39. RÉSZ.
Az Isten megáldja Pótifárt Józsefért, ki annak feleségétől bűnre
kényszerittetvén nem enged: vádoltatik: tömlöczbe vettetik; de ott is Isten
vele vagyon.
Továbbá József vitetett vala Égyiptomba, és megvette vala őtet * az
Ismáelitáktól, kik őtet oda vitték vala, egy égyiptombeli ember Pótifár,
Faraónak főszolgája, a vitézlő népeknek Fejedelme.
2. És * vala az Úr Józseffel, és jó szerencsés vala, és lakik vala
az ő égyiptombeli urának házában.
3. Látá pedig az ő ura hogy az Úr volna ő vele, és hogy valamit
cselekednék, az Úr szerencséssé tenné ő általa.
4. Talála azért József kedvet az ő ura előtt, és szolgál vala néki:
és az ő házán fővé tevé, és mindeneket valamije vala, az ő birodalmába ada.
5. És miolta főgondviselővé tevé őtet az ő házán, és minden
marháján, az Úr megáldá az égyiptombeli embernek házát Józsefért; és az Úrnak
áldása vala minden jószágán, mind házában s mind a mezőn.
6. Mindeneket azért valamije vala Józsefre bíza: és nem vala
semmire gondja, miképen Józsefnek, hanem csak az ételre. József pedig szép
formájú és tekitetű vala.
7. Ezekután pedig, az ő urának felesége veté szemeit Józsefre, és
monda: Hálj velem.
8. Ki nem akarván engedni, mond az ő ura feleségének: Ímé az én
uramnak semmi gondja nincsen azokra mellyek az ő házában vagynak, hanem
mindeneket a mellyek övéi voltak, az én kezembe bízott.
9. Nincsen senki nálamnál nagyobb az ő házában: és emmit tőlem meg
nem tiltott, hanem csak tégedet, mivelhogy te ő felesége vagy; mimódon m1velném
azért e nagy gonoszságot, vétkezvén az Isten ellen?
10. Mikor pedig mindennapon szólana az asszony Józsefnek, és nem
engedne néki hogy vele hálna és vele egyesülne.
11. Történék egy napon hogy a házba menne József valami dolgát
tenni, és senki nem volna a házban a háznép közzűl.
12. Megragadá azért az asszony a József ruháját, ezt mondván: Hálj
velem, és ő ott hagyván ruháját az asszony kezében, elfuta és kiméne.
13. És mikor látta volna az asszony hogy az ő ruháját kezében
hagyta volna, és kifutott volna.
14. Szólitá a háznépet és monda azoknak illyen módon: Lássátok,
Zsidó férjfiat hozott a mi házunkba az én uram hogy megszégyenítene minket:
mert én reám jöve hogy velem hálna, és kiálték nagy szóval.
15. És mikor az hallotta volna hogy kiáltottam volna felszóval, az
ő ruháját elhagyá az én kezembe, és elfutván kiméne.
16. Megtartá azért az ő ruháját magánál míg az ő ura haza jőne.
17. Kinek ilyen szókkal szóla, mondván: Eljöve hozzám a Zsidó
szolga, a kit nékünk hoztál, hogy engemet megszégyenítene.
18. És mikor kiáltottam volna felszóval, az ő ruháját itt hagyá, és
kifuta.
19. Mikor pedig hallotta volna az ő ura feleségének beszédit a
mellyeket mondott vala, ezt mondván: Illyen dolgokat cselekedék én rajtam a te
szolgád; felgerjede az ő haragja.
20. Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őtet a * tömlöczbe,
mellyben a Király foglyai valának, és ott vala a tömlöczben.
21. Az * Úr vala pedig Józseffel, és kegyelmesen cselekedék ő vele,
és a tömlöcztartó előtt is kedvessé tevé őtet.
22. És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben
valának, bizá Józsefre, és valamit ott cselekesznek vala, mind ő cselekeszi
vala.
23. És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a mellyek
birodalmában valának, mivelhogy az Úr volna Józsffel, és valamit cselekeszik
vala az Úr szerencséssé tészi vala.