17. RÉSZ.
Tiltatnak a szent helyen kivül való áldozatok, és a vérnek a
holtállatnak megétele.
Szóla ismét az Úr Mózesnek s monda:
2. Szólj Áronnak és az ő fijainak és mind az Izráel fijainak, és
ezt mondjad nékik: Ez a dolog, mellyet az Úr parancsolt, ezt mondván:
3. Valaki az Izráel nemzetsége közzűl ölénd áldozatra ökröt,
bárányt, kecskét a táborban; vagy a ki ölénd a táboron kivűl,
4. És a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe * nem hozándja azt, hogy
az Úrnak áldozzék az Úrnak sátora előtt; ártatlan ember vérének kiontása
tulajdoníttassék annak: vért ontott; annakokáért töröltessék ki az ollyan ember
az ő nemzetségének népe közzűl.
5. Azért az Izráel fijai az ő áldozatjokat, a mellyeket akárhol a
mezőn áldoznak, hozzák az Úrnak, a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe a Paphoz;
és áldozzanak néki háláadó-áldozatokat.
6. Hogy azoknak véreket a Pap hintse az Úrnak oltárára * melly a
gyülekezet sátorának ajtaja előtt vagyon, és azoknak kövéreket megégesse
jóillatra az Úrnak.
7. És ne áldozzák ezután az ő áldozatjokat az * ördögöknek, a
kikkel ezek paráználkodnak; örökkévaló rendtartás legyen ez az ő utánnok valók
között is.
8. Annakokáért mond meg nékik: Valaki az Izráelnek nemzetsége
közzűl, vagy az ő közöttük bujdosó jövevény közzűl áldozik egészen égőáldozatot
vagy egyébféle áldozatot.
9. És a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe nem hozza azt,hogy azt
az Úrnak áldozza: kigyomláltassék az ollyan ember az ő népe közzűl.
10. És valaki az Izráel nemzetsége közzűl, vagy az ő közöttök
lakozó idegen nép közzűl valami vért * ejéndik: kiontom az én haragomat az
ellen, a ki a vért megette, és kitörlöm azt az én népem közzűl;
11. Mert minden testnek lelke * a vérben vagyon, én pedig rendeltem
azt néktek a ti lekeiteknek az oltáron # való megtisztíttatásokra; mert vér
által tisztúl meg a lélek.
12. Azért parancsolom az Izráel fijainak, hogy ti közzűletek egy
lélek is a vért meg ne egye: a köztetek lakozó jövevény is meg ne egye a vért.
13. És valaki az Izráel fijai közzűl, vagy az ő közöttök lakozó
jövevények közzűl vadászásában vadat vagy madarat fogánd megenni valót, először
is a vérét ontsa ki, és ezt fedje bé földdel.
14. Mert * minden állatnak lelke a vér: Azért hagyom az Izráel
fijainak, hogy semmi állatnak vérét meg ne egyék; mert minden állatnak lelke az
ő vére; a ki megeszi azt, kigyomláltatik.
15. Valaki pedig valami holttestet, vagy vadtól * megszaggattatott
állatot ejéndik, akár az Izráel fijai közzűl való, akár jövevény: az mossa meg
az ő ruháit és maga is mosódjék meeg vízzel, és tisztátalan legyen estvéig,
azután tiszta lészen.
16. Hogyha meg nem mossa ruháit, sem pedig az ő testét,
megbüntettetik.