2. RÉSZ.
A pusztában kiknek földöket szabad és nem szabad volt elfoglalni az
Izráelitáknak.
Annakutánna megtérvén menénk ama pusztába * a veres tengernek útán,
a mi képen szólott vala nékem az Úr: és megkerültük a Seir hegyét sok napokig.
2. Azután szóla az Úr nékem illyenképen:
3. Eléggé * kerültétek e hegyet, térüljetek észak felé.
4. És a népnek parancsold meg, mondván: Ti majd általmentek a ti
atyátokfijainak, az Ézsau * fijainak határokon, kik lakoznak Seirben: jóllehet
tartanak ti tőletek, mindazáltal meglássátok, hogy őket meg ne bántsátok.
5. Ne ingereljétek őket: mert nem adok az ő földökben néktek csak
egy talpnyomdoknyit is; mert örökségűl Ézsaúnak adtam a Seir * hegyét.
6. Ételt pénzen vegyetek ő tőlök, hogy egyetek, és még vizet is *
pénzen vegyetek ő tőlök, hogy igyatok;
7. Mert a te Urad Istenned megáldott téged a te kezednek minden
munkájában és jól tudja, hogy e nagy pusztán jársz: Urad Istened volt te veled,
és semmi nélkűl nem szűkölködtél.
8. És általmenénk a mi atyánkfiai között, és az Ézsaú fijai között
kik lakoznak vala Seirben, a pusztának útán Eláthtól és Ésiongábertől fogva.
Eltérólvén pedig általmenénk a Moáb pusztájának útára.
9. És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb * ellen és ne
ingereljed őtet haddal: mert nem adok az ő földében néked semmi örökséget: mert
a Lót fijainak adtam Art örökségűl.
10. (Emimek laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és magas mint
az Anakimok.
11. Óriásoknak állíttatnak vala azok is mint az Anakimok, és a
Moábiták hívták őket Emimeknek.
12. Seirben pedig laktak Hórimok * az előtt kiket az Ézsaú fijai
kiüztek; és elvesztették őket az ő színek elől, és azoknak helyekben laktak, a
miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földében, a mellyet adott nékik
az Úr.)
13. Most keljetek fel és menjetek által a Záred patakán; és
általmenénk a Záred patakán.
14. Ez időtől fogva pedig, hogy elindultunk Kádes-Barneától, míg
általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő tölt el: míg mind
megemésztetnek a hadakozó férjfiaknak nemzetségek a táborból, a mint *
megesküdt vala az Úr nékik.
15. Ennekfelette az Úrnak keze is * vala ő rajtok, hogy elvesztené
őket a táborból, míg mindenestől megemésztetnének.
16. Minekutánna pedig meghalván megemésztettek volna mind a
hadakozó férjfiak a nép közzűl:
17. Szóla akkor az Úr nékem, ezt mondván:
18. Ma te általmégy a Moáb * határán Ar felé.
19. És mikor közel jutsz az Ammon fijaihoz, meg ne háborgassad
őket, ne is ingereljed őket: mert nem adok néked az Ammon fijainak földökből
semmit örökségűl: mert a Lót fijainak adtam azt örökségűl.
20. (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon
régenten, kiket az Ammoniták Zanzummimoknak hívtak.
21. Ez a nép nagy, sok és magas, valamint az Anakimok, és
kivesztette őket az Úr azoknak színek elől; és birták őket, és laktak az ő
helyekben.
22. A miképen cselekedett az Ezsaú fijaival is, kik Seir hegyén
laknak, kiknek színek elől elveszté a * Horeusokat, hogy az ő örökségeket
bírván, laknának azoknak helyekben mind e mai napon.
23. Az Aveusokat is, kik laknak vala Házerimben mind Azáig; a
Káftorim nemzetségei, a kik kijöttek volt Káftorból, elveszték és lakának az ő
helyekben.)
24. Keljetek fel azért, induljatok, költözzetek által az Arnon
patakán, * lássad, imé kezedbe adtam Sihont Hesbonnak királyát, az Emoreust és
annak földét, foglalt el és hadakozzál ő ellen.
25. E mai napon kezdem néked ezt adni, hogy féljenek * és
rettegjenek te előtted minden népek, kik az ég alatt vagynak: és fognak te
előtted félni és rettegni, valakik a te híredet hallják.
26. Ezokáért * követeket küldék a Kedemót pusztából a Hesbonbeli
Sihon Királyhoz békességes beszéddel ezt izenvén:
27. Hadd menjek által a te földeden, csak az ország útán megyek,
nem hajlok sem jobbra, sem balra.
28. Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem, vizet is pénzen adj
nékem, hogy igyam, csak gyalog megyek által.
29. A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú * fijai, kik lakoznak
Seírben; és a Moabiták, kik Arban laknak; míglen általköltözöm a Jordán vizén
arra a földre, mellyet a mi Urunk Istenünk ád nékünk;
30. De nem akará a Hesbonbeli Sihon Király hogy általmennénk az ő
földén; mert megkeményítette volt a te Urad Istened az ő lelkét, és
engedetlenné tette az ő szívét, hogy adná őtet a te kezedbe a mint most nyilván
látod.
31. Monda pedig az Úr nékem: * Lássad, íme te birtokodba kezdettem
adni Sihont és az ő földét: foglalt el azt örökségűl, hogy az ő földe örököd
legyen.
32. Annakokáért kijöve Sihon * mi előnkbe minden népével egyetembe
Jáhásba, hogy velünk megvívna.
33. De a mi Urunk Istenünk adá őtet mi kezünkbe, és levágánk őtet
és az ő fijait, minden népével egyetembe:
34. Megvevénk minden ő városait is azon időben, és elrontottuk
azokat mind: sem férjfiakat, sem asszonyokat, sem a kicsinkéket nem hagytuk
elevenen.
35. De mindazáltal a barmokat prédára vetettük közöttünk, a
városokbeli ragadományokkal egyetembe, mellyeket megvettünk vala.
36. Aróertől * fogva, melly vagyon az Arnon patakának partján, és a
völgyben való várostól fogva mind Gileádig, egy város sem volt, melly
megmenekedett volna mi előttünk: Mind azokat a mi Urunk Istenünk adta a mi
birtokunkba.
37. De mindazálta az Ammon fijainak földére nem mentél, tudniillik
a Jabbók patak * mentében való egész földre, sem a hegyen való városokra, sem
pedig azokra a helyekre, mellyektől a mi Urunk Istenünk # megtiltott.