17. RÉSZ.

Tiltatnak a szent helyen kivül való áldozatok, és a vérnek a holtállatnak megétele.

Szóla ismét az Úr Mózesnek s monda:

2. Szólj Áronnak és az ő fijainak és mind az Izráel fijainak, és ezt mondjad nékik: Ez a dolog, mellyet az Úr parancsolt, ezt mondván:

3. Valaki az Izráel nemzetsége közzűl ölénd áldozatra ökröt, bárányt, kecskét a táborban; vagy a ki ölénd a táboron kivűl,

4. És a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe * nem hozándja azt, hogy az Úrnak áldozzék az Úrnak sátora előtt; ártatlan ember vérének kiontása tulajdoníttassék annak: vért ontott; annakokáért töröltessék ki az ollyan ember az ő nemzetségének népe közzűl.

5. Azért az Izráel fijai az ő áldozatjokat, a mellyeket akárhol a mezőn áldoznak, hozzák az Úrnak, a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe a Paphoz; és áldozzanak néki háláadó-áldozatokat.

6. Hogy azoknak véreket a Pap hintse az Úrnak oltárára * melly a gyülekezet sátorának ajtaja előtt vagyon, és azoknak kövéreket megégesse jóillatra az Úrnak.

7. És ne áldozzák ezután az ő áldozatjokat az * ördögöknek, a kikkel ezek paráználkodnak; örökkévaló rendtartás legyen ez az ő utánnok valók között is.

8. Annakokáért mond meg nékik: Valaki az Izráelnek nemzetsége közzűl, vagy az ő közöttük bujdosó jövevény közzűl áldozik egészen égőáldozatot vagy egyébféle áldozatot.

9. És a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe nem hozza azt,hogy azt az Úrnak áldozza: kigyomláltassék az ollyan ember az ő népe közzűl.

10. És valaki az Izráel nemzetsége közzűl, vagy az ő közöttök lakozó idegen nép közzűl valami vért * ejéndik: kiontom az én haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kitörlöm azt az én népem közzűl;

11. Mert minden testnek lelke * a vérben vagyon, én pedig rendeltem azt néktek a ti lekeiteknek az oltáron # való megtisztíttatásokra; mert vér által tisztúl meg a lélek.

12. Azért parancsolom az Izráel fijainak, hogy ti közzűletek egy lélek is a vért meg ne egye: a köztetek lakozó jövevény is meg ne egye a vért.

13. És valaki az Izráel fijai közzűl, vagy az ő közöttök lakozó jövevények közzűl vadászásában vadat vagy madarat fogánd megenni valót, először is a vérét ontsa ki, és ezt fedje bé földdel.

14. Mert * minden állatnak lelke a vér: Azért hagyom az Izráel fijainak, hogy semmi állatnak vérét meg ne egyék; mert minden állatnak lelke az ő vére; a ki megeszi azt, kigyomláltatik.

15. Valaki pedig valami holttestet, vagy vadtól * megszaggattatott állatot ejéndik, akár az Izráel fijai közzűl való, akár jövevény: az mossa meg az ő ruháit és maga is mosódjék meeg vízzel, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta lészen.

16. Hogyha meg nem mossa ruháit, sem pedig az ő testét, megbüntettetik.