24. RÉSZ.

Bálám harmadszor áldja meg az Izráelitákat: Jövendőt mond a Krisztusról.

Mikor pedig látta volna Bálám, hogy tetszenék az Úrnak, hogy megáldaná az Izráelt, nem méne el, mint az előtt, jövendőmondásnak tudakozásáért, hanem fordítá az ő orczáját a puszta felé.

2. És mikor felemelte volna Bálám az ő szemeit, látá az Izráelt, hogy letelepedett az ő nemzetségei szerint és az Istennek lelke vala ő rajta.

3. Akkor elkezdé az ő beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fijának mondása, a megvilágosíttatott szemű ember szava.

4. Annak mondása, a ki hallja az Istennek mondásit, a ki látta a Mindenhatónak látását, a ki jóllehet szunnyad; de elméjének szeme világos:

5. Melly igen szépek a te sátoraid óh Jákób! és a te hajlékaid óh Izráel!

6. Mint a kiterjesztetett völgyek, mint a kertek a folyóvíz meleltt, mind az áleos fái, mellyeket plántált az Úr, mint a czédrusfák a vizek mellett!

7. Alá fog folyni a víz az ő vedreiből, és az ő magva ollyan lészen mint a sok vizek: és az ő Királya nagyobb lészen Agág Királynál, és felmagasztaltatik az ő országa.

8. Az Isten kihozta őtet Égyiptomból, olyan ereje vagyon néki mint az * unikornisnak, megemészti a Pogányokat az ő ellenségeit, és azoknak tetemeiket megrontja, és az ő nyilaival általveri.

9. Hogyha lehajtja magát, hogy feküdjék mint * az oroszlán, és mint az öreg oroszlán; kicsoda serkenti fel őtet? Valaki áldánd téged, áldott lészen, és valaki átkozánd téged, átkozott lészen.

10. És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy az én ellenségeimet megátkoznád; és ímé igen megáldád immár három ízben.

11. Most azért szaladj el * a te helyedre: Mondottam vala hogy megtisztelvén megtisztellek # téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől.

12. És monda Bálám Báláknak: Nemde a te követeidnek is, a kiket bocsátottál volt hozzám nem így szólottam é, mondván:

13. Ha Bálák * az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy cselekedjem valamit, akár jót, akár gonoszt, az én szívemből: A mit szólánd az # Úr, azt szólom.

14. Mindazáltal, mivelhogy most az én népem közzé kell megtérnem, ímé megmondom néked, mit fog cselekedni e nép a te népednek, az utolsó napokban.

15. Akkor vevé az ő értelmét, mondván: Monda Bálám a Beór fija, monda férjfiú, kinek szeme nyilatkoztatva vagyon.

16. Monda a ki hallgatja az Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságbelinek értelmét, és a ki a Mindenhatónak látását látja: a ki noha szunnyad, mindazáltal megnyilatkoztatott a szeme:

17. Látom azt, de nem most; nézem azt, de nem úgy, mint közelvalót: Származik csillag Jákóbból, és támad királyi pálcza az Izráelből: és általveri Moábnak * oldalait, és elrontja Sethnek minden fijait.

18. És lészen Edom más birtokában, Seir lészen az ő ellenségeinek birtokában, és Izráel hatalmsan cselekeszik.

19. És uralkodik a Jákóbból származott, és elveszti minden városokból * a megmaradott ellenséget.

20. És mikor tekintett volna Amálekre, az ő értelmét előhozván, monda: Amálek első a Pogányok között: annakokáért végezetre mindenestől * elvész.

21. Látván annakfelette * Keneust, az ő értelmét előhozván, monda: Erős a te lakhelyed, és építetted a te fészkedet a kősziklában.

22. Bizonyára kiüzettetik Kain, míg Assúr téged fogva viszen.

23. Végezetre mégis az ő értelmét előhozván, monda: Óh ki fog élni mikor véghez viszi ezt az Isten?

24. És a Kittim partjáról a hajók eljúnek, és megrontják Assúrt, megrontják Ebert is: de az a nép is mindenestől végre elvész.

25. Felkele azért Bálám és elméne, hogy megtérne az ő * helyére: És Bálák is elméne az ő útán.