50. RÉSZ.

József az ő attyának holttestét kiviszi Égyiptomból és eltemeti az Ábrahám temetőhelyén: Megkövetik őtet az ő báttyai, kiknek igéri magát minden jóval: megesketi őket hogy az ő holttestét kiviszik Égyiptomból, azután meghal.

Akkor József esvén az ő attyának orczájára, síra ő rajta, és csókolgatá őtet.

2. És mikor megparancsolta volna József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy drága kenetekkel megkennék az ő attyát; drága kenetekkel megkenék az Izráelt.

3. És mikor elmultak volna a negyven napok, (mert annyi napjoknak kell azoknak bételni, kik drága kenetekkel megkenettetnek) siraták őtet az Égyiptombeliek hetven napig.

4. Mikor pedig elmultak volna az ő siratásának napjai, szóla József Faraónak udvara népével, mondván: Ha én kedves vagyok ti előttetek, szóljatok kérlek Faraónak, ezt mondván:

5. Az én atyám megesketett * engemet, illyen módon: Ímé én rövid napon meghalok; az én koporsómban, mellyet én kivágtam magamnak Kanaán földében, ott temess el engemet. Annakokáért kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután megtérek.

6. Kinek monda Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, miképen megesketett tégedet.

7. Elméne azért József az ő attyának temetésére és ő vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő háznépének és Égyiptom földének minden Vénei.

8. Józseefnek is egész háznépe, és az ő báttyai, és az ő attyának háznépe; csak az ő gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.

9. Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, és vala az felette igen nagy seretg.

10. És mikor jutottak volna Atád nevű mezőre, melly a Jordán vize mellett vagyon, felette igen nagy és keserves sírással sírának ott: és József is siratá az ő attyát hetednapig.

11. Annakokáért látván a tartománynak lakosai, a Kanaánnak népe azt a s1rást az Atád nevű mezőn azt mondják vala: Nagy sírások ez az Égyiptombelieknek: annakokáért nevezteték az a hely Ábel Mitzraimnak, azaz Égyiptomiak Siralmának, melly a Jordán vize melett vagyon.

12. A képen cselekedének azért Jákóbbal az ő fijai, a miképen megparancsolta vala nékik.

13. Mert * elvivék őtet az ő fijai Kanaánnak tartományába és eltemeték őtet a Makpelah mezőnek temetőhelyében, mellyet vett vala Ábrahám mind a mezővel egybe temetőhely örökségének # a Khittheus Hefrontól Mamrénak ellenébe.

14. Annakutánna megtére József Égyiptomba, mind ő, mind az ő attyafiai, és mind azok kik ő vele elmentek vala az ő attyának temetésére, minekutánna eltemette volna az ő attyát.

15. Látván pedig a József báttyai hogy megholt volna az ő attyok, ezt mondják vala: Talán gyűlölni fog minket József, és mebüntet minket ama gonoszért * mellyet vele cselekedtünk.

16. Azért küldének Józsefhez; hogy azt megmondanák néki: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, ezt mondván:

17. Így szóljatok Józsefnek: Kérünk tégedet bocsád meg a te atyádfiainak gonoszságokat és bűnöket mert gonoszúl cselekdtek te ellened. Most azért kérünk engedj meg a te atyádnak Istenének szolgáinak bűnöknek. József pedig sír vala, mikor őnéki szólanának.

18. Járulának pedig ő hozzá az ő attyafiai is, és eőtte leborúlának, és mondanának: Ímé mi te szolgáid vagyunk.

19. Kiknek monda József: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?

20. Ti gondoltatok vala én ellenem gonoszt, de Isten gondolta azt jóra forditani, hogy cselekdnék úgy a mint most vagyon, hogy sok népet tartana meg ez életben.

21. Most annakokáért ne féljetek: Én táplálótok lészek, mind néktek, mind a ti gyermekeiteknek. Eképen megvígasztalá őket, és szóla nékik az ő kedvek szerint.

22. Lakék pedig József Égyiptomban, mind ő, mind az ő attyának háznépe: éle pedig József száz és tíz esztendőt.

23. És látá József Efraimtól harmad ízen való fijait: Mákhirnak és Manasse fijának lettek gyermekei, kik felneveltettek József kebelében.

24. Akkor monda József az ő attyafiainak: Én rövid napon meghalok, az Isten pedig bizonnyal meglátogat * titeket és kiviszen titeket e földről, a földre mellyért megesküdt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

25. Megesketé azért József az Izráel fijait, mondván: Mikor az Isten titeket látogatván meglátogat, * elvigyétek innét veletek az én tetemimet.

26. Meghala azért József száz * tíz esztendős korában, kit drága kenetekkel megkenének és koporsóba helyheztetének Égyiptomban.