44. RÉSZ.

Elbocsátván József báttyait, a Benjámin zsákjába téteti az ő ivó poharát; Visszahozatja őket az útról: meg akarja tartóztatni Benjámint: Júda mentsége.

Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg az embereknek zsákjaikat gabonával a mennyit elvihetnek: és mindenkinek pénzét tegyed zsákja szájába.

2. Amaz én ezüst poháromat pedig tegyek a kissebbik zsákjába gabonájának árával egybe. És cselekedék a Józsefnek parancsolatja szerint.

3. És reggel mihelyt megvirada, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal egybe.

4. Mikor pedig kimentek volna a városból és még nem messze volnának, monda József az ő háza gonviselőjének: Kelj fel, menj utánnok amaz embereknek: mikor pedig elérénded őket, ezt mondja néki: Miért hogy a jó helyébe gonosszal fizettetek?

5. Avagy nem az-é a pohár, mellyből az én uram iszik? Ebből megesmérheti ő minémű emberek legyetek: gonoszúl cselekedtétek, a mit cselekdtetek.

6. Mikor azért elérte volna őket, a képen szóla nékik.

7. Kik felelének néki: Miért szól az én uram illy dolgokat? Távol legyen a te szolgáidtól, hogy illy dolgot cselekednének.

8. Ímé a pénzt mellyet találtunk a mi zsákjainknak szájokban, meghoztuk néked Kanaán földéből: mimódon loptunk volna azért a te urad házából ezüstöt vagy aranyat?

9. Valakinél megtaláltatik a te szolgáid közzűl, meghaljon az: annak felette mi is szolgái lészünk az én uramnak.

10. És monda: A miképen mondottátok bátor úgy legyen. Valakinél megtaláltatik, legyen az nékem szolgám, ti pedig legyetek ártatlanok.

11. Sietvén annakokáért lerakák az ő zsákjaikat a földre, és mindnyájan egyenként megoldák zsákjaikat.

12. És megkeresé a nagyobbiktól fogva mind a kissebbikig, és megtalálák a pohárt a Benjámin zsákjában.

13. Azok pedig ruhájokat meghasogatván, megterhelék mindnyájan szamaraikat, és megtérének a városba.

14. Juta azért Júda és az ő attyafiai a József házához, (ki még a helyről el nem ment vala) és ő előtte arcczal a földre leborúltak.

15. És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok é hogy ez illyen ember mint én vagyok, bizonyosképen megtudhatja a mit meg kell tudni?

16. És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazítsuk magunkat? Az Isten módot talált a te szolgáidnak bűnöknek büntetésében. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.

17. Ki felele: Távol legyen én tőlem hogy azt cselekedjem: hanem a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen én szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.

18. És Júda ő hozzá járula, és monda: Szerető uram, legyen szabad nékem te szolgádnak, hogy szóljak az én uramnak: Ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert te hasonló vagy Faraóhoz méltósággal.

19. Az én uram kérdette vala az ő szolgáit, illyen módon: Vagyon é néktek atyátok, vagy atyátokfia?

20. Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Vagyon nékünk egy vén atyánk, és egy gyermek, ki az ő vénségében lett, kinek báttya megholt, és csak az egy maradt az ő annyától, kit attya felette igen szeret.

21. És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy lássam az én szemeimmel.

22. Mi pedig azt mondánk az én uramnak: Nem távozhatik el az a gyermek attyától; mert ha eltávozik attyától, meghal az attya.

23. És * ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti kissebbik atyátokfia el nem jő veletek, ne lássátok az orczámat.

24. Mikor azért a te szolgádhoz, az én atyámhoz felmentünk volna, és az én uramnak beszédeit megbeszélettük volna.

25. Monda akkor a mi atyánk: Menjetek el viszontag, és vegyetek nékünk egy kevés gabonát.

26. Mi azt felelénk: Nem mehetünk el ha pedig a mi kissebbik atyánkfia velünk lészen, elmegyünk; mert ama férjfiú orczáját nem láthatnánk, ha a mi kissebbik atyánkfia velünk nem lenne.

27. És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két fiat szült.

28. Az első minekutánna tőlem kiméne, a ki felől azt mondom vala * hogy bizony a vadak szaggatták el, azt nem láttam attól fogva.

29. Hogyha ezt is elviszitek én előlem, és valamimódon meghalánd, az én vénségemet nagy * keserűséggel juttatjátok a koporsóba.

30. Ha annakokáért menéndek a te szolgádhoz az én atyámhoz, és e gyermek nem lejénd velünk (mivel felette igen szereti őtet.)

31. Minekutánna meglátja hogy e gyermek nincsen velünk, meghal, és a te szolgáid, a te szolgádnak a mi atyánknak vénségét nagy keserűséggel juttatják a koporsóba.

32. Hane, mivelhogy a te szolgád e gyermekért az ő attyánál kezes lett, illyenképen: * Ha őtet meg nem hozom te hozzád, az én atyám előtt bűnös legyenk teljes életemben.

33. Maradjon itt azért e gyermek helyébe a te szolgád, hogy legyen szolgája az én uramnak, és e gyermek menjen el az ő báttyaival.

34. Mert mimódon mennék fel az én atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne? Hanem az én atyámnak nyomorúságát akarnám látni, a melly reá következnék.