivelhogy az Úr volna Józsffel, és valamit cselekeszik vala az Úr szerencséssé tészi vala.