15. RÉSZ.

Hálaadó éneke a Mózesnek: A keserű víz megédesíttetik.

Akkor Mózesnés az Izráel fijai ezt az éneket éneklik az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert az ő nagyságos hatalmasságát megjelentette., a lpvakat és a lovagokat a tengerbe veszté.

2. Én * erősségem és én nékem az Úr: mert engemet megszabadíta: Ez az én erős Istenem, ezt dícsérem, ez az én atyámnak Istene, ezért felmagasztalom őtet.

3. Az Úr erős hadakozó: Úr az ő neve.

4. Faraónak szekereit és az ő seregét a tengerbe vetette: és az ő válogatott hadnagyai a veres tengerbe merültek.

5. A tengernek őrvényei borították el őket: a mélységbe szállottak mint a nehéz kő.

6. A te jobbkezed Uram felmagasztaltatott a te nagy erőd által? a te jobbkezed Uram megrontotta az ellenséget.

7. És a te nagyságodnak sokságában megrontottad a te ellenségeidet: a te haragodat reájok bocsátottad , és elnyelé őket mint a pozdorját.

8. És a te orrod szelének általa egybegyűltek a vizek, és a víznek folyásai rakásba állottak, a tnegernek * közepette még a mélységes vizek is megfagytak.

9. Az ellenség azt mondá: Utánnok mégyek, elérem őket, a nyereséget megosztom, bételik azoknak gazdagságokkal az én lelkem, felemelem az én fegyveremet, az én kezem elveszti őket.

10. A te szeledet megindítád, és a tneger béborítá őket, fenékre mentek, min az ón, a nagy vizekben.

11. Kicsoda az istenek között ollyan, mint te óh Uram?Kicsoda ollyan nagyságos szentséggel, mint te, nagy félelemmel dícsérendő, és csudálatos dolgoknak cselekedője?

12. Kinyújtottad a te jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.

13. Elvezérled a te irgalmasságod által ezt a népet, a mellyet megszabadítottál; elvezérled a te hatalmas erőd által, a te szent lakhelyedre.

14. Minekutánna meghallják ezt a népek, megháborodnak: a fájdalom körülveszi Moábnak erőseit: Kanaánnak minden lakosai ellankadnak a félelem miatt.

15.Akkor megháborodnak Edomnak Fejedelmei, a félelem körűlveszi Moábnak erôseit: Kanaának minden lakosai ellankadnak a félelem miatt.

16. Esik őreájok félelem és rettegés, a te karodnak nagysága miatt megnémulnak mind a kövek, míg általmegyen a te néped Uram, míg általmegyen e nép, mellyet megszabadítottál.

17. Béviszed őket, és megplántálod őket a te örökös hegyeden, a helyen mellyet készítettél óh Uram, hogy ott lakozzál, a szent helyen Uram, mellyet a te kezeid megerősítettek.

18. Az * Úr uraaalkodik min örökkön örökké.

19. Mert Faraónak lovai, az ő szekereivel és lovagjaival bémentek a tengerbe és az Úr reájok borította a tengernek vizeit: Az Izráel fijai pedig szárazon jártak a tengernek közepette.

20. És Mária Prófétaasszony, Áronnak nénnye, *vőn dobot az ő kezébe, és kimenének őutánna mind az asszonyok dobokkal és sípokkal.

21. És monda nékik Mária: Énekeljetek az Úrnak, mert nagyságos dolgokat cselekedett, a lovat mind a rajta ülővel egybe a tengerbe vetette.

22. És elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének a Súr nevű pusztába, és mikor harmadnapig mentek volna a pusztán, nem találának vizet.

23. És mikor jutottak volna * Márah nevú helyre, nem ihatják vala a Márah vizeit, mivelhogy azok keserűek valának: azért nevezték azt Máráhnak.

24. Annakokáért morog vala a nép Mózes ellen, ezt mondván: Mit igyunk?

25. Mikor azért kiáltott volna az Úrhoz, mutata néki az Úr egy fát, mellyet minekutánna a vízbe vetett volna, megédesedének a vizek: és ugyan ott törvényt és parancsolatot ada az Izráelnek, minekutánna megkísérté őtet az Isten.

26. És mondaHa a te Uradnak Istenednek beszédének engedéndesz, és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt, és az ő parancsolatid hallgatándod, és megőrizénded minden ő szerzésit: nem bocsátok tereád a betegségek közül egyet is, mellyet az Egyiptombeliekre bocsátottam: mert én vagyok az Úr; a te gyógyítod.

27. Jutának pedig * Élimbe, és ott valának kizenkét források, és hetven pálmafák: és ott a vizek mellett tábort járának.