19. RÉSZ.
Elkészítése a népnek a törvénynek meghallgatására.
Harmadik hónapban annakutánna hogy az Izráel fijai kijöttek vala
Égyiptom földéből, azon a napon (hogy Rafidimból kiindulnának) jutának a Sinai
pusztájába.
2. Mikor azért Rafidimból kimenvén jutottak volna a Sinai
pusztájába, és táborok volna a pusztában, (mert tábort jártak vala ott az
Izráeliták a hegynek ellenébe.)
3. Felméne * Mózes az Istenhez, és kiálta az Úr ő néki a hegyről
ezt mondván: Ezt mondjad a Jákób háznépének, és igy szólj az Izráel fijainak.
4. Ti * láttátok mit cselekdtem az Égyiptombeliekkel, és mimódon
hordoztalak titeket saskeselyűnek szárnyain, és titeket magamhoz juttattalak.
5. Most annakokáért ha figyelmetességgel hallgatándjátok az én
beszédemet, és megtartándjátok az én szövetségemet, nékem lésztek minden népek
felett kiváltképen való népem: * mert enyim mind az egész föld.
6. Ti * pedig lésztek nékem papiországom, és szent népem. ezek a
beszédek, mellyeket akarom hogy megmondj az Izráel fijainak.
7. Elméne azért Mózes, és szólitá a népnek Véneit, és eleikbe adá
mind ezeket a beszédeket, mellyeket az Úr néki parancsolt vala.
8. Felele pedig az egész sokaság egyenlőképen, és mondának: Valamit
az Úr mondott * megcselekedjük: és megmondá Mózes az Úrnak a nép minden
beszédét.
9. Akkor monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek nagy sűrű *
felhőben, hogy hallja a nép mikor veled szólok, és hidjenek tenéked mind
örökké: minekutánna megmondotta volna Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10. És monda ismét Mózesnek az Úr: Eredj el a néphez, hogy *
megszenteljed őket ma és holnap, és hogy megmossák az ő ruháikat.
11. Hogy legyenek készek harmadnapra: mert harmadnapon leszáll az
Úr, mind az egész népnek szeme láttára a Sinai helyre.
12. És határt rendelj e népnek köröskörül, ezt mondván:
Meglássátok, hogy e hegyre fel ne menjetek, és a hegynek szélét is ne érjétek:
valami éréndi a hegyet, megölettessék.
13. Senkinek keze azt ne illesse, hanem kövezvén megköveztessék,
vagy lövöldözvén meglövöldöztessék, akár barom, akár ember legyen, ne éljen:
mikor a kürtnek egyformán való hosszú zengését halljátok, azután mindenek
felmehetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegyről, a néphez, és megszentelé a
népet, kik megmosák az ő ruháikat.
15. Minekutánnak megmondotta volna a népnek: Legyetek készek
harmadnapra, és a ti feleségeitekhez ne közelítsetek.
16. És harmadnapon mikor megviradt volna, lőnek * menydörgések és
villámlások, és nagy sűrű felhő a hegyen, és igen nagy trombitaszó, annyira
hogy mind az egész táborbeli nép rettegne.
17. És kivivé * Mózes a népet az Isten eleibe a táborból, és
megállának a hegy alatt.
18. Az * egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott
volna arra az Úr tűzben, és felmegyen vala annak a füsti, mintegy kemenczének
füsti, és mind az egész hegy reng vala igen.
19. És a kürtnek szava mind inkább nevekedik vala, * Mózes szól
vala, és az Isten felel vala néki szóval.
20. Leszállott vala pedig az Úr a Sinai hegyre, a hegynek tetejére,
és felhívá az Úr Mózest a hegynek tetejére, és felméne Mózes.
21. És monda az Úr Mózesnek: Eredj alá, mond meg a népnek, hogy
által ne hágjad a határt: hogy feljöjjenek az Urat látni, és sokan ő közzűlök
meghaljanak.
22. Sőt még a Papok is, kik az Úr eleibe mennek, megszenteljék
magokat, hogy az Úr meg ne rontsa őket.
23. És monda Mózes az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre,
mert te megmondottad nékünk illyenképen: Vess határt a hegynek és szenteld meg
azt.
24. És mond az Úr ő néki: Eredj menj alá, és azután jöjj fel te és
Áron te veled: a Papok pedig és a község által ne hágják a határt, hogy
feljöjjenek az Úrhoz, hogy el ne veszesse őket.
25. És aláméne Mózes a sokaság közzé, és szóla ő velek.