33. RÉSZ.

Mózes könyörög Istennek a népért.

Megmondotta vala pedig az Úr Mózesnek; Eredj, menj fel innét, te és e nép, mellyet kihoztál Égyiptom földéből, a földre mellyet esküvéssel igértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, * ezt mondván: A teg magodnak adom azt.

2. (És bocsátok te előtted * Angyalt és kiüzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khiveusokat és Jebuzeusokat):

3. A téjjel mézzel folyó földre: de tiz köztetek nem megyek fel: * mert igen keménynyakú nép vagy és talán megemésztenélek téged az úton.

4. Minekutánna pedig a nép hallotta volna ezt a gonosz besszédet, sírásnak adák magokat: és senki nem tevé fel az ő ékességét.

5. (Mert ezt mondotta vala az Úr Mózesnek: Mond meg az Izráel fijainak: Ti keménynyakú nép vagytok, egy szempillantásban, ha te közötted elmenéndek, megemésztelek téged. Azért most vesd le a te öltözetedet rólad, azután meglátom mit kell cselekdnem veled),

6. Hanem megfoszták magokat az Izráel fijai az ő ékességektől, a Hóreb hegyétől fogva.

7. Mózes pedig a sátort vévén, felvoná azt a táboron kivűl messze eltávozván a tábortól, és nevezé azt Gyülekezet sátorának, és valaki az Urat meg akarja kérdeni, annek ki kell vala menni a Gyülekezet sátorához, melly a táboron kivűl vala.

8. És lőn mikor Mózes bémegyen vala a sátorba, az egész sokaság felkél vala, és kiki mind az ő sátorának ajtaján áll vala; hogy néznék Mózest hátúl míg a sátorba bémenne.

9. És mikor Mózes bémeyen vala a sátorba, a felhőnek oszlopa leszáll és megálla vala a sátornak ajtaján, és szól vala Mózessel.

10. Annakokáért mikor látta volna mind az egész sokaság, hogy a felhőoszlop a sátornak ajtaján állana, felkelvén az egész nép az ő sátoroknak ajtajától, meghajolnak vala.

11. Szól vala pedig az Úr Mózessel színről * színre, miképen szokott ember szólani barátjával: és mikor Mózes a táborba megyen vala, az ő szolgája az ijfú Jósué, Núnnak # fija, nem távozik vala el a sátorból.

12. És monda Mózes az Úrnak: Nézsze, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet: de te nem mondottad meg nékem kit bocsátasz el velem; noha mindazáltal azt mondottad nékem: nevezet szerint esmérlek tégedet, és annakfelette kedvet találtál az én szemeim előtt.

13. Most annakokáért ha kedvet találtam a te szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útaidat, hogy esmérjelek meg tégedet azon, hogy kedvet találtam t előtted. Azt is gondold meg, hogy e nép te néped.

14. És monda: Az én orczám menjen-é elveletek, hogy én téged megnyugosszalak?

15. Monda Mózes néki: Ha a te orczád nem jár előttünk, ne vigy ki minket e helyből.

16. Mert micsodán esmérhetjük meg, hogy én, és a te néped kedvet találtunk előtted? Avagy nem ezen-é ha * velünk lészesz? Illyen módon választatunk el, én és a te népedi minden néptől, melly e földnek színén vagyon.

17. Monda azért az Úr Mózesnek: Megmívelem azt is a mit kívántál; mert az én szemeim előtt kedvet találtál, és téged nevezet szerint esmérlek.

18. És mikor mégis azt mondaná Mózes: Kérlek Uram, mutasd meg a te dicsőségedet nékem.

19. Monda: Én azt mívelem, hogy az én dicsősége a te orczád előtt menjen el, és előtted nyilván kiáltom a Jehovának nevét: És könyörülök, * a kin könyörülök, kegyelmes lészek, a kinek kegyelmes lészek.

20. (Mert azt mondja vala; Nem láthatnád az én orczámat; mert nem láthat engemet egy ember is élvén).

21. És monda az Úr: Ímé itt vagyon egy hely, és állj ott a kősziklán.

22. És mikor az én dicsőségem elmegyen, a kősziklának hasadékjába állatlak téged, és az én kezemmel béfedezem a te szemeidet, míg elmulom onnét.

23. Azutáán az én kezemet elvészem rólad, és hátúl meglátsz engemet, de az én orczámat nem láthatod.