34. RÉSZ.

Ujonnan csinált két kőtáblája a tiz parancsolatnak: megujitása a szöveségnek.

És monda az Úr Mózesnek: Készíts két kőtáblákat, hasonlókat az * elébbiekhez, hogy írjam fel azokra azon beszédeket, mellyek voltak az első táblákon, a mellyeket eltörtél.

2. És légy készen holnap reggelre, hogy reggel jöjj fel a Sinai hegyre, és előmbe állj nékem ott a hegynek tetején.

3. De azért senki veled fel * ne jöjjön, és senki ne láttassék az egész hegyen: juhok is vagy ökrök ne legeltessenek e hegy alatt.

4. Mikor azért készített volna két kőtáblákat, az elébbiekhez hasonlókat, felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta vala, és kezébe vevé a két kőtáblát.

5. Akkor leszálla az Úr felhőben, és ott álla ő vele, és * nevezet szerint kiáltá a Jehovának nevét;

6. Mert az Úr onnét az ő orczája elől elmulván, kiálta illyen módon: Jehova, Jehova, erős, irgalmas és kegelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

7. Ki * megtartja irgalmasságát ezer íziglen; elvészi a hamisságot, a vétket, a bűnt: a bűnöst büntetés nélkül nem hagyja, # meglátogatja az atyáknak álnokságokat a fiakban, és a fiak fijaiban harmad és negyedíziglen.

8. És Mózes nagy sietséggel földre hajtván fejét leborúla, és imádá az Urat.

9. És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; és mivelhogy keménynyakú nép ez, légy kegyelmes a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, hogy legyünk mi te * örökséged.

10. Felele az Úr: Ímé én szövetséget szerzek mind a te néped előtt, és csuda dolgokat cselekeszem, mellyek nem lettek az egész földön, sem a pogánynépek között, és meglátja mind a sokaság, a melly között te vagy, az Úrnak cselekedetei; mert csudálatos lészen, * mit én cselekszem te veled.

11. Te tartsd meg a mit ma parancsolok néked. Ímé én kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khiveust, Jebuzeust.

12. Meglássad hogy * szövetséget ne vess annak a földnek lakosával, a mellyre mégy, hogy te közötted botránkozásodra ne legyen.

13. Hanem az ő oltáraikat elrontsátok, az ő bálványaikat eltörjétek, és berkeiket kivágjátok.

14. Mert nem illik hozzád, hogy idegen Isten előtt meghajolj; mert az Urnak neve bosszúálló, bosszúálló erős Isten ő.

15. Meglásd, mondom, hogy szövetséget ne szerezz annak a földnek lakosával, hogy mikor az ő Isteneit követvén paráználkodik és áldozik az ő isteneinek, téged el ne hitessen, hogy egyél az ő áldozatjában.

16. És ne végy az ő leányaik * közzűl feleséget a te fijaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik az ő isteneket követvén, valami módon azt ne míveljék, hogy a te fijaid is paráználkodjanak, azoknak isteneiket követvén.

17. Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

18. A pogácsáknak innepét megtartsad: hét napon egyél kovász nélkűl való kenyereket, * a mint megparancsoltam néked, bizonyos időn, tudniillik Abib nevű hónapban: mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.

19. Valami az annyának * méhét megnyitja, enyim, és minden te barmod, valamelly vagy a te teheneidnek vagy juhaidnak első fajzásának mondatik.

20. De a szamárnak első vemhét egy juhon váltsd meg, ha meg nem váltod szegd meg a nyakát. A te fijaid közzűl minden elsőszülöttet * megválts, és senki üresen előmbe # ne jőjjön.

21. Ha napon munkálkodjál, hetednapon megszünjél, a szántásnak és aratásnak idején is megszünjél.

22. A * heteknek innepét is, a gabona zsengének aratásakor megszenteljed: A mezei gyümölcs bétakarásának innepét is megszenteljed minden esztendőnek végén.

23. Háromszor * minden esztendőben minden féjfiú jelen legyen az Úrnak, az Izráel Jehova Istenének előtte.

24. Mert kiűzöm a pogányokat te előled, és megszélesítem a te határodat: És senki nem kívánja a te földedet, mikor felmenéndesz, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, minden esztendőben háromszor.

25. Az én áldozatomonak * vérét ki nem ontsad, mikor a te házadban kovász vagyon, és Húsvétinnepének áldozatja ne marajon nálad reggelig.

26. Mindennek az * eleit, a te földed első zsnegéinek, a te Uradnak Istenednek házába felvigyed. # Ne főzd meg a gödölyét az ő annyának tejében.

27. És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezeket a beszédeket: mert e beszédek szerint tettem szövetséget te veled és Izráellel.

28. És lőn ott az Úrral a Sinai hegyen, negyven * éjjel és negyven nappal kenyeret nem ett, vizet sem ivott, mikor az Úr a # táblákra írá e Szövetségnek beszédeit, ama tíz beszédeket.

29. És mikor Mózes a Sinai helyről leszállana, (a Mózes kezében valának pedig a Bizonyságtételnek két táblái, mikor a helyről leszállana) nem tudja vala Mózes, hogy az ő orczájának bőre fénylenék, mivelhogy az Istennel szólott volna.

30. Annakokáért mikor látta volna Áron és az Izráel fijai Mózest, hogy ímé az ő orczájának bőre fénylenék, * félnek vala ő hozzá menni.

31. De mikor Mózes hívná őket, hozzá menének, Áron és mind a gyülekezetnek Fejedelmei, és szóla velek Mózes.

32. Azután az Izráel fijai is mindnyájan hozzá járulának, kiknek megparancsolá mind azokat, mellyekről ő vele az Úr szólott vala a  Sinai hegyen.

33. Miglen pedig elvégezte volna Mózes velek való beszédét, az * orczájára fedelet teszen vala.

34. És mikor Mózes az Úr eleibe megyen vala hogy vele szólana, elveszi vala orczájáról a fedelet, míg kijőne: Kijövén pedig Isten elől úgy mondja vala meg az Izráel fijainak, a mit néki parancsolt vala az Úr.

35. Mert mikor az Izráel fijai a Mózes orczáját nézik vala, látják hogy fénylik az ő orczájának bőre: annakokáért Mózes azt a fedelet az ő orczájára borítja vala, mígnem az Isten eleibe menne, hogy ő vele szólana.