42. RÉSZ.

A József báttyai Egyiptombe jutnak, kikkel József keményen bánik: Zálogba hagyván Simeont, hazájokba térnek és Jákóbnak a dolgot megbeszélik.

Látván pedig Jákob hogy Egyiptomban gabona volna, monda Jákob az ő fijainak: Mit néztek egymásra.

2. És monda: Ímé hallom *hogy Egyiptomban gabona vagyon: menjetek le oda, és vegyetek nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.

3. Lemenének annakoáért Józsefnek tiz báttyai hogy vennének gabonát Egyiptomban.

4. De Benjámint a József öccsét nem bocsátá el Jákob az ő báttyaival: mert ezt mondá: Netán meghal az úton.

5. Elmenének azért az Izrael fijai, hogy vennének gabonát azokkal egybe akik oda mennek vala, mert a Kanaán földén azon éhség vala.

6. József vala pedig annak a tartománynak ura, és ő adja vala a gabonát a tartomány minden népének.Eljutának azért Józsefnek báttyai, és arcczal * ő előtte a földre leborulának.

7. És látá József az ő báttyait, és megisméré őket, de idegennek mutatván magát nékik, és monda: Honnét jöttetek? Felelének: Kanaán földjéről jöttünk gabonát venni.

8. Megesméré pedig József az ő báttyait, de amazok nem esmérék meg őtet.

9. Azért megemlékezék József az ő álmairól, mellyeket azok felől * álmodottvala. És mondá nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek hogy e tartománynak erőtlen részeit meglássátok.

10. Kik felelének néki: Nem vagyunk uram kémek, hanem a te szolgáid jöttek gabonát venni.

11. Mi mindnyájan egy ember gyermekei vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.

12. Kiknek ismét monda: Nem úgy vagyon, hanem azért jöttetek hogy e földnek erőtlenségét meglássátok.

13. Amazok mondának: Mi te szolgáid tizenketten mind atyafiak vagyunk, egy embernek fijai, Kanaánnak földében; és ímé a kissebbikünk az atyával vagyon most, egyikünk pedig ugyan nincsen.

14. József pedig monda nékik: Ez az mit mondék nektek, hogy kémek vagytok.

15. Ez legyen a bizonyság: Úgy éljen Faraó, hogy ki nem mentek addig, míg ide nem hozzátok a ti kissebbik atyátokfiát.

16. Küldjetek el közületek egyet hogy hozza ide a ti atyátokfiát: ti addig legyetek fogva, és láttassék meg a ti beszédeteknek igazsága: hogyha pedig nemm úgy éljen Faraó hogy ti kémek vagytok.

17. Annakokáért fogságba veté őket harmadnapig.

18. Monda pesig ő nékik József harmadnap: Ezt míveljétek hogy éljetek : az Istent én is félem.

19. Ha igazak vagytok egyik atyátokfia maradjon a ti fogságtokban házában, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a ti házatok népének éhségének eltávoztatására.

20. A ti kissebbik atyátokfiát pedig hozzátok * én hozzám, és igaz lészen a ti beszédetek: és nem haltok meg: aképen cselekedének azért ők

21. És mondának vala egymásnak.: Bizony vétkeztünk a mi atyánkfia ellen, mert látánk az ő lelkének keserűségét mikor nékünk könyörgene, és nem hallgatánk meg őtet; azért következett mi reánk e nyavalya.

22. Felele pedig Rúben nékik, mondván: Avagy * nem mondám vala- é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen: és nem fogadtátok? azért ímé az ő vérét is most keresik rajtunk.

23. De azok nem tudják vala hogy értené József, mert tolmács által szólnak vala.

24. És elfordúlván őtölük síra: Azután ismét hozzájuk fordulván szóla nékik, és megtartóztatá közülük Simeont, és megkötözteté az ő előttök

25. Megparancsolá pedig József, hogy megtöltenék azoknak edényeiket gabonával, és megadnák azoknak pénzeket mindenkinek az ő zsákjába, és adnának nékik élést az útra: így cselekdeék azért ő velek.

26. És felvetnék gabonáikat az ő szamaraikra, eklmenének onnét.

27. És megoldá egy az ő zsákját hogy szamarának adna abrakot a szálláson, és meglátá az ő pénzét, melly vala zsákjának szájában.

28. És monda az ő attyafiainak: Megadták nékem az én pénzemet, és ímé az én zsákomban vagyon. Megrémülének annakokáért, és elálmékodván mondának egymásnak:Micsoda ez a mit Isten cselekedett velünk?

29. Azután mikor jutottak volna az ő attyokhoz Jákobhoz Kanaánnak földére, megbeszélének mindeneket néki a minémű dolgok ő rajtok estek volna, ezt mondván:

30. Az a férjfiú annak a tartománynak ura, nagy kemény beszédekkel szóla nékünk és minket fogságba vetett vala, mint annak a földnek kémeit.

31. És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.

32. Tizenketten vagyunk attyafiak, a mi atyánknak fijai, az egyikünk ugyan nincsen, a kissebbikünk pedig most a mi attyánkkal vagyon Kanaán földében

33. És monda nékünk az a férjfiú a földnek ura: Ezen esmérem meg hogy igazak vagytok; egyik atyátokfiát hagyjátok itt és a ti házatok népének éhségének eltávoztatására vigyetek gabonát, és menjetek el.

34. És hozzátok hozzám a ti kissebbik atyátokfiát, hogy megtudhassam hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek: azután a ti atyátokfiát megadom néktek, és ez országban kereskedhettek.

35. És mikor az ő zsákjokat megüresítenék, ímé mindeniknek csomó * pénze zsákjában vala. Látván pedig ők és az ő attyok pénzeknek csomóját megfélemlének.

36. És monda nekik az ő attyok Jákob: Engemet megfosztottatok az én magzatimtól; József nincsen, Simeon is nincsen, Benjémint is elviszitek ? mind ezek megemésztenek engemet.

37. Monda azért Rúben az ő attyának illyen szókkal: Az én két fiaimat megöljed, ha őtet meg nem hozom néked, add kezembe őtet nékem, és én meghozom őtet tenéked.

38. És monda: Nem megyen le oda az én fiam ti veletek, mert az ő báttya megholt és ő maga maradt, ha történnék néki halála az úton a mellyen elmentek, az én vénségemet nagy keserűséggel bocsátanátok a koporsóba.