21. RÉSZ.

Győzedelem a Kananeusok ellen: Tüzes kigyók: Éneklés a forrásnál: Az Emoreusok megveretnek.

Mikor hallotta volna a Kananeusok Királya * Arad, ki lakozik vala dél felől, hogy jőne az Izráel a kémeknek útán; megvíva az Izráellel, és egynéhányat fogva elvivé ő közzűle.

2. Fogadást tőn azért az Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adok e népet, eltörlöm az ő városait.

3. És meghallgatá az Úr Izráelnk szavát, és kézbe adá a Kananeusokt, és elveszté őket, és azoknak városait: És nevezé azt a helyt Hormának.

4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengernek útán, hogy elkerülnék az Edom földét: és a népnek lelke megkeseredék az út miatt.

5. És szóla a nép Isten * ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghalnánk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz is nincsen és a mi lelkünk # megutálta ez alávaló kenyeret.

6. Bocsáta azért az * Úr a népre tüzes kígyókat, kik megmardosák a népet, annyira hogy sok nép halna meg az Izráelből.

7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened: Imádjad az Urat, hogy vigye el rólunk a kígyókat: És imádkozék Mózes a népért.

8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és * emeld fel azt jegyűl; és valaki megmarattatik, ha tekinténd arra, meggyógyúl.

9. Csinála azért Mózes érczből * öntött kígyót, mellyet felemel jegyűl. És vala, hogy mikor a kígyó megmaránd vala valakit, tekintene arra az érczből öntött kígyóra, és meggyógyúl vala.

10. És elmenének az Izráel fijai, és tábort járának Obóthban.

11. Elmenvén pedig Obóthból, tábort járának Híje-Abarimban, abban a pusztában, melly vala a Moáb tartományának ellenében napkelet felől.

12. Onnét elindulván tábort járának a Zéred völgyében.

13. Ismét onnét elindulván tábort járának az Arnon vizén innét, melly vala a pusztában, és kijő vala az Emoreusok határából: Mert az Arnon * Moábnak határa, Móáb között és Emoreus között.

14. Azért szoktál mondani az Úr hadainak könyvében: A mit úgymond, cselekedett az Isten a veres tengerben és az Arnon patakiban.

15. És a vizeknek folyása, melly Ar nevű város felé hajol, Moáb határáig megyen.

16. És onnét menének Béér nevű helybe: Ez a kút, mellyről mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyüjtsd öszve a népet, és adok nékik vizet.

17. Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jöjj fel óh kút! énekeljetek őnéki!

18. Melly kútatástak a Fejedelmek, ásták azt a népnek Fejedelmei a Törvénykiadóval egybe az ő pálczájokkal. És a pusztából Mathanába menének.

19. És Mathanából Nahalielbe, és Nahalielből Bámóthba.

20. És Bmóthból abba a völgybe, melly a Moábtar tartományában van a halomnak elején, és van a Jesimon pusztája ellenébe.

21. És * külde az Izráel követeket Sihonhoz az Emoreusok Királyához, ezt mondván:

22. Engedd meg hogy menjek által a te földeden, nem hajlunk a mezőkre, sem a szőlőkre, nem isszuk egy kútnak is vizeit; az országúton megyünk, míg általmegyünk a te határodon.

23. És nem engedé Sihon * az Izráelnek, hogy általmenne az ő határán, sőt egybegyűjté Sihon minden népét, és kiméne eleibe Izráelnek a pusztába, és jöve Jahásba: és megvíva az Izráellel.

24. És megveré őtt az Izráel fegyvernek élivel, és örökségűl vevé az ő földét Arnontól fogva mind Jabbókig, mind az Ammonitákig; mert erős vala az Ammon fijainak határok.

25. És * elfoglalá az Izráel mind a városokat, és lakék az Izráel az Emoreusoknak minden városaiban, Hesbonban és annak minden mező városaiban:

26. Mert Hesbon sihoné az emoreusok Királyáé vala, ki annakelőtte hadakozott vala a Moáb Királya ellen és elvette vala minden földét annak kezéből Arnonig.

27. Annakokáért mondják példabeszédben: Menjetek Hesbonba, építtessék és erősíttessék meg Sihon városa;

28. Mert tűz jött ki Hesbonból és láng Sihon városából, melly megemésztette Moábnak Ar városát, és az Arnon magas helyeinek lakosait.

29. Jaj tenéked Moáb, elvesztél Kámosnak népe, el hagyta futni az ő fijait és az ő leányait, Sihonnak az Emoreus Királyának fogsába adta.

30. És az ő szövétnekek elveszett Hesbontól fogva Dibonig, és eltörlöttük Nofáig, melly ér mind Medebáig.

31. Lakék azért az Izráel az Emoreusok földén.

32. És elkülde Mózes hogy megkémlelnék Jaázert, és megvevék azt és az ő faluit: és illyen módon kiüzé az Emoreust, a ki ott lakik vala.

33. Megfordulván pedig felmenének a Básán útán. És kijöve Og * Básán Királya ő eleibe, ő és minden ő népe harczra, Hedreibe.

34. Akor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle: mert a te kezeidbe * adtam őtet, és minden ő népét és az ő földét: és úgy cselekdjél vele a miképen cselekdtél Sihonnal az Emoreus Királával, a ki lakik vala Hesbonban.

35. Megverék azért őtet és az ő fijait és minden ő népét, annyira, hogy egy sem marada bennek; és örökségűl bírák az ő földét.