32. RÉSZ.

A Rúben, Gád és Manasse fél nemzetségének örökségi rész adatik.

A Rúben fijainak pedig és a Gád fijainak felette sok barmok vala: és ímé látták a Jaázer földét és a Gileád földét, hogy az a föld marha tartani való föld volna.

2. Eljövének azért a Gád fijai és a Rúben fijai, és szólának Mózesnek és Eleázár Papnak, és a Gyülekezet Fejedelmeinek, mondván:

3. Az atarót és Dibon, és Jaázer, és Nimra, és Hesbon, és Elalé, és Sébám, és Nébó és Béhon:

4. A föld, mellyet megvert az Úr az Izráel fijainak Gyülekezete előtt, baromtartó föld; és a te szolgáidnak vagyon sok marhájok.

5. És mondának: Hogyha találtunk kedvet a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségűl, ne kénszeríts minket általmenni a Jordánon.

6. Felele pedig Mózes a Gád fijainak és a Rúben fijainak: Avagy méltó dolgo é, hogy, holott a ti atyátokfiai hadakozni mentek, ti itthon maradjatok?

7. És miért idegenítitek el az Izráel fijainak szíveket, hogy által ne menjenek a földre, mellyet adott nékik az Úr?

8. Így cselekedtek a ti atyáitok, mikor elbocsátám őket * Kádes-Bárneából, hogy meglátnák azt a földet;

9. Mert felmentek mind az Eskol völgyéig és megláták a földet, annakutánna elidegeníték * szíveket az Izráel fijainak, hogy bé nem mennének arra a földre, mellyet adott vala nékik az Úr.

10. Annakokáért megharaguvék az Úr a napon, és megesküvék, mondván:

11. Ha * látni fogják az ameberek a kik feljöttek Égyiptomból húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, mellyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mivelhogy tökéletesen nem jártak én utánnam.

12. Kenizeus Kálebtől, Jefunné fijától mgválva, és Jósuétól a Nún fijától megválva: mert tökéletesen jártak az Úr után.

13. És megharagvék az Úr Izráelre, és bőjdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemésztetnék az egész nemzetség, melly gonosz cselekedett vala az Úr szemei előtt.

14. Ímé pedig feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös embereknek maradékai, hogy az Úrnak haragját ismét felingerlenétek az Izráel ellen.

15. Hogyha elhajlotok a hozzá való engedelemtől, ismét ezt míveli, hogy elhagyja az Izráelt e pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.

16. És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: A mi barmainknak aklokat csinálunk itt és a mi kicsinkéinknek városokat:

17. Mi pedig fegyveres kézzel * előttök megyünk az Izráel fijainak, míg bévisszük őket az ő helyekre, és maradjanak a mi gyermekeinka kerített városokban a földnek lakosai előtt.

18. Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, míg az Izráel fijai közzűl nem biírja kiki az ő örökségét.

19. Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velek a Jordánon túl, mivelhogy meglészen a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől.

20. És monda nékik Mózes: Ha azt mívelénditek, és ha készek lésztek fegyveres kézzel elmenni az Úr előtt a hadba:

21. És ltal menéndetek fegyvere kézzel mindnyájan a Jordán vizén az Úr előtt míg kiüzéndi az ő ellenségeit az ő színe előtt.

22. És az a föld mghódoltatik az Úr előtt, és annakutánna tértek meg, ártatlanok lésztek az Úr előtt, és az Izráel előtt: és lészen e föld néktek örökségűl az Úr előtt.

23. Hogyha így nem cselekedéndetek, ímé vétkeztek az Úr ellen: és meggondoljátok, hogy a ti bűnötöknek büntetése reátok következik.

24. Építsetek azért magatoknak városokat a ti gyermekeiteknek, és ti juhaitoknak aklokat: de a mit fogadtato, azt megcselekedjétek.

25. És szólának a Gád fijai és a Rúben fijai Mózesnek, mondván: A te szolgáid így cselekesznek a mint az én Uram parancsolta.

26. A mi kicsinkéink és a mi feleségeink, a mi juhaink és minden barmaink a Gileád városaiban legyenek.

27. A te szolgáid pedig elmennek mindnyájan fegyveres kézzel a hadba az Úr előtt, a miképen az én Uram szól.

28. És parancsolván ő felőlök Mózes Eleázár Papnak és Jósuénak * a Nún fijának és az Izráel fijai nemzetsége attyai Fejedelmeinek.

29. Monda nékik: Ha általmenéndenek a Gád fijai és a Rúben fijai veletek a Jordánon, mindnyájan fegyveres kézzel az Úr előtt, és a föld birtokotok alá vettetik ti előttetek: adjátok a Gileád földét néki örökségűl.

30. Hogyha által nem menéndenek fegyveres kézzel veletek, tehát örökségek legyen veletek a Kanaán földén.

31. És feleléneka Gád fijai és a Rúben fijai, mondván: A mit mondott az Úr a te szolgáidnak, a képen cselekeszünk.

32. Mi általmegyünk fegyveres kézzel az Úr előtt a Kanaán földébe, hogy miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.

33. Adá * azért nékik Mózes tudniillik a Gád fijainak és a Rúben fijainak és a József fijának Manasse fél nemzetségének, Sihonnak, az Emoreusok Királyának országát, és Ognak, a Básán Királynak országát; tudniillik azt a földet az ő városaival, az ő határaival, annak a földnek városait köröskörűl.

34. És megépíték a Tád fijai Dibont és Atarótot, és Aroert.

35. És Atróthot, Sofánt, és Jaázert és Jogbehát.

36. És Behnimrát, és Betharánt kerített erős városokat juhoknak való aklokkal egybe.

37. A Rúben fijai pedig megépíték Hesbont és Elealét és Kirjáthaimot.

38. És Nébót és Baálmeont, neveiket azoknak elváltoztatván, és Sibmát: és adának neveket, elváltoztatván neveiket a városoknak, a mellyeket építenék.

39. És elmenének Mákirnak, a Manasse fijának fijai Gileádra, és megvevék azt és kiüzék az Emoreust, a ki lakik vala abban.

40. Annakokáért adá Mózes Gileádot Mákirnak, * a Manasse fijának, és lakozék abban.

41. Mert Jáir * a Manasse fija elment vala, és megvette vala a Gileáditáknak faluikat, és hivá azokat Jáir faluinak.

42. Hasonlóképen Nóbah is elméne, és megvevé Kenáthot és annak faluit, és hívá azt Nobáhnak az ő neve szerint.