33. RÉSZ.
Mózes könyörög Istennek a népért.
Megmondotta vala pedig az Úr Mózesnek; Eredj, menj fel innét, te és
e nép, mellyet kihoztál Égyiptom földéből, a földre mellyet esküvéssel igértem
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, * ezt mondván: A teg magodnak adom azt.
2. (És bocsátok te előtted * Angyalt és kiüzöm a Kananeusokat,
Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khiveusokat és Jebuzeusokat):
3. A téjjel mézzel folyó földre: de tiz köztetek nem megyek fel: *
mert igen keménynyakú nép vagy és talán megemésztenélek téged az úton.
4. Minekutánna pedig a nép hallotta volna ezt a gonosz besszédet,
sírásnak adák magokat: és senki nem tevé fel az ő ékességét.
5. (Mert ezt mondotta vala az Úr Mózesnek: Mond meg az Izráel
fijainak: Ti keménynyakú nép vagytok, egy szempillantásban, ha te közötted
elmenéndek, megemésztelek téged. Azért most vesd le a te öltözetedet rólad,
azután meglátom mit kell cselekdnem veled),
6. Hanem megfoszták magokat az Izráel fijai az ő ékességektől, a
Hóreb hegyétől fogva.
7. Mózes pedig a sátort vévén, felvoná azt a táboron kivűl messze
eltávozván a tábortól, és nevezé azt Gyülekezet sátorának, és valaki az Urat
meg akarja kérdeni, annek ki kell vala menni a Gyülekezet sátorához, melly a
táboron kivűl vala.
8. És lőn mikor Mózes bémegyen vala a sátorba, az egész sokaság
felkél vala, és kiki mind az ő sátorának ajtaján áll vala; hogy néznék Mózest
hátúl míg a sátorba bémenne.
9. És mikor Mózes bémeyen vala a sátorba, a felhőnek oszlopa
leszáll és megálla vala a sátornak ajtaján, és szól vala Mózessel.
10. Annakokáért mikor látta volna mind az egész sokaság, hogy a
felhőoszlop a sátornak ajtaján állana, felkelvén az egész nép az ő sátoroknak
ajtajától, meghajolnak vala.
11. Szól vala pedig az Úr Mózessel színről * színre, miképen
szokott ember szólani barátjával: és mikor Mózes a táborba megyen vala, az ő
szolgája az ijfú Jósué, Núnnak # fija, nem távozik vala el a sátorból.
12. És monda Mózes az Úrnak: Nézsze, te azt mondod nékem, vidd el
ezt a népet: de te nem mondottad meg nékem kit bocsátasz el velem; noha
mindazáltal azt mondottad nékem: nevezet szerint esmérlek tégedet, és
annakfelette kedvet találtál az én szemeim előtt.
13. Most annakokáért ha kedvet találtam a te szemeid előtt, mutasd
meg nékem a te útaidat, hogy esmérjelek meg tégedet azon, hogy kedvet találtam
t előtted. Azt is gondold meg, hogy e nép te néped.
14. És monda: Az én orczám menjen-é elveletek, hogy én téged
megnyugosszalak?
15. Monda Mózes néki: Ha a te orczád nem jár előttünk, ne vigy ki
minket e helyből.
16. Mert micsodán esmérhetjük meg, hogy én, és a te néped kedvet
találtunk előtted? Avagy nem ezen-é ha * velünk lészesz? Illyen módon
választatunk el, én és a te népedi minden néptől, melly e földnek színén
vagyon.
17. Monda azért az Úr Mózesnek: Megmívelem azt is a mit kívántál;
mert az én szemeim előtt kedvet találtál, és téged nevezet szerint esmérlek.
18. És mikor mégis azt mondaná Mózes: Kérlek Uram, mutasd meg a te
dicsőségedet nékem.
19. Monda: Én azt mívelem, hogy az én dicsősége a te orczád előtt
menjen el, és előtted nyilván kiáltom a Jehovának nevét: És könyörülök, * a kin
könyörülök, kegyelmes lészek, a kinek kegyelmes lészek.
20. (Mert azt mondja vala; Nem láthatnád az én orczámat; mert nem
láthat engemet egy ember is élvén).
21. És monda az Úr: Ímé itt vagyon egy hely, és állj ott a
kősziklán.
22. És mikor az én dicsőségem elmegyen, a kősziklának hasadékjába
állatlak téged, és az én kezemmel béfedezem a te szemeidet, míg elmulom onnét.
23. Azutáán az én kezemet elvészem rólad, és hátúl meglátsz
engemet, de az én orczámat nem láthatod.