7. RÉSZ.

Vétekért való, és háláadó-áldozatok.

E legyen a vétekért való áldozatnak törvénye; szentséges dolog az.

2. A melly helyen szokták megölni az egészen megégetendő áldozatra való barmot, ugyan ott öld meg a vétekért való áldozatnak barmát. Annak pedig vérét hintsed az oltárra köröskörűl.

3. Mindenestől pedig annak kövérit megáldozzad, a farkát is, és a melly kövér a belet béfedezi.

4. A két veséit is, és azokon való kövért, melly a bél mellett vagyon, és a mája mellett való kövér hártyát, mind a veséivel egybe elvegye.

5. És égesse meg azokat a Pap az oltáron égőáldozatú az Úrnak.Vétekért való áldozat ez.

6. A Papinemzetben csak a férjfiak egyék azt, a szenthelyen egyék meg; mert szentséges állat.

7. Mint a bűnért való áldozat, úgy legyen a vétekért való áldozat is, mind a két rendbeli áldozatnak ugyanazon egy regulája legyen. A Papé legyen, a ki azt megáldozta.

8. Az egészen égőáldozatot pedig a melly Pap áldozza, annak a baromnak bőre, a mellyet megáldozott, azé legyen, tudniillik a melly Pap azt megáldozta.

9. Ismét minden Minha, mellyet kemenczében sütnek, és a mellyet serpenyőban vagy rostélyon készítenek, a Papé legyen, a ki azt áldozta.

10. Annakfelette minden olajos vagy száraz Minha, Áron fijaié legyen mint egyiké úgy a másiké.

11. E pedig a hálaadó-áldozatnak törvénye, mellyet az Úrnak áldoznak:

12. Ha háláadásért áldozik valaki: a háláadásnak áldozatjával együtt, áldozzék kovász nélkül való * olajos lepényeket, és olajjal megkent pogácsákat, és serpenyőben megrántott szemlyéből való pogácsát, az olajjal gyúrt lepényekkel egybe.

13. A béleseknek kivűle kovászos kenyereket is * vigyen az áldozatra, az ő jó előmentének háláadó-áldozatjával egybe.

14. És mind ezekből áldozzanak az Úrnak egy kenyeret, mellyet ő előtte felemeljenek, és az legen a Papé, ki a háláadásra való áldozatnak vérét elhinti.

15. A előmenetelért való háláadásnak áldozatjának húsát, ugyanaz áldozatnak napján megegyék, senki abban ne hagyjon reggelig.

16. Hogyha fogadásból, vagy szabad akaratból vagyon az áldozat, a melly napon áldozza azt valaki, azon napon megegyék: a mi megmarad benne, másodnapon egyék meg.

17. A mi pedig annak az áldozatnak húsában tovább maradna, harmadnapon tűzzel égettessék meg.

18. Mert ha valaki a jó előmenetelért való háláadó-áldozatjának húsában ejéndik harmadnapon, nem lészen kedves az, a ki áldozata azt, és attól nem veszi az Úr jó néve, utálatos lészen az áldozat, és valaki ejéndik abban, az ő bűne büntetését hordozza.

19. És azt a húst, a melly valami tisztátalan állatot illeténd, meg ne egyék, hanem tűzzel égessék meg: e kivűl a háláadó-áldozatnak húsát, minden, a ki tiszta a Papok közzűl, eheti szabadon.

20. Mert valaki ejéndik a háláadó-áldozatnak húsában, melly az Úré, tisztátalan lévén, * az ollyan ember kigyomlátatik az ő nemzeetségének népe közzűl.

21. Mikor valaki illet valami tisztátalan állatot, akár tisztátalan embert, akár tisztátalan barmot, vagy akármit, a mi utálatos volna, annakutánna eszik a háláadó-áldozatnak húsában, melly az Úré, kigyomláltatik az az ember az ő nemzetségének népe közzűl.

22. Szóla ismét az Úr Mózesnek, és monda:

23. Szólj az Izráel fijainak, ezt mondván: Az ökörnek, a juhnak és a kecskének semmi kövérit meg ne egyétek.

24. A megholt állatnak és vadtól megszaggattatott állatnak kövérivel élhettek akármi külső egyéb szükségtekre, de semiképen meg ne egyétek.

25. Mert valaki megejéndi a féle állatoknak * kövérit, mellyekből az ember tűzzel megemésztetendő áldozatot szerez, az az ember, a ki azt megejéndi, kigyomláltatik az ő nemzetségének népe közzűl.

26. Hasonlatosképen semmi * vért meg ne egyetek a ti lakhelyeitekben, se madárnak, se baromnak vérét.

27. Valaki megejéndik valami vért, bizonyára az az ember kigyomláltatik az ő nemzetségének népe közzűl.

28. Szóla ismét az Úr Mózesnek, és monda:

29. Szólj az Izráel fijainak, ezt mondván: A ki az Úrnak áldozik háláadó-áldozattal, ő maga vigye az Úrnak az ő áldozatját, tudniillik, a háláadásra való áldozatot.

30. A maga tulajdon keze hozzá az Úrnak tüzes áldozatjára valót, tudniillik a kövérit a szegéyvel egybe, a szegyét azért, hogy az Úr előtt megingattassék.

31. Annakutánna a Pap égesse meg azt a kövért az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az ő fijaié.

32. A jobblapoczkáját is a háláadó-áldozatra való baromnak a Papnak adjátok, hogy azt felemelje.

33. A ki az Áron fijai közzűl a háláadó-áldozat vérét és kövérit megáldozza, azé legyen annak a baromnak jobblapoczkája;

34. Mert a megingattatott * szegyet, és a felemelt jobblapoczkát kiválasztottam az Izráel fijainak háláadó-áldozatjokból, és adtam Áron Papnak és az ő fijainak, örökké megállandó végezés szerint, az Izráel fijaitól vejendő részül.

35. Ez a megkenettetett Áronnak, és az ő megkenettettt fijainak részek az Úrnak tűzzel megemésztendő áldozatiból, a naptól fogva, mellyen parancsolta Mózes hogy szolgálnának * a Papitisztben az Úrnak.

36. Melly részt parancsolt az Úr hogy nékik adnának az Izráel fijai, a melly napon megkente őket Mózes, örökkévaló rendtartás szerint, minden ő utánnok valók között.

37. Ez az eegészen megégetendő áldozatnak, a Minhának, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a Papok szentelése áldozatjának, és a háláadó-áldozatnak törvénye.

38. Mellyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a melly napon parancsolta az Izráel fijainak, hogy áldoznának néki a Sinai hegynek pusztájában.