24. RÉSZ.

A szövetségnek megerősítése: Mózes ismét felmegyen a Sinai hegyre.

És monda az Isten Mózesnek: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráelnek Vnéei közzűl hetvenen, és nagy távol hajtsátok meg magatokat én előttem.

2. És csak Mózes menjen az Úrhoz, amazok pedig oda nem közelgessenek, a nép is ne jöjjön fel ő vele.

3. Elmenvén azért Mózes a hegyről, minekutánna megbeszélette volna a népnek az Úrnak minden beszédeit és minden törvényeit; és az egész nép egyenlő szóval felelvén, azt mondották volna: * Minden beszédeket, valamellyeket parancsolt a Jehova, megcselekdjük.

4. Megírá Mózes az Úrnak minden beszédeit: és felkelvén jó reggel, építe oltárt a hegy alatt, és tizenkét oszlopokat, az Izráel tizenkét nemzetségei szerint.

5. Azután elküldé az Izráel fijainak fijait, kik áldozának égőáldozatokat, és ölének háláadó-áldozatokat a Jehovának, tulkokat.

6. És Mózes vevé azoknak az áldozatra való barmoknak véreknek felét és tölté a medenczékbe: a vérnek pedig felét tölté az oltárra.

7. Azután vevé az Isen törvényének könyvét, és elolvasá a népnek hallására, kik mondának: Mindeneket megcselekedünk, mellyeket az Úr parancsolt, és engedünk.

8. És minekutánna vette volna Mózes a vérnek többit, meghinté azzal a népet és monda: ez a szövetségnek vére, mellyet az Úr tett ti veletek, * mind ezek a beszédek szerint.

9. Azután felméne Mózes, Áron, Nádáb, Abihu, és az Izráelnek Vénei közzűl hetvenen;

10. És láták az Izráel Istenét: és az ő lábai alatt vala ugymint zafir kőből csináltatott állat, minémű az ég, mikor tiszta.

11. Az Izráel fijai Véneit pedig nem ölé meg az Úr: mert jóllehet látták volna az Istent, mindazáltal ettek és ittak azután.

12. Akkor monda az Úr Mózesnek: Jöjj fel én hozzám a hegyre, és légy ott. És adok néked kőtáblákat a törvényt, és a parancsolatokat, mellyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.

13. Felkele azért Mózes és Jósué az ő szolgája, és felméne Mózes az Isten hegyére.

14. A Véneknek pedig monda: Maradjatok nékünk itt, míg megtérünk ti hozzátok: Ímé Áron és Húr ti veletek vagynak: a kinek valami ügye lészen, ő hozzájok menjen.

15. Akkor felméne Mózes a hegyre, (és a felhő elborítá a hegyet:

16. És lakozék az Úrnak dicsősége a Sinai hegyen,) és béfedezé azt a felhő hat napokon, és szólítá hetenapon Mózest a felhő közepéből.

17. És az Úr dicsőségének látása ollyan vala a hegynek tetején, mint az égő tűz az Izráel fijai szemek előtt.

18. És béméne Mózes a ködnek közepébe, minekutánna felment volna a hegyre; és lőn Mózes a hegyen negyven nappal és negyven * éjjel.