34. RÉSZ.
Ujonnan csinált két kőtáblája a tiz parancsolatnak: megujitása a
szöveségnek.
És monda az Úr Mózesnek: Készíts két kőtáblákat, hasonlókat az *
elébbiekhez, hogy írjam fel azokra azon beszédeket, mellyek voltak az első
táblákon, a mellyeket eltörtél.
2. És légy készen holnap reggelre, hogy reggel jöjj fel a Sinai
hegyre, és előmbe állj nékem ott a hegynek tetején.
3. De azért senki veled fel * ne jöjjön, és senki ne láttassék az
egész hegyen: juhok is vagy ökrök ne legeltessenek e hegy alatt.
4. Mikor azért készített volna két kőtáblákat, az elébbiekhez
hasonlókat, felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr
parancsolta vala, és kezébe vevé a két kőtáblát.
5. Akkor leszálla az Úr felhőben, és ott álla ő vele, és * nevezet
szerint kiáltá a Jehovának nevét;
6. Mert az Úr onnét az ő orczája elől elmulván, kiálta illyen
módon: Jehova, Jehova, erős, irgalmas és kegelmes Isten, késedelmes a haragra,
nagy irgalmasságú és igazságú.
7. Ki * megtartja irgalmasságát ezer íziglen; elvészi a hamisságot,
a vétket, a bűnt: a bűnöst büntetés nélkül nem hagyja, # meglátogatja az
atyáknak álnokságokat a fiakban, és a fiak fijaiban harmad és negyedíziglen.
8. És Mózes nagy sietséggel földre hajtván fejét leborúla, és imádá
az Urat.
9. És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr
velünk; és mivelhogy keménynyakú nép ez, légy kegyelmes a mi vétkeinknek és
gonoszságunknak, hogy legyünk mi te * örökséged.
10. Felele az Úr: Ímé én szövetséget szerzek mind a te néped előtt,
és csuda dolgokat cselekeszem, mellyek nem lettek az egész földön, sem a
pogánynépek között, és meglátja mind a sokaság, a melly között te vagy, az
Úrnak cselekedetei; mert csudálatos lészen, * mit én cselekszem te veled.
11. Te tartsd meg a mit ma parancsolok néked. Ímé én kiűzöm előled
az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khiveust, Jebuzeust.
12. Meglássad hogy * szövetséget ne vess annak a földnek lakosával,
a mellyre mégy, hogy te közötted botránkozásodra ne legyen.
13. Hanem az ő oltáraikat elrontsátok, az ő bálványaikat
eltörjétek, és berkeiket kivágjátok.
14. Mert nem illik hozzád, hogy idegen Isten előtt meghajolj; mert
az Urnak neve bosszúálló, bosszúálló erős Isten ő.
15. Meglásd, mondom, hogy szövetséget ne szerezz annak a földnek
lakosával, hogy mikor az ő Isteneit követvén paráználkodik és áldozik az ő
isteneinek, téged el ne hitessen, hogy egyél az ő áldozatjában.
16. És ne végy az ő leányaik * közzűl feleséget a te fijaidnak,
hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik az ő isteneket követvén, valami módon
azt ne míveljék, hogy a te fijaid is paráználkodjanak, azoknak isteneiket
követvén.
17. Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
18. A pogácsáknak innepét megtartsad: hét napon egyél kovász nélkűl
való kenyereket, * a mint megparancsoltam néked, bizonyos időn, tudniillik Abib
nevű hónapban: mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
19. Valami az annyának * méhét megnyitja, enyim, és minden te
barmod, valamelly vagy a te teheneidnek vagy juhaidnak első fajzásának
mondatik.
20. De a szamárnak első vemhét egy juhon váltsd meg, ha meg nem
váltod szegd meg a nyakát. A te fijaid közzűl minden elsőszülöttet * megválts,
és senki üresen előmbe # ne jőjjön.
21. Ha napon munkálkodjál, hetednapon megszünjél, a szántásnak és
aratásnak idején is megszünjél.
22. A * heteknek innepét is, a gabona zsengének aratásakor
megszenteljed: A mezei gyümölcs bétakarásának innepét is megszenteljed minden
esztendőnek végén.
23. Háromszor * minden esztendőben minden féjfiú jelen legyen az
Úrnak, az Izráel Jehova Istenének előtte.
24. Mert kiűzöm a pogányokat te előled, és megszélesítem a te
határodat: És senki nem kívánja a te földedet, mikor felmenéndesz, hogy a te
Urad Istened előtt megjelenjél, minden esztendőben háromszor.
25. Az én áldozatomonak * vérét ki nem ontsad, mikor a te házadban
kovász vagyon, és Húsvétinnepének áldozatja ne marajon nálad reggelig.
26. Mindennek az * eleit, a te földed első zsnegéinek, a te Uradnak
Istenednek házába felvigyed. # Ne főzd meg a gödölyét az ő annyának tejében.
27. És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezeket a beszédeket: mert e
beszédek szerint tettem szövetséget te veled és Izráellel.
28. És lőn ott az Úrral a Sinai hegyen, negyven * éjjel és negyven
nappal kenyeret nem ett, vizet sem ivott, mikor az Úr a # táblákra írá e
Szövetségnek beszédeit, ama tíz beszédeket.
29. És mikor Mózes a Sinai helyről leszállana, (a Mózes kezében
valának pedig a Bizonyságtételnek két táblái, mikor a helyről leszállana) nem
tudja vala Mózes, hogy az ő orczájának bőre fénylenék, mivelhogy az Istennel
szólott volna.
30. Annakokáért mikor látta volna Áron és az Izráel fijai Mózest,
hogy ímé az ő orczájának bőre fénylenék, * félnek vala ő hozzá menni.
31. De mikor Mózes hívná őket, hozzá menének, Áron és mind a
gyülekezetnek Fejedelmei, és szóla velek Mózes.
32. Azután az Izráel fijai is mindnyájan hozzá járulának, kiknek
megparancsolá mind azokat, mellyekről ő vele az Úr szólott vala a Sinai hegyen.
33. Miglen pedig elvégezte volna Mózes velek való beszédét, az *
orczájára fedelet teszen vala.
34. És mikor Mózes az Úr eleibe megyen vala hogy vele szólana,
elveszi vala orczájáról a fedelet, míg kijőne: Kijövén pedig Isten elől úgy
mondja vala meg az Izráel fijainak, a mit néki parancsolt vala az Úr.
35. Mert mikor az Izráel fijai a Mózes orczáját nézik vala, látják
hogy fénylik az ő orczájának bőre: annakokáért Mózes azt a fedelet az ő
orczájára borítja vala, mígnem az Isten eleibe menne, hogy ő vele szólana.