32. RÉSZ.
A Rúben, Gád és Manasse fél nemzetségének örökségi rész adatik.
A Rúben fijainak pedig és a Gád fijainak felette sok barmok vala:
és ímé látták a Jaázer földét és a Gileád földét, hogy az a föld marha tartani
való föld volna.
2. Eljövének azért a Gád fijai és a Rúben fijai, és szólának
Mózesnek és Eleázár Papnak, és a Gyülekezet Fejedelmeinek, mondván:
3. Az atarót és Dibon, és Jaázer, és Nimra, és Hesbon, és Elalé, és
Sébám, és Nébó és Béhon:
4. A föld, mellyet megvert az Úr az Izráel fijainak Gyülekezete
előtt, baromtartó föld; és a te szolgáidnak vagyon sok marhájok.
5. És mondának: Hogyha találtunk kedvet a te szemeid előtt, adassék
ez a föld a te szolgáidnak örökségűl, ne kénszeríts minket általmenni a
Jordánon.
6. Felele pedig Mózes a Gád fijainak és a Rúben fijainak: Avagy
méltó dolgo é, hogy, holott a ti atyátokfiai hadakozni mentek, ti itthon
maradjatok?
7. És miért idegenítitek el az Izráel fijainak szíveket, hogy által
ne menjenek a földre, mellyet adott nékik az Úr?
8. Így cselekedtek a ti atyáitok, mikor elbocsátám őket *
Kádes-Bárneából, hogy meglátnák azt a földet;
9. Mert felmentek mind az Eskol völgyéig és megláták a földet,
annakutánna elidegeníték * szíveket az Izráel fijainak, hogy bé nem mennének
arra a földre, mellyet adott vala nékik az Úr.
10. Annakokáért megharaguvék az Úr a napon, és megesküvék, mondván:
11. Ha * látni fogják az ameberek a kik feljöttek Égyiptomból húsz
esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, mellyről megesküdtem Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákobnak, mivelhogy tökéletesen nem jártak én utánnam.
12. Kenizeus Kálebtől, Jefunné fijától mgválva, és Jósuétól a Nún
fijától megválva: mert tökéletesen jártak az Úr után.
13. És megharagvék az Úr Izráelre, és bőjdostatá őket a pusztában
negyven esztendeig; míg megemésztetnék az egész nemzetség, melly gonosz
cselekedett vala az Úr szemei előtt.
14. Ímé pedig feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös embereknek
maradékai, hogy az Úrnak haragját ismét felingerlenétek az Izráel ellen.
15. Hogyha elhajlotok a hozzá való engedelemtől, ismét ezt míveli,
hogy elhagyja az Izráelt e pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
16. És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: A mi barmainknak
aklokat csinálunk itt és a mi kicsinkéinknek városokat:
17. Mi pedig fegyveres kézzel * előttök megyünk az Izráel fijainak,
míg bévisszük őket az ő helyekre, és maradjanak a mi gyermekeinka kerített
városokban a földnek lakosai előtt.
18. Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, míg az Izráel fijai
közzűl nem biírja kiki az ő örökségét.
19. Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velek a Jordánon túl,
mivelhogy meglészen a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől.
20. És monda nékik Mózes: Ha azt mívelénditek, és ha készek lésztek
fegyveres kézzel elmenni az Úr előtt a hadba:
21. És ltal menéndetek fegyvere kézzel mindnyájan a Jordán vizén az
Úr előtt míg kiüzéndi az ő ellenségeit az ő színe előtt.
22. És az a föld mghódoltatik az Úr előtt, és annakutánna tértek
meg, ártatlanok lésztek az Úr előtt, és az Izráel előtt: és lészen e föld
néktek örökségűl az Úr előtt.
23. Hogyha így nem cselekedéndetek, ímé vétkeztek az Úr ellen: és
meggondoljátok, hogy a ti bűnötöknek büntetése reátok következik.
24. Építsetek azért magatoknak városokat a ti gyermekeiteknek, és
ti juhaitoknak aklokat: de a mit fogadtato, azt megcselekedjétek.
25. És szólának a Gád fijai és a Rúben fijai Mózesnek, mondván: A
te szolgáid így cselekesznek a mint az én Uram parancsolta.
26. A mi kicsinkéink és a mi feleségeink, a mi juhaink és minden barmaink
a Gileád városaiban legyenek.
27. A te szolgáid pedig elmennek mindnyájan fegyveres kézzel a
hadba az Úr előtt, a miképen az én Uram szól.
28. És parancsolván ő felőlök Mózes Eleázár Papnak és Jósuénak * a
Nún fijának és az Izráel fijai nemzetsége attyai Fejedelmeinek.
29. Monda nékik: Ha általmenéndenek a Gád fijai és a Rúben fijai
veletek a Jordánon, mindnyájan fegyveres kézzel az Úr előtt, és a föld
birtokotok alá vettetik ti előttetek: adjátok a Gileád földét néki örökségűl.
30. Hogyha által nem menéndenek fegyveres kézzel veletek, tehát
örökségek legyen veletek a Kanaán földén.
31. És feleléneka Gád fijai és a Rúben fijai, mondván: A mit
mondott az Úr a te szolgáidnak, a képen cselekeszünk.
32. Mi általmegyünk fegyveres kézzel az Úr előtt a Kanaán földébe,
hogy miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.
33. Adá * azért nékik Mózes tudniillik a Gád fijainak és a Rúben
fijainak és a József fijának Manasse fél nemzetségének, Sihonnak, az Emoreusok
Királyának országát, és Ognak, a Básán Királynak országát; tudniillik azt a
földet az ő városaival, az ő határaival, annak a földnek városait köröskörűl.
34. És megépíték a Tád fijai Dibont és Atarótot, és Aroert.
35. És Atróthot, Sofánt, és Jaázert és Jogbehát.
36. És Behnimrát, és Betharánt kerített erős városokat juhoknak
való aklokkal egybe.
37. A Rúben fijai pedig megépíték Hesbont és Elealét és
Kirjáthaimot.
38. És Nébót és Baálmeont, neveiket azoknak elváltoztatván, és
Sibmát: és adának neveket, elváltoztatván neveiket a városoknak, a mellyeket
építenék.
39. És elmenének Mákirnak, a Manasse fijának fijai Gileádra, és
megvevék azt és kiüzék az Emoreust, a ki lakik vala abban.
40. Annakokáért adá Mózes Gileádot Mákirnak, * a Manasse fijának,
és lakozék abban.
41. Mert Jáir * a Manasse fija elment vala, és megvette vala a
Gileáditáknak faluikat, és hivá azokat Jáir faluinak.
42. Hasonlóképen Nóbah is elméne, és megvevé Kenáthot és annak
faluit, és hívá azt Nobáhnak az ő neve szerint.