49. RÉSZ.
Jákób az ő halála óráján, Isten lelke által jövendőt mond az ő
tizenkét fijainak nemzetségeknek jövendő állapotjokról, és a Messiás eljövetele
felől; azután parancsol temetése felől, és meghal.
Szólitá azért Jákób az ő fijait, és monda: Gyüljetek ide, és
megjelentem néktek a mi következendő reátok az utolsó időben.
2. Gyüljetek egybe és halljátok Jákóbnak fijai, halljátok, mondom,
Izráelt a ti atyátokat.
3. Rúben én * elsőszülöttem, te én erősségem, és az én erőmnek első
zsengéje, ki méltósággal és hatalommal első volták volna.
4. De mivelhogy hajlandó volták, mint a víz, nem lészesz első, mert
* a te atyádnak ágyára hágtál, akkor megfertéztetted azt az én ágyamat,
felhágván arra.
5. Simeon és Lévi atyafiak, álnokságnak fegyvere volt az ő *
szerződések a Sékhemitákkal.
6. Az ő titkos tanácsokban részes ne légy én lelkem, és az ő
gyülekezetekkel ne egyesüljön az én dicsőségem: mert az ő búsultokban megölték
a férjfiakat, és az ő indulatjok szerint elronták a várost.
7. Átkozott az ő haragjok, mert vakmerő volt, és az ő búsulások,
mert kegyetlen volt: annakokáért elosztom őket a Jákób maradékai között, és *
elszélesztem az Izráel maradékai között.
8. Te Júda tégedet tisztelnek * a te atyádfiai, a te kezed lészen a
te ellenségeidnek nyakokon, a te atyádnak fijai meghajolnak te előtted.
9. Mint a gyermekded oroszlán a Júda, a gyakorta való diadalom
által felnevekedel szerelmes fiam: mikor lehajol és lefekszik, mint a hím
oroszlán, és mint a nőstény oroszlán, kicsoda költi fel őtet?
10. Nem vétetik el Júdától a birodalom, és a törvénytévő az ő
maradékától, mígnem eljő a * Messiás, és sok népek gyűlnek ő hozzá.
11. Köti az ő szamarát a szőlőtőhöz, és az ő szamarának vemhét a
nemes szőlőtőhöz: az ő ruháját mossa a borban, és az ő öltözeteit a szőlőnek
levében.
12. Az ő szemei pirosak lésznek a bor miatt, és az ő fogai fejérek
a téj miatt.
13. Zebulon a tenger partján lakozik, és lészen a hajók kikötőhelye
az ő lakása, és az ő határa lészen mind Sidón városig.
14. Issakhár, ollyan mint az erős szamár, ki a hátára vetett kettős
terh alatt fekszik.
15. Mert látván hogy jó dolog a nyugodalom, és hogy az ő földe
kies, meghajtja hátát a terhhordozásra, és adófizető lészen.
16. Dán ítélője lészen a népnek, mint akármely az Izráel
nemzetségei között.
17. Lészen Dán ollyan mint a mérges kígyó az úton, és az áspis az
ösvényen, melly megmarja a lónak farkát, hogy a rajta ülő ember hátra essék.
18. A te szabadításodra várom az Úrnak segítségét.
19. Az ellenség sereggel háborgatja a Gád nemzetségét; de végezetre
ő diadalmas lészen.
20. Ásernek kenyere kövér lészen, és ő ád gyönyörűséges
gyümölcsöket a Királyoknak.
21. Nafthali ollyan lészen mint a kibocsáttatott szarvas, és ékes
beszédű lészen.
22. József ollyan mint a termő ág, mint a forrás víz mellett való
termő ág, sőt mint két ágok, mellyeknek mindenike a kőfalnak magasságát
felhaladja.
23. Jóllehet keserűséggel illeték és lövöldözték * őtet, jóllehet
gyűlölték őtet a lövöldözők.
24. Mindazáltal az ő kézivének ereje által megmaradott és
megerősödtek az ő kezeinek karjai, a Jákób erős Istenének keze által, *
annakokáért lett az Izráelnek pásztora és köve.
25. A te atyádnak erős Istene által mondom hogy vagynak ezek, a ki
téged segéll, és a mindenhatótól, ki megáldott tégedet mennyei áldásokkal ott
fenn, és itt alatt való földi áldásokkal, emlőknek és méhnek áldásaival.
26. A te atyádnak áldásai, (mellyek erősbek az én atyáimnak
áldásoknál) mind örökké legyenek Józsefnek fején, és az ő attyafiai közzűl
választatottnak tetején.
27. Benjámin ollyan lészen, mint a ragadozó farkas, reggel
ragadományt eszik, és estve zsákmányt oszt.
28. Mind ezek az Izráelnek tizenkét nemzetségei, és ez a mit
szólott nékik az ő attyok, mikor őket megáldaná a mint mindeniknek az ő áldása
volna.
29. Annakutánna parancsola nékik, és monda nékik: Mikor én az én
népem közzé számláltatom, temessetek engemet az én atyáimmal ama kőből vágott
koporsóba, melly a Kittheus Hefronnak földén vagyon.
30. Abba * a koporsóba, melly vagyon Makpelának mezején, melly a
Kanaán földén Mamré ellenében vagyon, mellyet megvett Ábrahám mind a mezővel
egybe a Khitteus Hefrontól, hogy az lenne néki temetésre való öröksége.
31. Ott temették el * Ábrahámot és Sárát az ő feleségét, Izsákot és
Rebekát az ő feleségét, Leát is ott temettem.
32. Annak a mezőnek és a temetőhelynek örökségében, melly
temetőhely ott vagyon, melly vétetett a Khéth fijaitól.
33. És mikor elvégezte volna Jákób az ő fijainak való
parancsolását, lábait az ágyra feltévén, kimulék * e világból; és illyen módon
az ő népei közzé takaríttaték.