10. RÉSZ.

Tizedik dolga Mózesnek Faraónál, és a tizenegyediknek kezdete.

És monda az Úr Mózesnek: Eredj bé Faraóhoz, mert én mekeményítettem az ő szívét és az ő szolgáinak szíveket, hogy ezeket a jeleket cselekedném ő közöttök.

2. És hogy beszéljed ezeket a te fijadnak füleiben, és a te fijadnak fijának, a mellyeket cselekedtem Égyiptomban, és a jeleket mellyeket cselekedtem ő közöttök: és megtudjátok hogy én vagyok az Úr.

3. És béméne Mózes és Áron Faraóhoz, és mondanák néki: Ezt mondja a Zsidóknak Ura Istene: meddig nem akarod megalázni magadat én előttem: Bocsásd el az én népemet hogy szolgáljon nékem.

4. Hogyha nem akarod elbocsátani az én népemet, ímé én hozok holnap a te országodra sáskát.

5. És elborítja a földnek színét, és senki a földet nem láthatja, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi maradott néktek a kőesőtől, és minden zöldellő fátis megemészt a mezőről.

6. És bétöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házaikat és minden Égyiptombelieknek házaikat: minéműeket nem láttak a te atyáid, sem a te atyáidnak attyai, miolta e földön voltak, mind e mai napig; és elfordula, s kiméne Faraótól.

7. Mondanák pedig a Faraó szolgái őnéki: meddig lészen ez ember nékünk bántásunkra? Bocsásd el a népet hogy szolgáljanak az ő Uroknak Isteneknek: mégis nem vetted-é eszedbe hogy Égyiptom elveszett?

8. És visszahívák Mózest és Áront Faraóhoz, kiknek mondja: Menjetek el, szolgáljatok a ti Uratoknak Istenteknek: Kicsodák a kik elmennek?

9. És monda Mózes. a mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal, leányinkkal megyünk, juhainkkal, és barmainkkal megyünk: mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.

10. Monda azért nékik: Bátor úgy legyen a Jehova veletek, ha elbocsátlak titeket mind gyermekestől: mert akárki is látja hogy valami gonoszra igyekeztek.

11. Nem úgy legyen, hanem menjetek el ti férjfiak, és szolgáljatok az Úrnak: mert azt kivántátok tőlem, és elüzé őket előle Faraó.

12. És monda az Úr Mózesnek: Emeld fel a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, és jőjjön fel Égyiptom földére, és eméssze meg a földnek minden fűvét, valami a kőesőtől maradott.

13. Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr támaszta a földre napkeleti szelet, melly mind egész nappal és egész éjjel fúva: reggel lőn és a napkeleti szél felhozá a sáskát.

14. És feljöve a sáska egész Égyiptom földére, és leszálla nagy sűrűséggel Égyiptomnak minden határain: annak előtte ollyan sáska nem volt, ezután sem lészen ollyan.

15. És elborítá az egész tartománynak színét, a föld meghomályosodék, és a földnek minden fűvét megevé, a fának is minden gyümölcsét, mellyet a kőeső hagyott vala: és semmi zöldellő nem marada a fákban, és a mezőknek fűvében egész Égyiptom földén.

16. Akkor sietvén hívatá Faraó Mózest és Áront, és monda: Vétkeztem a ti Uratok Istenetek ellen, és ti ellenetek.

17. Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én bűnömet, és kérjétek a ti Uratokat Istenteket, hogy vegye el én rólam ezt a halált.

18. És kiméne Faraó elől, és könyörge a Jehovának.

19. És fordíta a Jehova nagy erős napnyugotiszelet, és felemelé a sáskát, és veté azokat a veres tengerbe, nem marada csak egy sáska is egész Égyiptom földén.

20. És mekeményité az Úr a Faraó szívét; és nem bocsátá el az Izráel fijait.

21. És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd fel a te kezedet az égre, és lészen setétség Égyiptom földén, mellyet ugyan meegtapasztalhatnak.

22. És kinyujtá Mózes az ő kezét az égre, és lőnek felette igen nagy setétségek Égyiptom földén három napokon.

23. Nem látták egymást, és senki az ő helyéből fel nem kelt három napokon. De az Izráel minden fijainak világosság vala az ő lakhelyekben.

24. Akkor hivatá Faraó Mózest, és monda: Menjetek el és szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok, barmotok maradjon itt, a gyermekeket is bátor elvigyétek.

25. És monda Mózes: Sőt inkább adnod kell nékünk áldozatra való barmokat is, hogy azokat megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.

26. Annakokáért a mi barmunk is eljő velünk, egy köröm sem marad el: mert azokból veszünk a mi Urunknak Istenünknek szolgálatra: mi pedig nem tudjuk a barmoknak mellyik féle nemével áldozzunk az Úrnak mígnem oda jutunk.

27. És megkeményíté az * Úr Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.

28. És monda néki Faraó: Eredj el tőlem: meglásd hogy többé az én orczámat ne lássad: mert valamelly napon az én orczámat látod, meghalsz.

29. Felele Mózes: Igazán szólál. Nem látom többé a te orczádat.