15. RÉSZ.
Hálaadó éneke a Mózesnek: A keserű víz megédesíttetik.
Akkor Mózesnés az Izráel fijai ezt az éneket éneklik az Úrnak, és
szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert az ő nagyságos hatalmasságát
megjelentette., a lpvakat és a lovagokat a tengerbe veszté.
2. Én * erősségem és én nékem az Úr: mert engemet megszabadíta: Ez
az én erős Istenem, ezt dícsérem, ez az én atyámnak Istene, ezért
felmagasztalom őtet.
3. Az Úr erős hadakozó: Úr az ő neve.
4. Faraónak szekereit és az ő seregét a tengerbe vetette: és az ő
válogatott hadnagyai a veres tengerbe merültek.
5. A tengernek őrvényei borították el őket: a mélységbe szállottak
mint a nehéz kő.
6. A te jobbkezed Uram felmagasztaltatott a te nagy erőd által? a
te jobbkezed Uram megrontotta az ellenséget.
7. És a te nagyságodnak sokságában megrontottad a te ellenségeidet:
a te haragodat reájok bocsátottad , és elnyelé őket mint a pozdorját.
8. És a te orrod szelének általa egybegyűltek a vizek, és a víznek
folyásai rakásba állottak, a tnegernek * közepette még a mélységes vizek is
megfagytak.
9. Az ellenség azt mondá: Utánnok mégyek, elérem őket, a nyereséget
megosztom, bételik azoknak gazdagságokkal az én lelkem, felemelem az én
fegyveremet, az én kezem elveszti őket.
10. A te szeledet megindítád, és a tneger béborítá őket, fenékre
mentek, min az ón, a nagy vizekben.
11. Kicsoda az istenek között ollyan, mint te óh Uram?Kicsoda
ollyan nagyságos szentséggel, mint te, nagy félelemmel dícsérendő, és
csudálatos dolgoknak cselekedője?
12. Kinyújtottad a te jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
13. Elvezérled a te irgalmasságod által ezt a népet, a mellyet
megszabadítottál; elvezérled a te hatalmas erőd által, a te szent lakhelyedre.
14. Minekutánna meghallják ezt a népek, megháborodnak: a fájdalom
körülveszi Moábnak erőseit: Kanaánnak minden lakosai ellankadnak a félelem
miatt.
15.Akkor megháborodnak Edomnak Fejedelmei, a félelem körűlveszi
Moábnak erôseit: Kanaának minden lakosai ellankadnak a félelem miatt.
16. Esik őreájok félelem és rettegés, a te karodnak nagysága miatt
megnémulnak mind a kövek, míg általmegyen a te néped Uram, míg általmegyen e
nép, mellyet megszabadítottál.
17. Béviszed őket, és megplántálod őket a te örökös hegyeden, a
helyen mellyet készítettél óh Uram, hogy ott lakozzál, a szent helyen Uram,
mellyet a te kezeid megerősítettek.
18. Az * Úr uraaalkodik min örökkön örökké.
19. Mert Faraónak lovai, az ő szekereivel és lovagjaival bémentek a
tengerbe és az Úr reájok borította a tengernek vizeit: Az Izráel fijai pedig
szárazon jártak a tengernek közepette.
20. És Mária Prófétaasszony, Áronnak nénnye, *vőn dobot az ő
kezébe, és kimenének őutánna mind az asszonyok dobokkal és sípokkal.
21. És monda nékik Mária: Énekeljetek az Úrnak, mert nagyságos
dolgokat cselekedett, a lovat mind a rajta ülővel egybe a tengerbe vetette.
22. És elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének a
Súr nevű pusztába, és mikor harmadnapig mentek volna a pusztán, nem találának
vizet.
23. És mikor jutottak volna * Márah nevú helyre, nem ihatják vala a
Márah vizeit, mivelhogy azok keserűek valának: azért nevezték azt Máráhnak.
24. Annakokáért morog vala a nép Mózes ellen, ezt mondván: Mit
igyunk?
25. Mikor azért kiáltott volna az Úrhoz, mutata néki az Úr egy fát,
mellyet minekutánna a vízbe vetett volna, megédesedének a vizek: és ugyan ott
törvényt és parancsolatot ada az Izráelnek, minekutánna megkísérté őtet az
Isten.
26. És mondaHa a te Uradnak Istenednek beszédének engedéndesz, és
azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt, és az ő parancsolatid
hallgatándod, és megőrizénded minden ő szerzésit: nem bocsátok tereád a
betegségek közül egyet is, mellyet az Egyiptombeliekre bocsátottam: mert én
vagyok az Úr; a te gyógyítod.
27. Jutának pedig * Élimbe, és ott valának kizenkét források, és
hetven pálmafák: és ott a vizek mellett tábort járának.