24. RÉSZ.
Bálám harmadszor áldja meg az Izráelitákat: Jövendőt mond a
Krisztusról.
Mikor pedig látta volna Bálám, hogy tetszenék az Úrnak, hogy
megáldaná az Izráelt, nem méne el, mint az előtt, jövendőmondásnak
tudakozásáért, hanem fordítá az ő orczáját a puszta felé.
2. És mikor felemelte volna Bálám az ő szemeit, látá az Izráelt,
hogy letelepedett az ő nemzetségei szerint és az Istennek lelke vala ő rajta.
3. Akkor elkezdé az ő beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fijának
mondása, a megvilágosíttatott szemű ember szava.
4. Annak mondása, a ki hallja az Istennek mondásit, a ki látta a
Mindenhatónak látását, a ki jóllehet szunnyad; de elméjének szeme világos:
5. Melly igen szépek a te sátoraid óh Jákób! és a te hajlékaid óh
Izráel!
6. Mint a kiterjesztetett völgyek, mint a kertek a folyóvíz
meleltt, mind az áleos fái, mellyeket plántált az Úr, mint a czédrusfák a vizek
mellett!
7. Alá fog folyni a víz az ő vedreiből, és az ő magva ollyan lészen
mint a sok vizek: és az ő Királya nagyobb lészen Agág Királynál, és
felmagasztaltatik az ő országa.
8. Az Isten kihozta őtet Égyiptomból, olyan ereje vagyon néki mint
az * unikornisnak, megemészti a Pogányokat az ő ellenségeit, és azoknak
tetemeiket megrontja, és az ő nyilaival általveri.
9. Hogyha lehajtja magát, hogy feküdjék mint * az oroszlán, és mint
az öreg oroszlán; kicsoda serkenti fel őtet? Valaki áldánd téged, áldott
lészen, és valaki átkozánd téged, átkozott lészen.
10. És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit,
és monda Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy az én ellenségeimet megátkoznád;
és ímé igen megáldád immár három ízben.
11. Most azért szaladj el * a te helyedre: Mondottam vala hogy
megtisztelvén megtisztellek # téged; de ímé megfosztott téged az Úr a
tisztességtől.
12. És monda Bálám Báláknak: Nemde a te követeidnek is, a kiket
bocsátottál volt hozzám nem így szólottam é, mondván:
13. Ha Bálák * az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nékem,
az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy cselekedjem valamit, akár jót, akár
gonoszt, az én szívemből: A mit szólánd az # Úr, azt szólom.
14. Mindazáltal, mivelhogy most az én népem közzé kell megtérnem,
ímé megmondom néked, mit fog cselekedni e nép a te népednek, az utolsó
napokban.
15. Akkor vevé az ő értelmét, mondván: Monda Bálám a Beór fija,
monda férjfiú, kinek szeme nyilatkoztatva vagyon.
16. Monda a ki hallgatja az Istennek beszédét, és a ki tudja a
Magasságbelinek értelmét, és a ki a Mindenhatónak látását látja: a ki noha
szunnyad, mindazáltal megnyilatkoztatott a szeme:
17. Látom azt, de nem most; nézem azt, de nem úgy, mint közelvalót:
Származik csillag Jákóbból, és támad királyi pálcza az Izráelből: és általveri
Moábnak * oldalait, és elrontja Sethnek minden fijait.
18. És lészen Edom más birtokában, Seir lészen az ő ellenségeinek
birtokában, és Izráel hatalmsan cselekeszik.
19. És uralkodik a Jákóbból származott, és elveszti minden
városokból * a megmaradott ellenséget.
20. És mikor tekintett volna Amálekre, az ő értelmét előhozván,
monda: Amálek első a Pogányok között: annakokáért végezetre mindenestől *
elvész.
21. Látván annakfelette * Keneust, az ő értelmét előhozván, monda:
Erős a te lakhelyed, és építetted a te fészkedet a kősziklában.
22. Bizonyára kiüzettetik Kain, míg Assúr téged fogva viszen.
23. Végezetre mégis az ő értelmét előhozván, monda: Óh ki fog élni
mikor véghez viszi ezt az Isten?
24. És a Kittim partjáról a hajók eljúnek, és megrontják Assúrt,
megrontják Ebert is: de az a nép is mindenestől végre elvész.
25. Felkele azért Bálám és elméne, hogy megtérne az ő * helyére: És
Bálák is elméne az ő útán.