11. RÉSZ.
Zúgolódik a nép: panaszkodik Mózes és meghallgattatik: fürjek
adatnak a népnek.
És támáada a nép között * zúgolódás az Úr ellen, úgymint kik
bánkódnának az ő fáradságokon; és nem tetszék az Úrnak füleiben: mert meghallá
az Úr, és megharagudván felgerjede ő ellenek az Úrnak tüze, és megemészté a
tábornak utolsó szélét.
2. Kiálta annakokáért a nép Mózesre, és könyörge Mózes az Úrnak, és
megszünék a tűz.
3. És nevezé azt a helyet Thaberának: mert meggyuladott vala ő
ellenek az Úrnak tüze.
4. És a gyülevész nép, melly vala ő köztök, kivánságba esék,
annakokáért az Izráel fijai is elfordulván sirának és mondának: Kicsoda ád
nékünk húst ennünk?
5. Megemlékezünk * a halakról, mellyeket ettünk Égyiptomban ingyen,
az ugorkákról és dinnyékről, és párhagymákról és a vereshagymákról és a
foghagymákról.
6. Most pedig a mi lelkünk megszáradott: és a mi szemeink semmit
egyebet a Mannánál * nem látnak.
7. (A Manna pedig ollyan vala mint a kóriándrom * magva, és az ő
színe mint a bdelliom drágakőnek színe.
8. Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a Mannát, ésmegőrlik
vala malmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és
csinálnak vala abból hamuban sült pogácsákat: az íze pedig annak olly vala,
mint az új olajnak íze.
9. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a Manna
ismindjárt leszáll vala arra.)
10. Annakokáért meghallá Mózes, hogy sínra a nép az ő házoknépe
szerint, kiki az ő sátorának ajtaja előtt: Annakokáért felgerjede az Úrnak
haragja felette igen, Mózesnek is nem tetszék.
11. És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg illyen módon a te
szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy az egész
népnek terhét én reám vetéd?
12. Avagy én tőlem fogantatott é mind ez egész nép? avagy én
szültem é őtet, hogy azt mondod nékem: Hordozd őtet a te kebeledben, a miképen
hordozni szokta a dajka a szopó gyermeket, a földre, mellyről megesküdtél az ő
attyainak?
13. Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népenk? mert
sírnak én ellenem azt mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk.
14. Nem viselhetem mind ez egész népet: mert erőm * felett vagyon.
15. Ha így cselekeszel én velem, kérlek ölj * meg engemet, ölj meg
ha előtted kedves vagyok, és ne lássam az én nyavalyámat.
16. Monda azért az Úr Mózesnek: Gyüjtsd egybe a hetven * férjfiakat
az Izráel Vénei közzűl, a kiket tudsz, hogy a népnek Vénei legenek és annak
Fejedelmei, és vigyed őket a gyülekezet sátorának ajtajához, és álljanak ott te
veled.
17. Akkor alá szálok és szólok ott te veled, és elszakasztok abból
a lélekből, a melly vagyon te benned, és tészem ő beléjek; és viseljék te veled
a népnek terhét, és ne viseljed * te magad.
18. A népnek pedig mond meg: Készítsétek magatokat holnapra és húst
esztek: mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?
mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst, és
enni fogtok.
19. Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz
napon, sem húsz napon:
20. Hanem egy egész hónapig, m1glen kijöjjön a ti orrotokon is, és
ugyan megutáljátok annakokáért hogy megutáltátok az Urat, a ki vagyon ti
közöttetek; és sírtatok ő előtte mondván: Miért jöttünk ide ki * Égyiptomból.
21. És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalog e nép, a ki között vagoyk
én, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig.
22. Nemde ökrök és juhok vágattatnak é nékik, hogy elég legyen
nékik? vagy a tengernek minden halai öszvegyüjtetnek é nékik, hogy elég legyen
nékik?
23. Akkor monda az Úr * Mózesnek: Avagy megrövidült é az Úrnak
keze? Majd meglátod hogyha bételjesedik é néked az én beszédem vagy nem.
24. Kiméne pedig Mózes a néphez, és megmondá nékik az Úr beszédét,
és öszvegyüjté a hetven férjfiakat a népnek Vénei közzűl, kiket állata a sátor
körűl.
25. Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki: és elszakaaszta
abból a lélekből, melly vala ő benne, és helyhezteté a hetven Vén férjfiakban:
mikor pedig megnyugodt volna ő rajtok a lélek, prófétálának akkor, és nem
többé.
26. Elmaradának pedig két féjfiak a táborban, egyiknek neve Eldád,
és a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugot vala a lélek: mert azok is
valának a béiratott hetven Vének * közzűl valók, de nem mentek vala a sátorba:
és így prófétálni fogának ők is a táborban.
27. Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda:
Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28. Akkor felele Jósué a Nun fija. Mózes szolgálja, az ő fijai
közzűl és monda: Uram Mózes, tiltsd meg őket?
29. Kinek felele Mózes: Avagy én érettem * irigykedel é? Vajha az
Úrnak minden népe próféták volnának, és adná az Úr az ő Lelkét ő beléjek!
30. Annakokáért viszatére Mózes a táborba, ő és az Izráelnek Vénei.
31. És szél jöve ki az Úrtól, és * hoza fürjeket a tengerből és
bocsátá a táborra egynapi járó földig egy felől, és egynapi járó földig más
felől a tábor körűl, és úgymint két sing magasságnyira f dölnek színén.
32. Akkor felkele a nép egész azon a napon, és egész éjjel, és
egész a következő napon és gyüjtének magoknak fürjeket, a ki kevesebbet
gyüjtött, gyüjtött tíz rakásokat, és szépen kiterjeszték azokat magoknak a
tábor körűl.
33. A hús még fokog között vala, és meg nem emésztették vala, akkor
az Úrnak haragja felgerjede a népre, ésmegveré az Úr * a népet felette nagy
csapással.
34. Annakokáért nevezé azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott
temetteték el a kivánó nép.
35. Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és megállának
Haseróthban.