l4. RÉSZ.

Az Izráel népe háborog, vissza akar menni Égyiptomba: Jósué és Káleb megintik őket: Mózes könyörög a népért.

Annakokáért felemelé az egész Gyülekezet az ő szavát, és síra a nép az éjjel.

2. És zúgolódnának Mózes ellen és Áron ellen mindnyájan az Izráel fijai, és monda nékik az egész sokaság: Vajha holtunk volna meg Égyiptomnak földében! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

3. És miért viszen bé minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? a mi feleségink és a mi kicsinkéink prédára legyenek? Nem jobb volna é nékünk megtérnünk Égyiptomba.

4. És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót és térjünk meg Égyiptomba.

5. Akkor arczal leborulnak Mózes és Áron az Izráel fijainak Gyülekezetének minden serege előtt.

6. Jósué pedig a Nún fija, és Káleb a Jefunné fija, a kik valának a földnek megkémlelői közzűl, meghasogaták az ő ruháikat.

7. És szólának az Izráel fijainak egész Gyülekezetének mondván: A föld mellyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, felette jó föld.

8. Ha az Úrnak jó kedve lészen mi rajtunk, béviszen minket arra a földre, és azt nékünk adja, melly téjjel és mézzel folyó föld.

9. Csakhogy ne legyetek az Úr ellen tusakodók; se ne féljetek annak a földnek népétől; mert nem különbek mint a mi kenyerünk: eltávozhott az ő oltalmok ő tőlök, de az Úr mivelünk vagyon: azért ne féljetek tőlök!

10. Akkor magában mind az egész Gyülekezet arról tanácskozik, hogy megköveznék őket, de az Úrnak dicsősége megjelenék a Gyülekezetnek sátorában, az Izráel minden fijainak.

11. És monda az Úr Mózuesnek: Valyon míglen ingerel * engemet ez a nép: Míglen nem hisznek nékem minden csudatételimnek, mellyeket cselekedtem ő közöttök?

12. Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket: * téged pedig tészlek nagy néppé, és ő nálánál erősebbé.

13. És monda Mózes az Úrnak: Meghallják az Égyiptombéliek * (mert kihoztad a te nagy hatalmasságod által e népet ő közűlök.

14. És mondják e földnek lakosaival egybe, (mert meghallották, hogy te Uram e nép között vagy, és hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd * vagyon ő rajtok, és felhőnek oszlopában jársz nappal ő előttök és éjjel tűznek oszlopában.)

15. Azt mondom azért, hogyha mind egyig elvesztenéd e népet, így szólanának a népek. mellyek hallották a te híredet, mondván:

16. Mivelhogy az Úr bé nem vihette e népet * a földre, mellyről megesküdt volt nékik, azért vesztette el őket e pustzában.

17. Most azért esmértessék meg kérlek, hogy Úrnak erőssége, a miképen szólottál, mondván:

18. Az * Úr késedelmes a haragra és kegyelemmel bővölködő, a hamisságnak és bűnnek megbocsájtója; ki a bűnöst nem hegyja büntetés nélkűl, # ki meglátogatja az atyéknak álnokságokat a fiakban harmad és negyed íziglen.

19. Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságodnak nagy volta szerint, a miképen megkegyelmeztél e népnek Égyiptomból fogva mind eddig.

20. És monda a Jehova: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint:

21. De mindazáltal ne éljek én, és a Jehovának dicsősége mind az egész földet bé ne töltse;

22. Mivelhogy mindnyájan azok az emberek, kik látták az én dicsőségemet és az én csudáimat, mellyeket cselekedtemÉgyuptomban és e pusztában, megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

23. Ha látánják azt a földet, mellyről megesküdtem az ő attyaiknak; senki nem látja, mondom. azt azok közzűl a kik engemet ingereltek:

24. De * az én szolgámat Kálebet (mivelhogy más lélek volt vele, és eltökélette magában hogy és utánnam járjon) béviszem őtet abba a földbe, mellyre bément vala, és az ő magva örökségül bírja azt.

25. De Amálek és Kananeus lakik a völgyben : Holnap megtérjetek és menjetek a pusztába a veres tengernek útán.

26. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:

27. Míglen szenvedem e gonosz Gyülekezetet, a melly * zúgolódik és ellenem? Meddig kell hallanom az Izráel fijainak zúgolódásokat, kik én ellenem zúgolódnak?

28. Mond meg nékik: * Élek én, azt mondja az Úr, ha szinte úgy nem cselekszem veletek, a miképen szlottatok sz én füleim hallására.

29. E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és * mindnyájannn azok, kik megszámláltattak a ti minden számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felűl; kik zúgolódtatok én ellenem.

30. És senki bé nem megyen arra a földre, mellyért felemeltem az én kezemet, hogy helyheztetnélek titeket abban; Kálebtől, * Jefunné fijától és Jósuétól, a Nún fijától megválva.

31. És a ti kicsinkéitektől megválva, kik felől azt mondtátok, hogy prédára lésznek; mert béviszem őket, és bírják azt a földet, mellyet megutáltatok.

32. A ti holttesteiteket azért e pustában hullanak el.

33. A ti fijaitok * pedig, mint pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásiktoknak büntetését, míglen megemésztessenek a ti holttesteitek ezen pusztában.

34. A napoknak számok szerint, a mellyeken megkémleltéétek a földet, tudniillik negyven napokon, (minden napért egy-egy esztendő), hordozzátok a ti hamisságitoknak büntetését negyven esztendeig; és meglátjátok az én tőlem való elszakadásnak büntetését!

35. Én Úr szólottam: Hogyha ezt nem mívelem mind az egész gonosz gyülekezettel, melly összvegyülekezett vala én ellenem: ebben a pusztában enésztetnek meg, és ugyan ott halnak meg.

36. A férjfiak annakokáért, a kiket bocsátott volt Mózes a földnek megkémlelésére, (mivelhogy onnét megtérvén zúgolódásra indították vala ő ellene mind az egész Gyülekezetet, alázván azt a földet.)

37. Meghalának, * mondom, azok a férjfiak az Úr előtt csapás által, kik a földet alázták vala.

38. Jósué pedig a Nún fija, és Káleb a Jefunné fija, elevenen maraadának azok közzúl, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

39. Minekutánna azért megmondotta volna Mózes e beszédeket mint az Izráel fijainak, a nép flette igen keserge.

40. És felkelének regge, és felmenének a hegynek tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, mellyről szólott az Úr, mert vétkeztünk ellene.

41. És * monda Mózes: Miért szegitek meg illyen módon az Úrnak beszédét? Kétség nélkül nem megyen a véghez.

42. Fel ne menjetek, mert nem lészen az Úr ti közöttetek, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek miatt.

43. Mert Amálek és Kananeus vagyon ott ti előttetek, és fegyver miatt hullanátok el: mert mivelhogy elfordultatok, hogy ne járnátok az Úr után, nem lészen az Úr veletek.

44. Mindazáltal igyekezének felmenni a hegynek tetejére: de az Úr szövetségének Ládája a Mózes nem mentek vala ki a táborból.

45. Alászálla azért az Amálek és a Kanaán nemzetsége, a ki lakik vala azon a hegyen, és megvervén őket, vágák őket mind Hormáig.