10. RÉSZ.

Büne és büntetése Nádábnak és Abihúnak: Papokra néző parancsolatok: Áronnak maga mentsége Mózesnél.

Vevék pedig az Áron fijai, Nádáb és Abihú az ő temjénezőjöket, tevének azokba szent; és azon felűl jóillatra való szerszámot, és az Úr elibe vivének idegen tüzet, mellyet nem parancsolt vala nékik az Úr.

2. Annakokáért tűz jőve ki az Úr elől, és megmetszé azokat és * meghalának az Úr előtt.

3. És mondta Mózes Áronnak: Ez a mit szólott az Úr, ezt mondván: A kik én hozzám közel vagynak, azokban szenteltetem meg, és mind a sokaság előtt megdicsőíttetem.

4. De Áron semmi nem szóla. És szólítá Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek * az Áron attya báttyának fijait, és monda nékik: Jertek, vigyétek ki a ti atyátokfiait a szent helyről a táboron kivűl.

5. Eljövének azért, és kivivék őke ugyanazo öltözetekben a táboron kívűl, a mint Mózes parancsolta vala.

6. És monda Mózes Áronnak, és Eleázárnak és Ithamárnak az Áron fijainak: A * ti fejeteket meg ne mezítelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és az egész gyülekezet ellen ne gerjedjen fel az Úr haragja, hanem a ti atyátokfiai, az Izráelnek egész nemzetsége, sírjanak a tűzön, mellyet az Úr gerjesztett.

7. A gyülekezet sátorának ajtaja elől is el ne távozzatok, hogy megy ne haljatok: mert az Úr kenetének olaja vagyon ti rajtatok. Kik Mózesnek beszéde szerint cselekedének.

8. És szóla az Úr Áronnak s monda:

9. Bort és részegítő * italt ne igyál te, vagy a te fijaid vele együtt, mikor bé akartok menni a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok: örökkévaló szertartás legyen az a ti utánnatok valóknál.

10. Hogy megválazthassátok a szent dolgokat és állatokat, az egyéb közönséges dolgoktól és állatoktól, a tiszta állatokat a tisztátalanoktól.

11. És hogy taníthassátok az Izráel fijait mind a törvényekre, a mellyeket az Úr szólott nékik Mózes által.

12. Szóla pedig Mózes Áronnak,és Eleázárnak és Ithamárnak, az Áron megmaradt fijainak: Vegyétek el a Minhát, melly megmaradt az Úrnak tüzes áldozatiból; és * egyétek meg azt kovász nélkül való kenyerekkel ez oltár mellett: mert szentséges állat az.

13. Azért egyétek azt a szent helyen: mert te jutalmad és a te fijaidnak jutalma az Úrnak tűzzel megemésztetett áldozatiból: mert * így parancsolta az Úr.

14. A megingattatott szegyet pedig, és felemelt lapoczkát megegyétek tiszta helyen, te és a te fijaid és leányid veled együtt: mert néked és a te fijaidnak jutalmul * adattak ahzok, az Izráel fijainak háláadó-áldozatjokból.

15. A felemelt lapoczka és a megingatatott szegy, mellyeket a tűzzel megemésztendő kövérségekkel visznek fel, hogy azokat az Úr előtt mutogassák: a legyen te jutalmad és a te fijaidé örökkévaló törvény szerint, a mint az Úr parancsolta.

16. És mikor Mózes a bűnért áldoztatott bak felől szorgalmatosan tudakoznék; megérté, hogy a Nádábra és Abihúra szállott tűz emésztette volna meg. Azért felgerjede az ő haragja Eleázár és Ithamár ellen; Áronnak megmaradt fijai ellen, és monda:

17. Miért nem etteték meg a bűnért való áldozatot a szent helyen? Mert szentséges állat az, holott néktek adta azt az Úr a nép bűnének hordozásáért, és annak eltörléséért, az Úr előtt.

18. Ímé nem vitetett bé annak az áldozatnak vére a szent hajlékba; azért meg kellett volna ennetek a szent helyen, a mint én * parancsoltam vala.

19. Monda Áron Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az ő bűnökért való áldozatot és az egészen megégő áldozatot az Úr előtt, nékem pedig melly nagy keserűségem esék: Ha megettem volna ma a bűnért való áldozatot, valyon kedves lett volna é az Úr előtt;

20. Mellyet mikor hallott volna Mózes, jóvá hagyá az ő feleletét.