11. RÉSZ.

Zúgolódik a nép: panaszkodik Mózes és meghallgattatik: fürjek adatnak a népnek.

És támáada a nép között * zúgolódás az Úr ellen, úgymint kik bánkódnának az ő fáradságokon; és nem tetszék az Úrnak füleiben: mert meghallá az Úr, és megharagudván felgerjede ő ellenek az Úrnak tüze, és megemészté a tábornak utolsó szélét.

2. Kiálta annakokáért a nép Mózesre, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tűz.

3. És nevezé azt a helyet Thaberának: mert meggyuladott vala ő ellenek az Úrnak tüze.

4. És a gyülevész nép, melly vala ő köztök, kivánságba esék, annakokáért az Izráel fijai is elfordulván sirának és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?

5. Megemlékezünk * a halakról, mellyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákról és dinnyékről, és párhagymákról és a vereshagymákról és a foghagymákról.

6. Most pedig a mi lelkünk megszáradott: és a mi szemeink semmit egyebet a Mannánál * nem látnak.

7. (A Manna pedig ollyan vala mint a kóriándrom * magva, és az ő színe mint a bdelliom drágakőnek színe.

8. Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a Mannát, ésmegőrlik vala malmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból hamuban sült pogácsákat: az íze pedig annak olly vala, mint az új olajnak íze.

9. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a Manna ismindjárt leszáll vala arra.)

10. Annakokáért meghallá Mózes, hogy sínra a nép az ő házoknépe szerint, kiki az ő sátorának ajtaja előtt: Annakokáért felgerjede az Úrnak haragja felette igen, Mózesnek is nem tetszék.

11. És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg illyen módon a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy az egész népnek terhét én reám vetéd?

12. Avagy én tőlem fogantatott é mind ez egész nép? avagy én szültem é őtet, hogy azt mondod nékem: Hordozd őtet a te kebeledben, a miképen hordozni szokta a dajka a szopó gyermeket, a földre, mellyről megesküdtél az ő attyainak?

13. Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népenk? mert sírnak én ellenem azt mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk.

14. Nem viselhetem mind ez egész népet: mert erőm * felett vagyon.

15. Ha így cselekeszel én velem, kérlek ölj * meg engemet, ölj meg ha előtted kedves vagyok, és ne lássam az én nyavalyámat.

16. Monda azért az Úr Mózesnek: Gyüjtsd egybe a hetven * férjfiakat az Izráel Vénei közzűl, a kiket tudsz, hogy a népnek Vénei legenek és annak Fejedelmei, és vigyed őket a gyülekezet sátorának ajtajához, és álljanak ott te veled.

17. Akkor alá szálok és szólok ott te veled, és elszakasztok abból a lélekből, a melly vagyon te benned, és tészem ő beléjek; és viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed * te magad.

18. A népnek pedig mond meg: Készítsétek magatokat holnapra és húst esztek: mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst, és enni fogtok.

19. Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon:

20. Hanem egy egész hónapig, m1glen kijöjjön a ti orrotokon is, és ugyan megutáljátok annakokáért hogy megutáltátok az Urat, a ki vagyon ti közöttetek; és sírtatok ő előtte mondván: Miért jöttünk ide ki * Égyiptomból.

21. És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalog e nép, a ki között vagoyk én, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig.

22. Nemde ökrök és juhok vágattatnak é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden halai öszvegyüjtetnek é nékik, hogy elég legyen nékik?

23. Akkor monda az Úr * Mózesnek: Avagy megrövidült é az Úrnak keze? Majd meglátod hogyha bételjesedik é néked az én beszédem vagy nem.

24. Kiméne pedig Mózes a néphez, és megmondá nékik az Úr beszédét, és öszvegyüjté a hetven férjfiakat a népnek Vénei közzűl, kiket állata a sátor körűl.

25. Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki: és elszakaaszta abból a lélekből, melly vala ő benne, és helyhezteté a hetven Vén férjfiakban: mikor pedig megnyugodt volna ő rajtok a lélek, prófétálának akkor, és nem többé.

26. Elmaradának pedig két féjfiak a táborban, egyiknek neve Eldád, és a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugot vala a lélek: mert azok is valának a béiratott hetven Vének * közzűl valók, de nem mentek vala a sátorba: és így prófétálni fogának ők is a táborban.

27. Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

28. Akkor felele Jósué a Nun fija. Mózes szolgálja, az ő fijai közzűl és monda: Uram Mózes, tiltsd meg őket?

29. Kinek felele Mózes: Avagy én érettem * irigykedel é? Vajha az Úrnak minden népe próféták volnának, és adná az Úr az ő Lelkét ő beléjek!

30. Annakokáért viszatére Mózes a táborba, ő és az Izráelnek Vénei.

31. És szél jöve ki az Úrtól, és * hoza fürjeket a tengerből és bocsátá a táborra egynapi járó földig egy felől, és egynapi járó földig más felől a tábor körűl, és úgymint két sing magasságnyira f dölnek színén.

32. Akkor felkele a nép egész azon a napon, és egész éjjel, és egész a következő napon és gyüjtének magoknak fürjeket, a ki kevesebbet gyüjtött, gyüjtött tíz rakásokat, és szépen kiterjeszték azokat magoknak a tábor körűl.

33. A hús még fokog között vala, és meg nem emésztették vala, akkor az Úrnak haragja felgerjede a népre, ésmegveré az Úr * a népet felette nagy csapással.

34. Annakokáért nevezé azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temetteték el a kivánó nép.

35. Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és megállának Haseróthban.