24. RÉSZ.

A lámpásokhoz való olajról: szent kenyerekről: káromlóról: büntetésnek törvényéről.

Szóla ismét az Úr Mózesnek, és monda:

2. Parancsold meg az Izráel fijainak, hogy hozzanak néked szépen megtörött tiszta faolajt * világnak, hogy szüntelen a világositó lámpások égjenek.

3. A Bizonyságtételnek superlátján kivűl, a gyülekezetnek sátorában rendelje el azokat Áron, hogy minden nap estvétől fogva reggelig égjenek azok az Úr előtt örök rendelés szerint a ti utánnatok valóknál.

4. Az arany gyertyatartóra rendelje a világosító szövétnekeket az Úr eleibe mindenkor.

5. Végy zsemlyelisztet is, és süss abból tizenkét kenyereket, az Efának két tized liszte legyen mindenik kenyér.

6. És azokat két renddel helyheztessed, hatot egy rendre, tiszta asztalra az Úr eleibe.

7. És mindenik rendbe tégy tiszta temjént, hogy az mindenik kenyér helyébe, légyen tűzzel megemésztendő jóillat az Úr előtt.

8. Minden Szombaton megújítsa azokat a Pap az Úr előtt szüntelen, az Izráel fijaitól vett kenyerekből örökkévaló rendtartás szerint.

9. Azután legyen Aroné és az ő fijaié, kik megegyék azokat a * szent helyen, mivelhogy szentséges állat: az Úrnak tűzzel megemésztetett áldozatai között, örök rendelés szerint.

10. Kiméne pedig az Izráelből való asszonynak fija, ki égyiptombeli férjfiútól való vala, ki az Izráeliták között vala. És mikor versengenének a táborban ez Izráelből való asszonynak fija, és egy Izráelita.

11. Az Izráelből való asszonynak fija az Istennek nevét szidalmazván káromlást tőn. Annakokáért vivék azt Mózeshez: Annak pedig annyának neve vala Selómith, Dibrinek leánya, Dán nemzetségéből.

12. És őrizet alá * veték azt, hogy megmondaná nékik Mózes a felől az Úrnak akaratját.

13. Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:

14. Vidd ki a káromlót a táboron kivűl, és a kik hallották a káromlást, kezeket tegyék fejére, azután az egész sokaság verje agyon azt kövekkel.

15. Az Izráel fijainak pedig szólj, ezt mondván: Valaki az ő Istene ellen káromlást szól, az ő bűnének büntetését hordozza.

16. És valaki szidalmazza az Úrnak nevét, megölettessék, az egész sokaság megkövezze azt, akár jövevény, akár lakos, ha az Istennek nevét szidalmazza, megölettessék.

17. Ha valaki megölénd valakit, megölettessék az ő gyilkosságáért.

18. A ki pedig valakinek barmát öli meg, megfizesse; barmot a baromért.

19. A ki az ő felebarátjának testét megsértvén, megbélyegezi, a mint ő cselekedett, ő vele is úgy cselekedjenek.

20. Sérelmet * sérelemért, szemet szemért, fogat fogért: a mint ő más embert megsértett, úgy fizessen néki is.

21. A ki barmot ölénd meg, mást adjon helyében, de a ki embert ölénd, megölettessék.

22. Egyenlő törvénye legyen nálatok a jövevénynek és a lakosnak: mert én ti Uratok Istentek vagyok.

23. Szóla azért Mózes az Izráel fijainak, és kivivék a táboron kivűl a káromlót, és kövekkel verék agyon; és illyen módon az Izráel fijai úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.