10. RÉSZ.
Tizedik dolga Mózesnek Faraónál, és a tizenegyediknek kezdete.
És monda az Úr Mózesnek: Eredj bé Faraóhoz, mert én mekeményítettem
az ő szívét és az ő szolgáinak szíveket, hogy ezeket a jeleket cselekedném ő
közöttök.
2. És hogy beszéljed ezeket a te fijadnak füleiben, és a te
fijadnak fijának, a mellyeket cselekedtem Égyiptomban, és a jeleket mellyeket
cselekedtem ő közöttök: és megtudjátok hogy én vagyok az Úr.
3. És béméne Mózes és Áron Faraóhoz, és mondanák néki: Ezt mondja a
Zsidóknak Ura Istene: meddig nem akarod megalázni magadat én előttem: Bocsásd
el az én népemet hogy szolgáljon nékem.
4. Hogyha nem akarod elbocsátani az én népemet, ímé én hozok holnap
a te országodra sáskát.
5. És elborítja a földnek színét, és senki a földet nem láthatja,
és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi maradott néktek a kőesőtől, és
minden zöldellő fátis megemészt a mezőről.
6. És bétöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házaikat és
minden Égyiptombelieknek házaikat: minéműeket nem láttak a te atyáid, sem a te
atyáidnak attyai, miolta e földön voltak, mind e mai napig; és elfordula, s
kiméne Faraótól.
7. Mondanák pedig a Faraó szolgái őnéki: meddig lészen ez ember
nékünk bántásunkra? Bocsásd el a népet hogy szolgáljanak az ő Uroknak
Isteneknek: mégis nem vetted-é eszedbe hogy Égyiptom elveszett?
8. És visszahívák Mózest és Áront Faraóhoz, kiknek mondja: Menjetek
el, szolgáljatok a ti Uratoknak Istenteknek: Kicsodák a kik elmennek?
9. És monda Mózes. a mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi
fiainkkal, leányinkkal megyünk, juhainkkal, és barmainkkal megyünk: mert az
Úrnak innepet kell szentelnünk.
10. Monda azért nékik: Bátor úgy legyen a Jehova veletek, ha
elbocsátlak titeket mind gyermekestől: mert akárki is látja hogy valami
gonoszra igyekeztek.
11. Nem úgy legyen, hanem menjetek el ti férjfiak, és szolgáljatok
az Úrnak: mert azt kivántátok tőlem, és elüzé őket előle Faraó.
12. És monda az Úr Mózesnek: Emeld fel a te kezedet Égyiptom
földére a sáskáért, és jőjjön fel Égyiptom földére, és eméssze meg a földnek
minden fűvét, valami a kőesőtől maradott.
13. Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr
támaszta a földre napkeleti szelet, melly mind egész nappal és egész éjjel
fúva: reggel lőn és a napkeleti szél felhozá a sáskát.
14. És feljöve a sáska egész Égyiptom földére, és leszálla nagy
sűrűséggel Égyiptomnak minden határain: annak előtte ollyan sáska nem volt,
ezután sem lészen ollyan.
15. És elborítá az egész tartománynak színét, a föld
meghomályosodék, és a földnek minden fűvét megevé, a fának is minden
gyümölcsét, mellyet a kőeső hagyott vala: és semmi zöldellő nem marada a
fákban, és a mezőknek fűvében egész Égyiptom földén.
16. Akkor sietvén hívatá Faraó Mózest és Áront, és monda: Vétkeztem
a ti Uratok Istenetek ellen, és ti ellenetek.
17. Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én bűnömet, és
kérjétek a ti Uratokat Istenteket, hogy vegye el én rólam ezt a halált.
18. És kiméne Faraó elől, és könyörge a Jehovának.
19. És fordíta a Jehova nagy erős napnyugotiszelet, és felemelé a
sáskát, és veté azokat a veres tengerbe, nem marada csak egy sáska is egész
Égyiptom földén.
20. És mekeményité az Úr a Faraó szívét; és nem bocsátá el az
Izráel fijait.
21. És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd fel a te kezedet az égre, és
lészen setétség Égyiptom földén, mellyet ugyan meegtapasztalhatnak.
22. És kinyujtá Mózes az ő kezét az égre, és lőnek felette igen
nagy setétségek Égyiptom földén három napokon.
23. Nem látták egymást, és senki az ő helyéből fel nem kelt három
napokon. De az Izráel minden fijainak világosság vala az ő lakhelyekben.
24. Akkor hivatá Faraó Mózest, és monda: Menjetek el és
szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok, barmotok maradjon itt, a gyermekeket is
bátor elvigyétek.
25. És monda Mózes: Sőt inkább adnod kell nékünk áldozatra való
barmokat is, hogy azokat megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
26. Annakokáért a mi barmunk is eljő velünk, egy köröm sem marad
el: mert azokból veszünk a mi Urunknak Istenünknek szolgálatra: mi pedig nem
tudjuk a barmoknak mellyik féle nemével áldozzunk az Úrnak mígnem oda jutunk.
27. És megkeményíté az * Úr Faraó szívét, és nem akará őket
elbocsátani.
28. És monda néki Faraó: Eredj el tőlem: meglásd hogy többé az én
orczámat ne lássad: mert valamelly napon az én orczámat látod, meghalsz.
29. Felele Mózes: Igazán szólál. Nem látom többé a te orczádat.