2. RÉSZ.

A pusztában kiknek földöket szabad és nem szabad volt elfoglalni az Izráelitáknak.

Annakutánna megtérvén menénk ama pusztába * a veres tengernek útán, a mi képen szólott vala nékem az Úr: és megkerültük a Seir hegyét sok napokig.

2. Azután szóla az Úr nékem illyenképen:

3. Eléggé * kerültétek e hegyet, térüljetek észak felé.

4. És a népnek parancsold meg, mondván: Ti majd általmentek a ti atyátokfijainak, az Ézsau * fijainak határokon, kik lakoznak Seirben: jóllehet tartanak ti tőletek, mindazáltal meglássátok, hogy őket meg ne bántsátok.

5. Ne ingereljétek őket: mert nem adok az ő földökben néktek csak egy talpnyomdoknyit is; mert örökségűl Ézsaúnak adtam a Seir * hegyét.

6. Ételt pénzen vegyetek ő tőlök, hogy egyetek, és még vizet is * pénzen vegyetek ő tőlök, hogy igyatok;

7. Mert a te Urad Istenned megáldott téged a te kezednek minden munkájában és jól tudja, hogy e nagy pusztán jársz: Urad Istened volt te veled, és semmi nélkűl nem szűkölködtél.

8. És általmenénk a mi atyánkfiai között, és az Ézsaú fijai között kik lakoznak vala Seirben, a pusztának útán Eláthtól és Ésiongábertől fogva. Eltérólvén pedig általmenénk a Moáb pusztájának útára.

9. És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb * ellen és ne ingereljed őtet haddal: mert nem adok az ő földében néked semmi örökséget: mert a Lót fijainak adtam Art örökségűl.

10. (Emimek laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és magas mint az Anakimok.

11. Óriásoknak állíttatnak vala azok is mint az Anakimok, és a Moábiták hívták őket Emimeknek.

12. Seirben pedig laktak Hórimok * az előtt kiket az Ézsaú fijai kiüztek; és elvesztették őket az ő színek elől, és azoknak helyekben laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földében, a mellyet adott nékik az Úr.)

13. Most keljetek fel és menjetek által a Záred patakán; és általmenénk a Záred patakán.

14. Ez időtől fogva pedig, hogy elindultunk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő tölt el: míg mind megemésztetnek a hadakozó férjfiaknak nemzetségek a táborból, a mint * megesküdt vala az Úr nékik.

15. Ennekfelette az Úrnak keze is * vala ő rajtok, hogy elvesztené őket a táborból, míg mindenestől megemésztetnének.

16. Minekutánna pedig meghalván megemésztettek volna mind a hadakozó férjfiak a nép közzűl:

17. Szóla akkor az Úr nékem, ezt mondván:

18. Ma te általmégy a Moáb * határán Ar felé.

19. És mikor közel jutsz az Ammon fijaihoz, meg ne háborgassad őket, ne is ingereljed őket: mert nem adok néked az Ammon fijainak földökből semmit örökségűl: mert a Lót fijainak adtam azt örökségűl.

20. (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, kiket az Ammoniták Zanzummimoknak hívtak.

21. Ez a nép nagy, sok és magas, valamint az Anakimok, és kivesztette őket az Úr azoknak színek elől; és birták őket, és laktak az ő helyekben.

22. A miképen cselekedett az Ezsaú fijaival is, kik Seir hegyén laknak, kiknek színek elől elveszté a * Horeusokat, hogy az ő örökségeket bírván, laknának azoknak helyekben mind e mai napon.

23. Az Aveusokat is, kik laknak vala Házerimben mind Azáig; a Káftorim nemzetségei, a kik kijöttek volt Káftorból, elveszték és lakának az ő helyekben.)

24. Keljetek fel azért, induljatok, költözzetek által az Arnon patakán, * lássad, imé kezedbe adtam Sihont Hesbonnak királyát, az Emoreust és annak földét, foglalt el és hadakozzál ő ellen.

25. E mai napon kezdem néked ezt adni, hogy féljenek * és rettegjenek te előtted minden népek, kik az ég alatt vagynak: és fognak te előtted félni és rettegni, valakik a te híredet hallják.

26. Ezokáért * követeket küldék a Kedemót pusztából a Hesbonbeli Sihon Királyhoz békességes beszéddel ezt izenvén:

27. Hadd menjek által a te földeden, csak az ország útán megyek, nem hajlok sem jobbra, sem balra.

28. Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam, csak gyalog megyek által.

29. A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú * fijai, kik lakoznak Seírben; és a Moabiták, kik Arban laknak; míglen általköltözöm a Jordán vizén arra a földre, mellyet a mi Urunk Istenünk ád nékünk;

30. De nem akará a Hesbonbeli Sihon Király hogy általmennénk az ő földén; mert megkeményítette volt a te Urad Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az ő szívét, hogy adná őtet a te kezedbe a mint most nyilván látod.

31. Monda pedig az Úr nékem: * Lássad, íme te birtokodba kezdettem adni Sihont és az ő földét: foglalt el azt örökségűl, hogy az ő földe örököd legyen.

32. Annakokáért kijöve Sihon * mi előnkbe minden népével egyetembe Jáhásba, hogy velünk megvívna.

33. De a mi Urunk Istenünk adá őtet mi kezünkbe, és levágánk őtet és az ő fijait, minden népével egyetembe:

34. Megvevénk minden ő városait is azon időben, és elrontottuk azokat mind: sem férjfiakat, sem asszonyokat, sem a kicsinkéket nem hagytuk elevenen.

35. De mindazáltal a barmokat prédára vetettük közöttünk, a városokbeli ragadományokkal egyetembe, mellyeket megvettünk vala.

36. Aróertől * fogva, melly vagyon az Arnon patakának partján, és a völgyben való várostól fogva mind Gileádig, egy város sem volt, melly megmenekedett volna mi előttünk: Mind azokat a mi Urunk Istenünk adta a mi birtokunkba.

37. De mindazálta az Ammon fijainak földére nem mentél, tudniillik a Jabbók patak * mentében való egész földre, sem a hegyen való városokra, sem pedig azokra a helyekre, mellyektől a mi Urunk Istenünk # megtiltott.