35. RÉSZ.
A Léviták 48 Városai: Szabadságnak városai: gyilkosság büntetésének
törvénye.
És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezöségében, a Jordán mellett,
Jérikhó ellenében mondván:
2. Parancsold meg az Izráel fijainak, hogy adjanak a Lévitáknak az
ő örökségéből* városokat, mellyekben lakjanak, és Hostátokat a város mellet
köröskörül adjatok a lévitáknak;
3. Hogy lakozzanak azokban a városokban, és a hostátokban legyen az
ő barmok, jószágok és mindenféle oktalan állatjok.
4. És azoknak a városoknak hostátjai, mellyeket adtok a lévitáknak,
minden városnak falától fogva és azon kivűl, ezer singnyire legyenek a város
körűl.
5. Annakfelete mérjetek a városon kivűl, napkelet felöl is kétezer
singet, és napenyészet felől is kétezer singet; és a város legyen középben. E
legyen minden városok hostátainak mértéke.
6. A* városok közzűl pedig, mellyeket adtok a lévitáknak, hat
városok legyenek szabad városok, mellyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon ki
embert ölt; # és azokon kivűl adjatok negyvenkét városokat.
7. Mind a városok, mellyeket adnotok kell a Lévitáknak, lészen
negyvennyolcz városok, az ő hostátjokkal egybe.
8. És a melly városokat adtok az Izráel fijainak örökségekből,
attól, a kinek több lejénd, többet vegyetek, és attól kinek kevesebb lejénd,
kevesebbet vegyetek, mindenki az ő örökségének mivolta szerint; a mellyet
bíránd, adjon az ő városai közzűl a Lévitáknak.
9. És szóla az Úr Mozesnek mondván:
10. Szólj az Izráel fijainak, és mond meg nékik: Mikor
általmenéndtek a Jordánon a Kanaán földére:
11. Rendeljetek magatoknak városokat, mellyek ti közzötetek szabad*
városok legyenek, a hová fojamodjon ki embert ölt, a ki # történetből ölénd
valakit.
12. És lészenek ti közzötetek azok a városok oltalmúl a megöletett
embernek attyafija ellen, és ne hajoljon meg a gyilkos, míglen állánd ő
ítéletre a Gyülekezet elibe.
13. A mely városokat pedig adtok, hogy azok szabad városok
legyenek, hat városok legyenek.
14. Három városokat adjatok a Jordánon innét, és három városokat
adjatok a Kanaán földén; mentségnek városai legyenek.
15. Az Izráel fijainak és jövevénynek, és* az ő közzötök lakozó
zsellérnek legyenek azok a városok szabadulásának városai, hogy fusson oda az,
a ki megölénd valakit # történetből.
16. Ha pedig valaki fegyverrel sérténd meg valakit, az meghalánd,
gyilkos az; meghalván* meghaljon az a gyilkos.
17. Ha kézből hajítja kővel, hogy meghaljon, és az meghalánd,
gyilkos az, meghalván meghalván meghaljon az a gyilkos.
18. Vagy ha kézből fával, mellyel meghalhat, üténdi, és meghalánd,
gyilkos az; meghalván meghalván meghaljon az a gyilkos.
19. A megöletett embernek közelebb való attyafia ölje meg azt a
gyilkost, mikor reá találkozik, az ölje meg azt.
20. Hogyha gyűlölségből* taszítándja őtet, vagy hajítánd valamit ő
reá szántszándékkal, és meghalánd:
21. Vagy mivelhogy ellensége volt, ha üténdi őtet az ő kezével, és
meghalánd: meghalván meghaljon a ki azt ütötte: mert gyilkos; a vérnek közelebb
való attyafia ölje meg azt a gyilkost mikor ő reá találkozik.
22. Ha pedig történetből gyűlölség nélkül taszítándja őtet; vagy
hajítánd ő reá akárminémű eszközt nem szántszándékból:
23. Vagy akárminémű követ, mellyel meghalhat, arra veténd, a kit
annakelőtte nem látott volt, és meghalánd, holott annakelőtte nem volt annak
ellensége, sem nem kereste annak veszedelmét:
24. Akkor törvényt tegyen a Gyülekezet az emberölő között és a
vérnek közelebb való attyafia között, ez ítéletek szerint.
25. És kimentse a Gyülekezet azt a gyilkost a vérnek közelebb való
attyafia kezéből és küldje a Gyülekezet azt vissza a szabad városba, a mellybe
szaladott volt; és lakozzék abban, míg meghalánd a Főpap, a ki megkenetett a
szentségnek olajával.
26. Ha az a gyilkos kimenénd a szabad városnak határából, mellybe
szaladott volt:
27. És találándja őtet a vérnek közelebb való attyafia a szabad
városnak határán kivűl, és megöléndi az a vérnek közelebb való attyafia azt az
emberölőt: nem lészen halálra méltó;
28. Mert a szabad városban kell laknia míg meghal a Főpap;
minekutánna pedig meghalánd a Főpap, megtérjen a gyilkos az ő örökségének
földébe.
29. És legyenek ezek néktek ítéletnek elrendelései a ti
nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeitekben.
30. Valaki megölénd valakit, * a tanubizonyságoknak szavára ölje
meg a gyilkost: mert csak egy tanú nem lehet elég tanú egy ember ellen, hogy
meghaljon.
31. De ne vegyetek a gyilkostól váltságot, a ki megérdemli hogy
meghaljon: hanem meghalván meghaljon.
32. Se pedig ne vegyetek váltságot attól, a ki szaladott a szabaad
városba, hogy haza menne lakni az ő földébe, míglen meghalna a Főpap.
33. E képen nem fertéztetitek meg azt a földet, mellyben
lejéndetek: mert ez illyen vér
megfertáéztetné azt a földet: és az a föld nem lészen tiszta a vér miatt, melly
kiontatott azon, hanem annak vére ontása által, a ki kiontotta azt.
34. Ne fertéztessétek meg azért azt a földet, mellyben laktok és a
mellyben én lakozom: Mert én vagyok az Úr, ki lakozom az Izráel fijai között.