10. RÉSZ.

Ezüst kürtök csináltatnak: a népnek elébb indulása és az egész tábornak rendi.

2. Csináltass magadnak két ezüst kürtöket, merő ezüstből veretettek legyenek, hogy azokkal a gyülekezetet öszvegyüjthessed, és jelt adhass mikor kelljen a tábornak indulni.

3. És mikor kürtölnek azokkal, öszvegyüljön te hozzád mind az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe.

4. Ha pedig csak egy kürttel kürtölnek, akkor gyüljenek hozzád a Fejedelmek, az Izráel ezerinek Fejei.

5. Ha pedig kürtöléndetek indulót, akkor induljon azoknak táborok, kik napkelet felől járnak tábort.

6. Mior pedig kürtölendetek indulót másodszor, akkor induljon azoknak táborok, kik dél felől járnak tábort, mert mikor indulniok kell, készülőt kell fúni.

7. Mikor pedig öszvegyüjtitek a gyülekezetet, akkor csak egyenest kürtöljetek, és ne fújjatok indulót.

8. Az Áron fijai pedig a Papok kürtöljenek azokkal a kürtökkel: és e legyen ti közöttetek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségtek között.

9. És mikor mentek viadalra a ti földetekben, a titeket háborító ellenségtek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel kürtöljetek készülőt, és emlékezetben lésztek a ti Uratok Istentek előtt, és megszabadultok a ti ellenségitektől.

10. Annakfelette a vígasságtoknak napján, és a ti Innepnapitokban, és a ti hónapitoknak * kezdetiben kürtöljetek azokkal a kürtökkel, a ti tűzzel egészen megemésztendő áldozatitokra, és a ti háláadóáldozatitokra: és lésznek néktek emlékezetre a ti Istentek előtt. Én vagyok a ti Uratok Istentek.

11. Vala pedig második esztendőben második hónapban, a hónapnak huszadik napján, elméne a felhő a Bizonyságtétel Sátoráról;

12. És elindulának az Izráel fijai az ő menéseknek rendi szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő * Páránnak pusztájában.

13. Elindulának annakokáért először az Úrnak Mózes által * való parancsolatja szerint.

14. És kezde menni először a Júda fijai nemzetségének táborának * zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének Fejedelme vala Naasson, az Amminádáb fija.

15. Az Isakhár fijai nemzetsége seregének Fejedelme vala Néthanéel a Suár fija.

16. És a Zebulon fijai nemzetsége seregénék Fejedelme vala Eliáb, az Elon fija.

17. És elbontván a sátort, elindulának Gersonnak és Mérárinak fijai, kik viselik vala a sátort.

18. Annakutánna kezde menni Rúben táborának * zászlója az ő seregek szerint, és az ő seregének Fejedelme vala Elisur, Sedeúrnak fija.

19. A Simeon fijai nemzetsége seregének pedig Fejedelme vala Selúmiel a Surisaddai fija.

20. És a Gád fijai nemzetsége seregének Fejedelme vala Eliásáf, Déhuel fija.

21. Elindulának a Kéhátiták is, kik viselik vala a szentséges * állatokat, és amazok felvonszák vala a sátort, míg ezek a Kéhátiták oda jutnak vala.

22. Annakutánna menni kezde az Efraim fijai táborának zászlója az ő seregi szerint, és az ő seregének Fejedelme vala Elisáma, az Ammihúd fija.

23. A Manasse * fija nemzetsége seregének Fejedelme vala Gámliel, a Pédasúr fija.

24. A benjámin fijai nemzetsége seregének Fejedelme vala Abidán, a Gideóni fija.

25. Utolszor megindula a Dán fija táborának * zászlója, mind az egész tábornak maradékát vele vivén a ő seregi szerint: és az ő seregének Fejedelme vala Ahiézer, az Ammisaddai fija.

26. Az Áser fijai nemzetsége seregének pedig Fejedelme vala Págiel, az Okrán fija.

27. És a Nafthali fijai nemzetsége seregének Fejedelme vala Akhira, az Enán fija.

28. Ezek az Izráel fijainak menetelek az ő seregek szerint: e képen mentek.

29. Monda pedig Mózes a Midiánból való Hobábnak, Réhuel * fijának az ő ipának: Elmegyünk mi a helyre, a melly felől szólott az Úr; azt adom úgymond néktek; Jer el velünk és jót tészünk veled: mert az Úr jót igért az Izráelnek.

30. Ki felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonságim közzé megek * először.

31. És monda Mózes: Kérlek ne hagyja el mindket: mert te tudod hol kell megszállanunk e pusztában és légy nékünk szemünk gyanánt.

32. És ha eljövéndesz velünk, valami jót az Úr velünk cselekeszik, te veled közöljük azt.

33. Elmenének annakokáért az * Úr hegyétől háromnapi járó földön, és az Úr szövetségének Ládája megyen vala ő előttök háromnapi járó földön, hogy megmutatná nékik hol kellene megszállaniok.

34. És az Úr felhője * vala ő rajtok nappal,mikor mennének az ő táborokból.

35. Mikor pedig el akarták indítani a ládát, * ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, # és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el a kik tégedet gyűlölnek a te orczád előtt.

36. Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Adj nyugodalmat Uram az Izráelnek tízezerszer való ezereinek.