16. RÉSZ.
Az Izráel fijainak Istentől fürjek adatnak: Ismét Manna.
Elimből pedig elmenvén az Izráel fijainak minden sokaságok, juta a
Sin pusztájába, melly Elim között és Sinai között vagyon, a második hóünapnak
tizenötödik napján, annakutánna hogy Egyiptomból kijöttek vala.
2. És zúgolódék az Izráel fijainak egész gyülekezete Mózes és Áron
ellen a pusztában.
3. Kiknek mondának az Izráel fijai: Vajha az Úr keze által
emésztettünk volna meg az Egyiptom földében, mikor a fazék hús mellett ülünk
vala, és mikor elég kenyeret eszünk vala, mert kihoztatok minket e pusztába,
hogy mind e sokaságot megölnétek éhséggel.
4. s monda az Úr Mózesnek: Ímé én adok néktek kenyeret mennyből, és
menjen ki a nép és szedjen abban minden nap egy napra valót, hogy kísértsem meg
őket, ha járnak-é az én törvényemben vagy nem.
5. Hatodnapon pedig annyit készítsenek bévinni az eledelben, hogy
kétannyi legyen az, mint a mennyit minden napra visznek.
6. Monda annakokáért Mózes és Áron az Izráel minden fijainak: Estve
megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptomból.
7. És reggel meglátjátok az Úrnak dicsőségét: mert meghalélotta ő
az Úr ellen való zúgolódástokat: Mert mi micsodák vagyunk, hogy mi ellenünk
zúgolódtok?
8. És monda Mózes: Mikor az Úr adánd néktek az estve húst ennetek,
és reggel kenyeret: hogy bételjetek, akkor bizonyságot tészen, hogy hallotta az
Úr a ti zúgolódásitokat, mellyekkel ő ellene zúgolódtatok. Mert mi micsodák
vagyunk? Nem mi ellenünk vagynak a ti zúgolódásitok, hanem az Úr ellen.
9. És monda Mózes Áronnak: Mond meg az Izráel fijainak minden
gyülekezetének: Menjetek az Úr eleibe, mert meghallotta a ti zúgolódásaitokat.
10. És mikor szólana Áron az Izráel fijai minden gyülekezetének,
tekintenék a puszta felé, és ímé az Úrnak dicsőségét láták a felhőben.
11. Mert szólott vala az Úr Mózesnek illyenképen:
12. Hallottam az Izráel fijainak zúgólódásait, szólj nékik illyen
módon: A két estve között esztek húst, és reggel megelégíttettek kenyérrel, és
megtudjátok, hogy én vagyok a t Uratok Istenetek.
13. Estve annakokáért, fürjek jövének fel, annyira hogy a tábort
ellepnék, reggel pedig harmat szálla alá a tábor körűl.
14. És mikor a harmat szállás megszünt volna, * ímé vala a
pusztának színén apró gömgölyeg, apró mint a dara a földön.
15. Mellyet mikor láttak volna az Izráel fijai, mondának egymásnak:
Mán ez, mert nem tudják vala mi volna. Monda azért Mózes nékik: Ez a * kenyér,
mellyet az Úr ád néktek ételtekre.
16. E pedig a mit az Úr parancsolt: kiki mind szedjen abban annyit
a mennyit megehetik, minden főre egy Gómerrel a ti hozzátok tartozó
lelkeiteknek száma szerint, minden ember szedjen azoknak szükségekre, kik az ő
sátorában vagynak.
17. És a képen cselekedének az Izráel fijai; és szedének némelly
többet, némelly kevesebbet.
18. Azután megmérik vala a Gómerrel, és nem vala * több azé, a ki
sokat szedeett vala, sem pedig kevesebb azé, a ki keveset szedett vala: hanem
mindené annyi vala, a mennyivel megéri vala.
19. És monda Mózes nékik: Senki abban más napra semmit ne hagyjon.
20. És nem engedének Mózesnek, mert némellyek hagyának abban
reggelre, és féreg terme benne, és megbüszhödék; azért megharagvék azok ellen
Mózes.
21. Szedék annakokáért azt minden napon reggel, a mennyit minden
megehetik vala: mert minekutánna a nap felmelegedik vala, elolvad vala.
22. Hatodnapon pedig két anyi kenyeret szednek vala, minden főre
két Gómerrel; és eljövének a Gyülekezetnek Fejedelmei mindnyájan és megmondák
azt Mózesnek.
23. És monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: Az Úrnak
tisztességére szenteltetett szent Szombatnak nyugalma vagyon holnap, * a mi
kenyeret sütnétek, süssétek meg: és a mit főznétek, főzzétek meg ma: minden
pedig, a mi megmarad hatodnapon, el tegyétek magatoknak azt a hetednapi
szükségtekre.
24. És eltészik vala a maradékot más napra, a mint Mózes
parancsolta vala, és nem büszhödött meg, sem pedig féreg nem volt benne.
25. És monda Mózes: Egyétek meg ma azt, mert ma az Úrnak Szombatja
vagyon: ma nem találjátok azt a mezőn.
26. Hat napon szedjétek azt: hetednapon Szombat vagyon, nem találtok
akkor.
27. És lőn hetednapon, mikor némellyek a nép közzűl kimentek volna,
hogy szednének Mánt, nem találának.
28. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megőrizni az én
parancsolatimat és törvényimet?
29. Vegyétek eszetekbe, hogy az Úr rendelte néktek a Szombatot, és
ő azért ád néktek hatodnapon két napra való kenyeret; minden ember azért otthon
legyen, senki az ő helyéből ki nem menjen hetednapon.
30. És nyugoszik vala a nép hetednapon.
31. Nevezé pedig azt az Izráel háza Mánnak: melly ollyan vala *
mint a kóriándromnak magva, fehér, és ollyan ízű, mint a mézes pogácsa.
32. És monda Mózes: Ez az íge, mellyet az Úr parancsolt: tölts meg
egy Gómert a Mannával, hogy megtartassék az a ti utánnatok valóknak, hogy
lássák a kenyeret, mellyel tartottalak titeket a pusztában, minekutánna
kihoztalak titeket Égyiptom földéből.
33. És monda Mózes Áronnak: Végy egy edényt, és egy teljes Gómer
Mánt töts abba, és tedd el azt az Úr eleibe, hogy megtartassék az az utánnatok
valóknak.
34. A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron az
Isten jelenvaló voltának Bizonysága előtt, hogy az megtartatnék.
35. Az Izráel fijai pedig evének Mannát negyven esztendeit, míg a
lakott földre jutának, * mellyben lakniok kell vala. Mannát evének mind addig,
míg a Kanaán földének határába jutának.
36. A Gómer pedig az Efának tizedrésze.