23. RÉSZ.

Bálám akarván megátkozni az Izráelitákat, két izben megáldja.

És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárokat, és készíts itt nékem hét tulkokat és hét kosokat.

2. És úgy cselekdék Bálák a miképen mondotta vala Bálám: És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

3. És monda Bálám Báláknak: Állj meg a tüzes áldozatod mellett, és elmegek, talán előmbe jő az Úr nékem, és a mit mutatánd nékem, megjelentem néked: elméne azért a hegynek tetejére.

4. És eleibe méne Isten Bálámnak és monda néki Bálám: Hét oltárt rendeltem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

5. Az Úr pedig ada ígét Bálámnak szájába, és monda néki: Térj meg Bálákhoz, és így szólj.

6. És megtére ő hozzá, és ímé áll vala az ő áldozatja mellett, ön maga és Moábnak minden Fejedelmei.

7. És elkezdé beszédét, és * monda: Siriából hozatott ki engem Bálák Moábnak Királya, napkeletnek hegyeiről, mondván: Jöjj el, átkozd meg én érettem Jákóbot, és jöjj el, átkozd meg Izráelt.

8. Miért mondjak gonoszt annak, a kinek nem mondott gonoszt az Úr, és miért átkoznám azt, a kit az Úr nem átkozott?

9. Mikor a kőszikláknak tetejéről nézem őtet, és a halmokról reá nézek: ímé olly nép, a melly ő maga * fog lakni, és a Pogányok közzé nem számláltatik.

10. Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és kicsoda számát? kicsoda az Izráelnek negyedrészét? Haljon meg az én lelkem az igazaknak halálával, és legen az én utoló napom, mint azé?

11. És mondá Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkoznád az én ellenségeimet, azért hoztalak téged és ímé igen megáldád őket.

12. Felelvén Bálám, monda: Nemde nem azt igyekezem é mondani, a mit az Úr adánd az én számba?

13. Monda annakfelette néki Bálák: kérlek jere velem más helyre, honnét lássad őtet, (mert csak a végső részét látad annak, és őtet mindenestől nem láttad) és átkozd meg onnét őtet én érettem.

14. És vivé őtet az őrállók helyére egy hegynek tetejére, és építe hét oltárokat, és áldozzék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.

15. És monda Báláknak: Állj itt a te tüzes áldozatot mellett, és én elmegyek amoda.

16. Eleibe méne azért az * Úr Bálámnak, és ada ígét az ő szájába, és monda: Térj meg Bálákhoz, és e képen szólj.

17. Méne annakokáért ő hozzá, és ímé ő áll vala az őt tüzes áldozatja mellet, és a Moáb Fejedelmei ő vele, kinek monda Bálák: Mit szóla az Úr?

18. Akkor előhozá az ő értelmét, és monda: Kelj felj Bálák és halljad: hallgasd meg az én beszédemeet Sipoornok fija!

19. Nem ollyan az Isen mint az ember, hogy hazudjon, * és nem embernek fija, hogy elváltoztassa igéretit: ő mondotta, s hát nem mívelné é meg? Szólott, és nem teljesíti é meg azt?

20. Ímé parancsolatot vettem,hogy megáldanám; és igen megáldotta az Isten, és én nem változtathatom azt el.

21. Nem tekintette Jákóbban a hamisságot, és nem nézte a * gonoszságot az Izráelben. Az ő Ura Istene vagyon ő vele; és a Királynak trombitaszava vagyon ő vele.

22. Az Isten hozta ki őket * Égyiptomból, mint az unikornisnak # ollyan ereje vagyon néki.

23. Mert nem fog semmit Jákób ellen a varázslás, sem a jövendőmondás az Izráel ellen. Most azt kell megmondanom Jákób és Izráel felől, a mit cselekeszik az Isten ő velek.

24. Ímé e nemzetség mint a nagy oroszlán feltámad, és mint a kölykös oroszlán magát felemeli: nem nyugszik, míg meg nem eszi a prédát, és a megölettettek véreket megissza.

25. Akkor monda Bálák Bálámnak: Ne átkozzad s ne áldjad őtet.

26. Felelvén pedig Bálám monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt é néked, mondván: Valamit * mondánd nékem az Úr azt mívelem?

27. És monda Bálák Bálámnak: Jere, kérlek, elviszlek téged más helyre, honnét talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét e népet én érettem.

28. Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór hegynek tetejére, melly néz a puszta felé.

29. Akkor monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárokat, és készíts itt nékem hét tulkokat és hét kosokat.

30. Úgy cselekedék azét Bálák, a miképen mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.