2. RÉSZ.

Mózes születése és külömb-külömb állapotja.

Elméne pedig egy Lévi nemzetségéből való férjfiú, és vőn magának feleséget ugyan azon Lévi nemzetéből.

2. Terhbe * esék pedig az asszony és szüle fiat. Ki mikor látta volna, hogy szép gyermek volna, elrejté azt három hónapig.

3. És mikor tovább el nem titkolhatná azt, szerze annak gyékényből egy ládácskát, mellyet enyvvel és fenyőviasszal megönte, és abba helyheztetvén a gyermeket, elveté a folyóvíznek partján a sásasba.

4. Áll vala pedig az ő nénnye távol, hogy meglátná mint lenne dolga a gyermeknek.

5. Faraónak pedig leánya aláméne hogy mosódnék a folyóvízben, és annak szolgálóleányai járnak vala a víznek partján, és minekutánna látta volna a ládácskát a sásasnak közepette, elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá * azt.

6. És mikor megnyitotta volna, látá a kis gyermeket; és ímé a kis gyermek sír vala; és könyörülvén rajta, monda: A Zsidók gyermekei közzűl való ez.

7. És monda a gyermek nénnye a Faraó leányának: Elmenjek-é hogy egy szoptatós asszonyt hívjak a Zsidó asszonyok közzűl, ki a gyermeket szoptassa tenéked?

8. Felele a Faraó leánya? Eredj el. Elméne azért a leányzó, és hívá a gyermeknek annyát.

9. És monda néki a Faraó leánya: Vidd el a gyermeket, és tartsd fel ezt nékem és én megaom néked a te jutalmadat: és elvivé az asszony a gyermeket, és szoptatá azt.

10. Felnevelkedék pedig a gyermek, és vivé azt a Faraó leányának, és fija gyanánt tartja vala azt, és nevezé azt Mózesnek; mert azt mondá: A vízből vettem ki őtet.

11. Lőn peidg azokban a napokban mikor Mózes felnevekedett volna, kimée az ő attyafiaihoz, és látá sanyarúságokat, látá azt is, hogy egy égyiptombeli ember verne egy Zsidó férjfiat az ő attyafiai közzűl.

12. És mikor kétfelé tekintett volna, és látta volna hogy senki nem volna ott, megölé az égyiptombeli embert, és elrejté azt a homokban.

13. Azután másodnapon kimenvén, ímé két Zsidó féjfiak versengenek vala, és monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?

14. És az felele: Kicsoda tett tégedet Fejedelemmé és Bíróvá mi rajtunk? Avagy meg akarsz é engemet is ölni, a mint megöléd az égyiptombeli embert? Megrettene azért Mózes és monda: Bizony megtudták azt a dolgot.

15. Meghallá Faraó is e dolgot, és Mózest halálra keresteti vala, de * elfuta Mózes Faraótól való féltében, és lakozék Midiánnak földében és leüle egy kútnál.

16. Valának pedig a Midiániták Papjának hét leányai, kik eljöttek vala, és vizet merítvén megtöltötték a válúkat, hogy megitatnák az attyoknak juhait.

17. És eljövének a pásztorok is, és azokat elűzék: akkor Mózes felkelvén segítséggel lőn a leányoknak, és azok juhaiknak inni ada.

18. És mikor mentek volna Réhuelhez az ő ősökhöz, monda: Mi az oka hogy most illyen hamar megjöttetek?

19. És mondanák: Egy égyiptombeli ember oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette nékünk vizet is merített, és a mi juhainkat megitatta.

20. És monda az ő unokáinak: Hol vagyon az? miért bocsátották el azt a féjfiat? hívjátok elő őtet, hogy egyék kenyeret.

21. És Mózesnek akaratja lőn rajta, hogy ez emberrel együtt maradna, és adá Mózesnek feleségül Czipporát az ő unokáját.

22. És szüle * fiat, és nevezé azt Gersomnak, mert azt mondá: Jövevény voltam az idegen földön.

23. És mikor sok napok multak volna el, meghala Égyiptomnak Királya, és fohászkodnak vala az Izráel fijai a nagy * szolgálat miatt, és kiáltnak vala: a szolgálat miatt való kiáltások pedig felméne Isten eleibe.

24. És meghallá Isten az ő kiáltásokat, és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal tett * kötéséről.

25. És megtekinté Isten az Izráel fijait, és megérté Isten az ő nagy nyomorúságokat.