17. RÉSZ.
Az Áron vesszeje megvirágozik és gyümölcsöt terem.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj az Irzáel fijainak, és végy ő tőlök mindeniktől az ő
attyaiknak házok szerint, egy-egy vesszőt, tudniillik minden ő Fejedelmektől,
az őattyaiknakházok szerint, tizenkét vesszőt, és mindeniknek írjad nevéd az ő
vesszejére.
3. Az Áron nevét pedig írjad a Lévi vesszejére: mert egy vessző az
ő attyok házának egy Fejedeleméért lészen.
4. És helyheztessed azokat a Gyülekezetnek sátorában a
Bizonyságtétel eleibe; a hol szembe szoktam lenni veletek.
5. És lészen, hogy annak a féjfiúnak vesszeje, a kit választándok,
megvirágozzék: hogy e képen megcsendesítvén elhárítsam én rólam az Izráel
fijainak zúgolódásokat, mellyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6. Szóla azért Mózes az Izráel fijainak, és adának őnéki minden ő
Fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy Fejedelemért, az ő attyaiknak házok
szerint, tudniillik tizenkét vesszőket, az Áron vesszeje is vala azoknak a
vesszőknek közötte.
7. És tevé Mózes a vesszőket az Úr eleibe, és Bizonyságtételnek
sátorában.
8. És lőn másodnapon, béméne Mózes a Bizonyságtételnek sátorába; és
ímé megvirágozott vala az Áron vesszeje, melly a Lévi házáért vala: mert
meglevelezvén megvirágozott vala és mondolával meggyümölcsözött vala.
9. És előhozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úrnak orczája elől,
mint az Izráel fijai eleibe, kik minekutánna azokat megnézték volna, kiki vevé
az ő vesszejét.
10. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a
Bizonyságtétel * eleibe őrizet alá, az ellenem tusakodó fiaknak jegyűl, hogy az
én ellenem való zúgolódások megszünjék, hogy meg ne haljanak.
11. És megcselekedé Mózes, a mint parancsolta vala az Úr néki, a
képen cselekdék.
12. És szólának az Izráel fijai Mózesnek, mondván: Ímé megholtunk,
elvesztünk, mi mindnyájan elvesztünk!
13. Valaki ok nélkül járulánd közel az Úrnak sátorához, meghal:
nemde meg kell é emésztetnünk meghalván?